Megkésve - Választási csalás! - Időrendben

Day 473, 05:58 • Published in Hungary Hungary • by Magyar Honved

A választási csalás eseményei kronológiai sorrendben

Március 1, vasárnap: Pártértekezletet tartunk, ahol egyöntetűen Shaok jelöltsége mellett döntünk, és megbízzuk a pártelnökünket, BB-t, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi párttal, és adott esetben lépjen velük koalícióra. A puhatolózó tárgyalások ekkor természetesen már egy ideje megkezdődtek.

Március 2, hétfő: Shaok közli BB-vel a tényállást. Kora délutántól figyelemmel kísérjük az eseményeket, amikor is: Morreau gyakorlatilag megerősíti ezt egy magánbeszélgetés során, és meghívja egy beszélgetésre. Valamivel 8 óra után megkezdődött az egyezkedés. BB egy idő után otthagyta ezt, Quicksilverék megkezdték az egyeztetéseket, mi pedig a kárenyhítés lehetséges módjait (az világosan látszott, hogy a tervük kudarcra van ítélve, de megakadályoznunk lehetetlen, mert nincs rá erőforrásunk).
Az események dióhéjban (ahogy mi láttuk, mert nem mindig és nem mindenről volt tudomásunk, és a cikkírás pillanatában még sok dolog meg sem történt): Quicksilver továbbra is szeretné irányítani az országot, de a megválasztása igen kétséges lenne. Huba szeretné szorosabban felügyelni az elnök tevékenységét, mert a kormány hibáit talán mindenkinél jobban látja, de Quicksilver túl erős egyéniség ahhoz, hogy hallgasson másokra. Morreau szeretne elnök lenni, de pártja a nála népszerűbb Shaokot támogatja. A helyzet megoldása pofonegyszerű: egységkormány alakítása Morreau elnökletével, utána a jelszó megosztása a három illető között. Így lesz egy elnök helyett egy triumvirátusunk.
A helyzet azonban már túlbonyolódott: egyrészről ott van Shaok, akit valahogy el kell távolítani, továbbá meg kell indokolni az egységkormány szükségességét, mert így nincs támogatása. Shaok jelenti a kisebbik problémát, miután közlik vele a döntést, hogy nem lesz elnök, de a jelölését fenntartják, hogy egyelőre senki ne sejtsen semmit (az elnökjelölt nem tud visszalépni), de amint megérik az idő kirúgják, és addig is öntik rá a mocskot a sajtón keresztül. Shaok erre válaszul visszavonul - sok mást nem is tehet (kis kitekintés a későbbiekre: ezt a döntését tiszteletben tartjuk, és ezért is nem őt jelöltük elnöknek). A második probléma már komolyabb dió, de kétségkívül eredeti megoldást találtak rá. Ehhez egy nagy nemzeti célt kell találni, amivel megindokolhatják. A cél pedig legyen: eRománia TakeOverelése. Erre való hivatkozással már mindenkinek be lehet adni az egységkormányos maszlagot, mit sem számít, hogy a TO nem sikerülhet, mert nem is ez a cél.
Az elképzelés egyébként önmagában nem lenne rossz, titokban kiutaztatunk egy rakat embert, közben idehaza mindenki ugyanarra szavaz, nehogy egy ellen-TO áldozataivá váljunk, és kint, kihasználva a több román jelöltet, az utolsó pillanatban emagyar jelöltet szavazunk meg eromán elnöknek. Másnap azonnal megtámadjuk az eredeti területeinket, ahonnan eRománia elnöke szépen visszavonul, és így visszaszerzünk mindent. Erre lenne 24 óránk, mert az eromán kongresszus azonnal bizalmatlansági indítványt (impeachment) nyújtana be, és leváltaná az elnököt, de ehhez 24 óra kellene.
Hogy miért is nem sikerülhet ez? Nos, az erománok nem hülyék, és az ilyenfajta apró tisztességtelenségeknek elismert mesterei. Mindenki biztos lehet benne, hogy hamar rájönnek, mire készülünk. Nem segít rajtunk az sem, hogy lakosságszámban is elmaradunk mögöttük. Talán kevesen látják, de az index-generáció nagyon nagy arányban hagyta itt a játékot. Most még élőnek jelzi őket a statisztika, mert kell egy jó két hónap, mire éhenhalnak. Harmadrészt: mint mindig, még mindig ott vannak az apró bugok, amik ilyenkor előszeretettel akadályoznak minket, és amiknek a jelenlétére az új frissítések miatt bizton számíthatunk.
Hogy milyen kárunk származik nekünk abból, hogy megpróbáljuk? A közvetlen anyagi kiadásokon kívül (sokszáz ember kiutaztatása nem két fillér) csupán annyi, hogy - elnézést a kifejezésért - hülyére vesznek minket, és továbbra is a véleményünk és a megkérdezésünk nélkül próbálnak irányítani, tönkretéve azoknak a játékát, akik tisztességesen próbálnak viselkedni.
A csalás lehetséges forgatókönyve: először egyetlen cikk jelenik meg, hogy egységkormány szükséges ezekben a nehéz pillanatokban, majd fokozatosan mindenki beadja a derekát. Egymás után vonják vissza a jelölteket, először Shaokot, majd Hubát is, végül Morreau lesz az egyetlen jelölt. A háttérben közben megpróbálják megszervezni a TOt, úgy, hogy egyenként értesítik a megbízhatónak vélt embereket.

