Visszafoglaltuk Debrecent! + A Dél-Alföld Krónikája III.

Day 487, 12:48 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew

Visszafoglaltuk Debrecent!

Debrecen szeptember 3-án foglalta el Románia, azóta kellett román rabigát nyögnie a cívis városnak; több mint 6 hónapja, hogy a Kilenclyukú hídon havasalföldi népek mászkálnak. De a magyar ismét megmutatta mire képes, és visszafoglaltuk Észak-Alföldet! Ismét hihetetlen összefogásnak lehettünk tanúi: emberek önként ajánlották fel giftjeiket, fegyvereiket bajtársaiknak, mások utolsó aranyaikat használták el arra, hogy még egyet üthessenek az ellenségen! Kimondhatatlanul jó érzés volt látni a rengeteg újoncot is, akik elszántan gyepálták a falat. Előre, tovább, ha ilyen tempóban tudunk fejlődni a harctéren hamarost visszaszerezzük az összes elvett területünket!



A Dél-Alföld Krónikája III. – Gazdasági és politikai élet Szegeden és a megszállt régiókban

A román megszállás alatt sem állt meg az élet: az emberek igyekeztek dolgozni – a magyarok általában magyar cégeknél. Az élelmiszeripar romániai magyar zászlóshajója az EMK_food cég volt. Az SO (Simulated Organization, a béta változatban az ORG-ot jelölte) még ma is működik, és bár jóllehet kiköltözött Lengyelországba, erősen leszállóágra került gabonafeldolgozó üzemét ma is Szegeden üzemelteti. Tulajdonosa alfonz volt. A Corvinus Restaurant***** Q1-es kajacéget az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a felvásárlástól több romániai magyar összefogásával. A Magyar Zen Gifts ajándékiparban szolgálta hazánk fiait; tulajdonosa az ismer államférfi, Weisz Manfred Huba és Phaidrosz volt. A cég vége akkor következett be, amikor Huba a vállalat eladására kényszerült – hazaköltözött ugyanis Magyarországra, ahol megalapította a NSZP-t. A házgyártást a még Magyarországon alapított MT real estate képviselte. A cég vezérigazgatója az eredetileg adam111, majd mind111 néven futó Adam Zahovay volt. Fizetésképtelenné szeptember-október tájékán vált. A Magyar Állami Vállalatok célja az volt, hogy egy kézben egyesítse az elcsatolt területek cégeit; a terv befuccsolt, 1-2 vállalat üzemeltetése után megszűnt a szervezet.

Az eRMDP-t a ma Wiliam Wallance néven ismert játékos alapította több társával együtt, akit eredetileg (bannolás előtt) gugucbatu néven hívtak. Az első pártelnökválasztáson 38-26 arányban Weisz Manfred Huba lett a győztes Tbeni ellenében, mindketten hirdettek programot is. Ezenkívül értékes szavazatokat szerzett jukare és Wiliam Wallance is. A TO fogalma jóllehet ismeretlen volt, a románok akkoriban is előszeretettel művelték; ahogyan újságunk tudósít a választások előtti napon: „eddig két provokatív román van a pártban, és további négyről nem lehet tudni, hogy magyar-e.”

A munkavállalással kapcsolatban a régi forumon külön téma nyílt az eRomániába szakadt magyar munkavállalók megsegítésére; Tiburzio meghirdette a romániai cégek bojkottját a „Magyar pénz, magyar érdek” és a „Ratio” című programokat.

A már múltkori cikkünkben is említett eHangya Szakszervezeten kívül 2 másik jelentősebb csoport aktivizálta magát a magyar kisebbség érdekeiért: a Romániai Magyar Alap, amelyet Huba hozott létre. Az adományok által fentartott szervezet a magyar cégek munkásait akarta giftelni, valamint a V1 bevezetésével bányapályázatot akart kiírni. A Mi Magunk Mozgalom (Kopi vezérletével) célul tűzte ki a megszállás alatt élő magyar nemzettestvéreink megsegítését gazdasági és kulturális értelemben is. Rendszeresen jelentkező újságja a Büszke Hazafi című lap volt, amely a legolvasottabb magyar újság lett Romániában.

Újságunk következő számában a Krónika az elcsatolt magyar régiók első, és egyben utolsó polgármesterválasztását elemzi, valamint felidézi a szegedi gift-program eseményeit. Amennyiben tetszett a Csanád Vidékének ezen cikkje, vagy csak szeretnének informáltak lenni eMagyarország eseményeiről, kérjük szavazzanak és subscribeoljanak újságunkra.