Trianon

Day 1,292, 02:16 Published in Hungary Hungary by istvan87


Az utóbbi napok csatái és azok kimenetele egy dolgot juttatott eszembe: Trianonra ítélt istenverte nagypéntekes nemzet vagyunk, mind a valóságban mind a virtuális világban. Sokadik vesztes csata után előreláthatóan Erdély külön régió lesz, elszakítva az anyaországtól, nagyjából 12 órára, amíg be nem kebelezik a románok. Ezek után mi következhet? A lengyelek és a szerbek a mi legjobb barátaink, lerohanják a románok által meghódított területeket, és mi örülni fogunk mint bolond a fél lábának, hogy jajj de jó, hogy Erdély és Olténia lengyel, Bánát szerb kézen van. Máramaros és Kárpátalja már úgysem lehet a miénk legalábbis addig nem amíg az ott élők fel nem szabadulnak, és le nem rohanhatjuk őket. Erre pedig egyhamar sok esély nincs. Sőt megkockáztatom, hogy a wlachok nem fognak nekimenni a lengyeleknek, ezért nyugat felé nyomulnak tovább Pannónia zöld síkságain.
Trianon gyászos napján, a nemzet legnagyobb szégyenére ismét ránk verik a huszonegyet. Románia mögött ott az egész eAntant más néven Eden, akik meg mögöttünk kéne álljanak, el vannak foglalva saját országuk védelmével, ami érthető is. Ezek után még mindig nem értem, amikor nyilvánvaló veszélyben van a mi hazánk, miért megyünk Illinois-ba, Mikulas-ra meg a jóég tudja hova harcolni? Miért nem tartogatjuk az ütést az előre látható támadásra? Ha véletlenül a román meggondolja magát és mégsem jön vendégségbe akkor még mindig bőven van esélyünk és időnk elütni az életünket és fegyvereinket valamely szövetséges állam érdekében.

Végezetül álljon itt egy idézet Sajó Sándortól, ami mindannyiunk hitvallása lehet:
"És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!"
(Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben)