Join the new world

Mai igen tanulságos történetünket Boxer_Santaros bajtársunknak köszönhetjük!

Vae Victis! - Jaj a legyőzötteknek!

Ez a mondás a római nép egy izgalmas korszakából való. Róma városa nehéz és véres háborúk után volt, legyőzte és elfoglalta az erős etruszk várost, Vejit is. Közép-Itália jelentős hatalmává fejlődött. Mégis történelme során a legnehezebb időszak, a teljes megsemmisülés elébe nézett.
Franciaország területén gallok éltek, azoknak egy részük már átkelt az Alpokon és előbb Észak-Itáliában telepedett meg. De lassan nyomultak déli irányba és így összetűzésbe kerültek a mai Toscana területén élt etruszkokkal.

Az etruszk dicsőség és hatalom már csak homálya volt önmagának. Amikor a gallok ostrom alá fogták az egyik etruszk várost, Clusiumot, a város lakossága szorongatott helyzetében a rómaiaktól kért segítséget. A rómaiak elküldték követeiket, akik tárgyalásokba bocsátkoztak, majd felszólították a gallokat, hogy hagyjanak fel Clusium ostromával.

A gallok hajlandóak lettek volna az egyezségre, a további ostromtól elállnak, ha cserébe átengedik a clusiumiak azokat a földeket, amelyeket amúgy sem művelnek meg. A rómaiak rákérdeztek, milyen jogon követelik ezt. A felelet:- a fegyverek jogán!

Nem kell mondani, erre fellobbantak az indulatok, mindenik fél meg akarta mutatni, hogy ki az igazi legény a gáton. A római békekövetek is beleavatkoztak a harcokba a clusiumiak oldalán. Ennek hatására a gallok követeket küldtek Rómába, hogy a sértésért elégtételt követeljenek.
Ám a szenátus a nagyhatalmú és gazdag követeit nem akarta kiszolgáltatni a galloknak.
Így visszautasították a gallok követeléseit. Azok felhagytak Clusium ostromával és Róma ellen indultak. A rómaiak kutyaszorítóba kerültek, mert legjelesebb hadvezérüket, Veji városának elfoglalóját, Camillust igazságtalanul megvádolták, aki ezért önkéntes száműzetésbe ment.
A városnak így nélkülöznie kellett azt az embert, aki a válságos pillanatban a legnagyobb segítségükre lehetett volna. A sebtében toborzott római sereg az Allia folyócskáig elébe ment a galloknak, ám megsemmisítő vereséget szenvedtek. A megmaradt sereg maradéka nem Róma, hanem a nemrég elfoglalt Veji felé menekült. Így a gallok előtt nyitva állt az út.

Óvatosan haladtak előre, maguk sem hitték, hogy ilyen könnyű dolguk lett volna.
Róma lakossága, főleg a fegyverforgató és a fiatalság a Capitoliumba vonult vissza, hogy azt védelmezzék. Csak az öregek maradtak a házaikban és legszebb ünneplő ruháikban, székeiken ülve várták az ellenség behatolását a házakba.

A gallok először nem tudták mire vélni a dolgot, de végül kitört az általános öldöklés. A házakat kirabolták, felgyújtották, majd ostromolni kezdték a Capitoliumot. A védők vitézül helytálltak. Még éjjel is ostromra indultak a gallok, olyan csendben, hogy a védők nem vették volna észre, ha a Iuno istennő templomában lévő szent ludak a neszre éktelen gágogásba nem kezdenek, így riasztva fel a védőket.

Titus Manlius volt az első, aki a gallok elé toppant és megakadályozta a betörést.
Sokáig elhúzódott az ostrom, a védőket már az éhség, az ostromlókat pedig a járványok tizedelték.
Végül a két fél megállapodott, hogy a rómaiak váltságdíjat fizetnek, és a gallok felhagynak a további ostrommal.

Megegyeztek, hogy ezer font aranyat kapnak a gallok. A rómaiak vitték is az aranyat, de a gall vezér, Brennus nyíltan csalt, még a saját súlyos kardját is a mérleg serpenyőjébe tette.
A tárgyalást vezető katonai tribunus, Sulcipius rákérdezett, milyen dolog ez? Mit jelent?
Brennus erre csak ennyit felelt:- Mi mást? Jaj a legyőzötteknek!

Ezzel a mondatával a gall vezér azt akarta kifejezni, hogy a legyőzöttek kényre-kedvre ki vannak szolgáltatva a legyőzőiknek.

Közben heves harcok dúltak Veji városánál is. Éppen a segítséget kért etruszkok támadták meg a várost.

A rómaiak felháborodtak ezen az áruláson és egy centurió, Quintus Caedicius vezetésével rajtaütöttek a támadó etruszkokon. A szégyenletes vereség egy részét ezzel a tettükkel lemosták magukról a római katonák. Megnőtt az önbizalmuk és azonnal üzenetet küldtek Camillusnak, jöjjön segíteni.

Az utolsó pillanatban érkezett Camillus, aki meghallván Róma veszedelmét, félretette sértődöttségét, átvette az összegyűlt rómaiak vezetését, összeszedte a megmaradt városon kívül levő maradék sereget és a gallokat megtámadva, felszabadította a várost.
Ő csak annyit tett az egész történéshez, hogy: - Rómát nem arannyal, hanem vassal kell megvédeni!