Március 3, ked😛 Ellenlépéseink megtervezése. A TO esélyét nem szeretnénk csökkenteni, ezért nem hozunk egyelőre semmit nyilvánosságra, de a színfalak mögött mi is dolgozunk. Miután elnököt indítanunk kell, de a három jelölt egyikét sem támogathatjuk (a csaló Morreau-t ugye nem, az MKP-t létrehozó hatasu megintcsak nem vállalható számunkra, Hargita pedig túl tapasztalatlan erre a feladatra), egy esetleges román TO-t pedig nem szeretnénk lehetővé tenni, egy esélytelen saját jelöltet állítunk, aki nem visz el sok szavazatot.
A forgatókönyv remekül halad, először megjelenik egyetlen egységkormányos cikk, majd a KARD párt közleményt ad ki (természetesen nem Quicksilver neve alatt, hogy az ötlet ne tőle származzon, de később helyeselni tudjon), hogy Huba jelölését visszavonják.

Március 4, szerda: Három fontos dolog történik. Először eIndonézia támogatása céljából két helyen megtámadjuk eRomániát (Szeged és Pécs). Most tényleg ennyi pénzünk van? Miért nem egyből mindenütt? Miért ugrunk már megint az első szóra? Nem tudom, miért azt kell támogatnunk, hogy a Távol-Kelet eIndonézia fennhatósága alatt maradjon, ha egyszer Debrecen eromán kézen van. Másodszor eUkrajna megalakulása, eromán bábként. Ez hatalmas ajándék az összeesküvőknek, végre van egy kifelé is kommunikálható indok. Legvégül: egy gyengeelméjű (akiről az előző cikkei alapján is megvan a véleménye sok embernek) közzéteszi a kormány titkos mozgósító levelét. Szerencsére ebből sokminden nem derül ki, de már mindenki tudja, hogy itt valami készül.
A forgatókönyv is jól működik, bár eUkrajna miatt apróbb változtatások szükségesek, de ez alapvetően nem változik rajta semmi. A Szolidaritás Párt visszavonja Hubát, és Morreau lesz a négy párt (MHP-SZP-KARD-PPL) közös jelöltje. Miután erről késő estig nem jelent meg semmi érdemleges, nem várhattunk tovább, és nyilvánosságra hoztuk saját jelöltünket. Annak, hogy ez nem kavart nagy flame-vihart az az oka, hogy közvetlenül utánunk jelent meg az Underground Media már említett cikke.

Március 5, csütörtök: Elnökválasztás. Morreau nyer, nagy fölénnyel (>80😵. A romániai TO sikertelen. Quicksilverék terve ellenben tökéletesen sikerül, hiszen továbbra is ők irányítanak.
A forgatókönyv: délután öt óra körül robban a bomba a cseten, miszerint induljunk eRomániába, és szavazzunk Smile64-re. Ekkor kb. 450 szavazat kellett volna neki, hogy utolérje az akkor vezető dsalageanu-t. Ennek az embermennyiségnek az oda-vissza utaztatásához 1800 moving ticket szükséges (ez vajon mennyibe került a gazdaságnak?). Közben az erománok sem tétlenkedtek, vállalatokat alapítottak, magas fizetéssel, ahova tömegesen vették fel az embereket, így azok nem tudtak utazni. Este 9-10 között próbálják tudatni a pontos helyzetet a nagyérdeművel, elég kaotikus viszonyok közt.

Március 6, péntek: Az eredmények kiderülnek. Shaok cikket ír, de a legtöbben kritizálják, hogy hogyan merészeli szóvá tenni azt, hogy mindenkit átvertek, amikor egység van, és különben is, micsoda sikereket értünk el, hogy ott tartunk, mint a választás előtt.

Köszönöm, hogy elolvastátok.
A Nemzeti Honvédő Párt tagsága
megbízásából gépelte: kl_laci