Nem vicces, nem érdekes, de elgondolkodtató
![Hungary](http://www.erepublik.net/images/flags_png/S/Hungary.png)
Bexter
Egy hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?
Comments
Ezt hívják durva sarkításnak?
Elgondolkodtató...
Mi a tanulság?
"...legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban." - még szép hogy nem állnak meg
"...de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett" - gondolom o is munkába sietett
Akkor min csodálkozunk? Aki a koncerte ment (gondolom este 8-kor kezdodott), az már nem siet a munkahelyére és valószinuleg a koncert kozonségének 90%-a nem is metróval jár munkába.
Miért is lepodunk meg ezen?
Vote!
Tehát a fizetős koncert értékét az időpont és a helyszín adja, nem a művész vagy a darab... Igen, ezen van mit - ha nem is meglepődni, de - elgondolkodni.
Vajon mit is értékelünk igazán valamiben, amire kiadjuk a pénzünk?
És - nem tudom megállni - külön elgondolkodtató, hogy ilyen érzékeny cikk jelenik meg annak a tollából, aki nemrég egy kivételesen undorító és embertelen viccet publikált?!
túl sok alapigazság van a világon. lásd körímélek stb.
ez is az, modern feldolgozásban.
A muvészt valószinuleg nem ismeri fel olyan ember, aki nem jár hegedukoncertekre, a darabot szintén nehéz felismerni egy zajos és teli metróállomáson 5 mp alatt, amíg elmész mellette és hallhatod mit játszik. Ha álmosan egyáltalán figyelsz ilyen dolgokra.
Ha Pavarottit állították volna ki énekelni, biztosan tobben megálltak volna, mert sokkal ismertebb, mint Joshua Bell, meg azért egy éneklo figurára konnyebben felfigyel az ember, mint egy hegedure.
Tanulság: a metróállomásra nem az a zeneszám passzol.
mindenkinek mp3 lejátszó volt a fülében, persze, hogy nem hallották