You'll Never Walk Alone

Day 574, 05:52 Published in Hungary Hungary by Indo-Hungarians' Alliance

Tegnap a felkelő görögök elfoglalták Central Greece tartományt a megszálló török erőktől.

Ez a hír önmagában nem igazán villanyoz fel senkit. Kivéve talán azokat, akik ott voltak. Különösen minket. Nem, nem azért mert mindig nyerni akarunk. Hanem azért, mert nem mi vesztettünk. Sőt. Rajtunk nem múlt. De az, hogy a hosszú és fárasztó csata után végül ezt írta ki a rendszer: Central Greece has been occupied by Greece, ez eléggé elkeserített minket. Én nem foglalkoznék részletesen a taktikákkal és a stratégiákkal. Nyerni valószínűleg lehetett volna, akit érdekel olvassa el Kampec cikkét: Nektek Kampec

De az, amit Kampec leír, minket is érint részben. Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy az elit tankolása is akadályokba ütközik egy fontos csatában, amiben már órák óta benne vagyunk, tehát logikus hogy már meg akarjuk nyerni, nem fogjuk félvállról venni, akkor egy olyan szervezet, mint az IHA, amelyik teljesen saját zsebből fektet bele egy ilyen akcióba, és általánosságban véve azt is, amire szüksége lenne, mindent önálló forrásokból teremt elő, hiába is álmodozik arról, hogy egyszer talán az a Magyar kormány, amelyikre felesküdtünk és harcolunk érte ott ahol kell, támogasson egyszeris minket.

Nem, tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Miniszterek. Ez nem panasz. Annak ellenére nem az, hogy tegnap lett volna lehetőségünk támogatásra, de valamiért meghiúsult. Sőt, nem is harag. Mi mindezekután is megyünk oda, ahova hívnak segíteni. (Mondjuk ide Central Greece-ne nem hívott minket a kutya sem, én riasztottam a legerősebb katonáinkat.)

Ez leginkább egy kis reklám önmagunknak, hogy támogasson minket, aki tud és szeretne. Akinek meg van kedve, lépjen be közén, mindenkit szeretettel várunk.

És jogos a kérdés, hogy "Mi a f@sz az az IHA?"
Meg mit akarunk mi, akik csak 8-9-et tudunk ütni.
Hát igen, amikor megalakultunk, nem sokra voltunk képesek.
De azóta eltelt kis idő, mi is nagyobbak lettünk és igencsak sokmindent átéltünk.

Ott voltunk, amikor a románok vészesen megközelítették Karnataka régiót Indiában. Jómagammal együtt legalább 100 IHA tag költözött oda.

Ott voltunk, amikor a Románokra végső csapást mértünk az Indonézek oldalán WSR-ben. Amikor a SAJÁT pénzen vett giftjeinkkel még annyit javítottunk a welnessünkön, hogy addig üthessük az ellenséget, amíg tudjuk, és lehetőleg fegyverrel, a SAJÁT pénzünkön vett fegyverrel.

Ott voltunk Dnipro-ban. Saját költségen szerveztünk magunk közül egy egységet, hogyha Indóban nem lesz semmi tudjunk menni, teljesíteni a kötelességünket a saját testvéreink, a Magyarok oldalán. Leharcoltuk magunkat ott is. Itt meg kell jegyeznem, hogy kaptunk 20 db Q1-es fegyvert erre a csatára. Mondanom sem kell, hogy nagyon jól jött és köszönjük. Természetesen el tudtuk használni. 150-en vagyunk 😃

És tegnap is ott voltunk. Infested tito hős generalismussunk és DavidHunyadi erős katonánk kaptak támogatást, hogy tankolhassanak. Köszönjük.

És hogy ne gondolhassa senki, hogy a levegőbe beszélek:
A tegnapi csatában az IHA tagjai közül 26-an vettünk részt. 26-an éjszaka 23.00 és a csata vége között összesen: 20306 damage -t vittünk be. 26-an!!
És az ehhez a szükséges hátteret mi magunknak szedtük össze. (Illetve visszafelé kaptunk repjegyet a TO-soktól, mert közben szavaztunk is kint, de odafelé magunktól repültünk.)

Számomra ez győzelem. Az összetartás és az összefogás győzelme. Nálunk az segít, aki tud. Egymást segítjük. Nem várunk. Ha látjuk, hogy segíteni kell, akkor megtesszük. Nem egy közülünk tegnap a saját pénzét, fegyverét osztotta meg a másikkal. Repülőjegyet vásárolt. Az IHA raktára amit az adományokból vett fegyverekkel töltöttünk fel, most teljesen üres. Nem maradt benne semmink. Semmink. Semmi se maradt abból, amit hetekig gyűjtögettünk arra, hogy egy ilyen csatában elhasználjuk. De a csatát elvesztettük. Mindenünket beleöltük, talán mondanom sem kell, a semmibe. De még most is vidám a hangulat nálunk. Mert nem a pénz vagy a vereség ami miatt vagyunk, hanem egymásért.
Odafent a Budai várban sokan tanulhatnának ezektől a lányoktól és fiúktól. Igazi csapatként működnek.

Na nem szaporítom a szót tovább, nem kenyerünk a kesergés, nem az éltet minket. Nem kell a pénz sem. Sem a vigasztalás. Mi itt vagyunk és mindig itt leszünk.

Ha egy mondattal kell minket jellemezni, csak ez jut eszembe:

IHA - You'll Never Walk Alone

Ez legyen a mottónk és vegye át bárki, akinek tetszik. Aki pedig úgy érzi, hogy nem becsülik meg kellőképpen erepes életében, ha azokban kell csalódnia, akik a testvérei. Ha unja mások acsarkodását, jöjjön hozzánk, mindenkit szívesen fogadunk. Nem kell, hogy az erőd az egekbe szökjön, nem kell, hogy adjál pénzt. Nálunk mindenki egyenlő.
Ki akarod próbálni?

Várunk.

Végezetül köszönet azoknak akik eddig támogattak minket és legfőképp annak a bátor csapatnak, akik kint voltak tegnap.
Név szerint nekik:

1. Chebalu
2. kalikolbi
3. sanland
4. kkriszx
5. Tihh
6. DavidHunyadi
7. Calderan
8. redwhitegreen
9. Pjtor
10. Sunapo
11. vvesch
12. H4NNIB4L
13. nozama
14. Kispox2
15. Lordthund3r
16. infested tito
17. LaCroix
18. legeny
19. Drpapai
20. AchtungPanzer
21. david_d
22. Jarlaxle
23. eTozo
24. Baress
25. Tamas Horvath alias Cresto
26. és én:


l.skywalker
hivatásos IHA sofőr



Hivatalos IHA szoba a chaten: #indohunorg