Levél Kínából Vacsárcsiba
gyika
Asszem máma nem fosom a szókot, olyan fárattak a tagjaim, hogy szuszogni es alig tudok.
Hogy métt ez a fárattság? Há, tennap erősst nagy nap vót. Az ellenség megzánkorodott, s úgy ellepte a Felvidéket, hogy fére onnét. Csak ömöltek, s ömöltek, megtappodták a virágokot, magokval töppödték az utcákot, megjesztegették az asszonyokot, s feszt káricsoltak, mintha otthon lennének. Ezt a tesvéreink nem hagyhatták, s jöttek, hogy csapjunk széjjel közibük, álltunk szembe a nagy hordával. A mejjünket kiguvasztottuk, szájunk öjszeszorítottuk, fejünköt leszegtük, s mentünk, csak előre, komoly csendben, mint kik a hazájukért készülnek halni. Eufoniksz bajussza fénylett mint az ezüst, BattalGazi félelmetesebben vicsoríjtott, mint janicsár dédapái, még Mikrobi es azval a csendes ábrázatjával úgy feszített a csőre tőtött muskétákval, mint Rámbó Négy a videjóban.
Esse vót elég. Akkora vót a hacacáré, hogy az istenek es esszeverődtek csudájára járni. S a végin megmutatkoztak, eccerűen s apellátát nem tűrve (mint ahogy aztot az istenektől el is szokjuk várni), és a harcot megnyerték az gyüttmenteknek. Így jártunk hát.
(Így nezett. Münk meg visszaneztünk.)
De legalább most már biztoson tuggyuk, hogy vannak istenek, s azt es, hogy nemigen szeretnek münköt. S végre méltó ellenfeleket kaptunk, kiktől nem szégyen kikapni, de világraszóló s nekünk való csatákban felülkerekedni. S az es bébizonyosodott, hogy fáin falat raktunk Kínába.
Más es esett a tennap. A taljánok éköszöntek tőlünk (ahajtról, met már rég elmentek innét). S tesvéreink es, az indonézek estve benéztek hezzánk egy istenveledre, aszonták, úgy érzik, eleget ültek az ülepükön, felkerekednek, s új világot keresnek magiknak. Ejj, edesapám, majdnem hanyatt dőtem a székről, met az egyik bátor indonéz harcos Hobót indézve távozott: "Úton lenni az élet, megérkezni a halál". Tuttam én, hogy münk híresek vagyunk, no de hogy Hobó es... aztahe. Legyen hát jó az útjuk, lássanak sok világot, találják meg mit úgy keresnek, s sose felejtsenek münköt, mint ahogy münk es szívünkbe zártuk őköt.
(Tesvéreink, boldogon, bizakodón.)
No, ennyi. Montam, máma nem fosom a szókot, ejsze megpihenek egy percre. Vigyájzkodjanak magikra. Az ebeket csapják el éjszakára, nehogy a macskák bényalják a tejfölünköt. Oztán sűrűn lessék meg az erdőt es, met jő a nagy hideg, nehogy Kozák Misiék a mü fenyőink meleginél szárijtgassák a kapcáikot.
Fijjuk, Gyika.
(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott.)
Comments
Szokás szerint nagyon nagy!
ment a vót. 😃
Megavote! 😁
A legjobb 🙂
LOl mindig jo olvasni ezeket a cikkeket🙂
Még most is élvezem, ezért érdemes visszajárni még a túlvilágról is 🙂
Quicksilver
ejsze, nagyon jó
megVót
Sirály! 🙂
hehe, votat!
Nagyon kijárna neked az a média mogul jelvény, nem is értem miért csak 300 előfizetőd van... Lehet hogy a jó Szeba Mester lebeszéli a subscribe gomb mellett bizonytalanul sertepertélőket?
Remélem nem sokáig!
az Istenek meg... mittomén😃
szupervót!
Hát ilyen ez a Kozák Misi? 😃
Vote!