Mese a magányos kislányról

Day 624, 11:13 • Published in Hungary Hungary • by juccer

A kislány magányosan, szomorúan állt a terem közepén. Szomorú volt, mert őt senki nem választotta. Körülötte táncoltak a párok, összebújtak, nevetgéltek, csak ő volt egyes-egyedül, aki senkit nem érdekelt. Napoknak tűnő órák óta csak állt, anélkül, hogy bárki választotta volna. Az idő telt-múlt, ő nagyon elkámpicsorodott, szája már-már sírásra görbült, de igyekezett tartani magát, hiszen nem akarta, hogy a mulatozó tömeg kikacagja amúgy is nyilvánvaló magányát. Elnézte a többieket, akit választottak és azon morfondírozott, miben jobbak Ők.

„Talán szebbek, csinosabbak”- gondolta magában, aztán ezt gyorsan elvetette, hiszen Kliffandra., akit szintén választottak, határozottan lófogú volt, nagy, elálló fülekkel, míg a magányos kislány teljesen normális kislány benyomását keltette.
„Akkor biztos buta vagyok” – e gondolatot azonban gyorsan kiverte fejéből, mert rápillantott Gödörbenre, kinek bizony értelmi képességei hagytak kívánnivalót maguk után, de ő mégis táncolt.

Végiggondolta az összes lehetőséget, de csak nem jött rá a megoldásra, miért választották a többi kislányt, s őt miért nem. Tétován tanácstalanul ácsorgott, addig, míg fel nem csendült a Bánatomat dalban mondom el című szám Zámbó Árpy remek előadásában, és megjelent előtte a dicső és méltatlanul korán elhalálozott jama999 szelleme, aki a fülébe súgta a rég keresett választ:
- Szebb és okosabb vagy mind közül, Juccer, de két farkad van, ezért nem választ téged senki.