Join the new world

A PHOENIX halott.
Halva is született.

Gyors kényszer szülte, kényelmes megoldás született. Kisepertük az éppen alkalmatlan vezetés alatt sínylődő tagországokat, átneveztük védelmiről támadó szövetséggé, és megnyugodva dőltünk hátra: megcsináltuk!

Az elmúlt időszak szomorú történései egyértelmű bizonyítékát adták annak, hogy tévedtünk. Én sosem hittem azt, hogy a PHOENIX több lenne, mint egy PEACE Light, kilúgozva belőle mindent, ami erős szövetséggé tette: a nemzeti érdekek közös érdekké való emelésének képességét és a morális kohéziót. Ám azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megkapja a kegyelemdöfést.

Ne legyenek kétségeink, ahol jelenleg állunk, az még nem a gödör feneke!

És ennek nem csak a Lengyelek irtózatosan gyors népességnövekedése vagy az - egyébként tisztességtelen - amerikai ingyen- vagy a feltételezett spanyol fake-gold az oka. Hanem mi magunk is. Hónapok óta semmit teszünk. Pontosabban rengeteg mindent csinálunk, de ez nem több, mint vizsgaidőszakban élére vasalni a zoknit. Pótcselekvés. A National Goal intézménye egyhónapos távlatra szűkítette a mindenkori politika látókörét. Az ország népessége lényegében fél éve stagnál, hiába vagyunk az 1000+ Field Marshall országa, ütőerőnk csekély mértékben növekszik, nemzeti aktivitásunk egyenesen csökken, a nemzeti össztermék szintje szintén nemigen emelkedik és az összetartás lényegében a zérusra redukálódott.

Ráadásul a szövetség melyben hatalmi státuszunk megtartásának biztosítékát láttuk, látványosan összeomlott. Sok jó nem vár ránk a közeljövőben. És szomorú ilyet írnom, de magunkon kívül senkire sem számíthatunk. Ez az igazság.

Szövetségeseinket elveszítettük. Vagy már nem is léteznek az eVilág térképén (Németország, Bulgária, Szlovénia és vélhetősen a közeljövőben ez a sors vár a franciákra és az angolokra is), vagy éppúgy a túlélésükért kűzdenek mint mi (Szerbia, Irán), vagy a közel teljes inaktivitás állapotában vannak (Indonézia). A PHOENIX még létező országaira a lassú pusztulás vár.
Ha túl akarjuk élni, akkor nincs más lehetőségünk, ki kell lépnünk ebből a szövetségből, mert már csak nyűg és teher. A számunkra kedves országoknak is nagyobb segítség egy erős barát mint egy gyenge szövetséges. A meglévő rendszerben ugyanis már nincsenek hivatalos felelősségi viszonyok. Ami maradt, az a barátság. Ahhoz pedig nem kellenek mondvacsinált ernyőszervezetek.

Mindemellett azt is látnunk kell, hogy a meglévő szövetségi államok ereje nem lesz elegendő a tartós fentmaradásunkhoz. Márpedig Magyarország elsődleges célja önnön polgárai biztonságának és fennnmaradásának biztosítása. És ez nem jelenti azt, hogy szembeköpnénk a barátainkat. Winston Churchill mondta: Angliának nincsenek barátai, csak érdekei vannak. És az érdekeink között rangsort kell felállítani, mely rangsor első helyén a haza áll.

Ezért búcsút kell mondanunk a beidegződött megoldásoknak és a természetesnek vett állapotoknak. Újra kell gombolni a kabátot Magyarországon. Deklarált függetlenségünk utat nyithat olyan új szövetségesek felé, akikben talán megvan a hajlandóság. Akik a példánkban precedenst találhatnak arra, hogy másként is lehet gondolkodni. Akiknek éppúgy barátai vagyunk mint sok más nemzetnek, csak a játék szeszélye foltyán a folyó két oldalára sodort minket.

Mondhatjátok, hogy minden ilyen új kapcsolat régi barátságokat szakíthat meg. Hogy egy szorosabbra fűzött viszony a Lengyelekkel - a Horvátokkal ápolt jó kapcsolataik miatt - elmérgesítheti a viszonyunkat régi harcostársunkkal, Szerbiával. Hogy minden birodalom felemelkedését bukás követi. Románia, Magyarország, Indonézia, Norvégia mind voltak nagyhatalom, s mégis elbuktak, és ha van türelmünk, a jelenlegi EDEN országok tündöklése is bukással ér majd véget. És van is ezekben a félelmekben és jóslatokban igazság.

De gyávaságból és lustaságból, félelemből és megalkuvásból még nem született soha, semmi jó. Ez egy játék, amit az általa okozott élményért játszunk. Aki ott volt SGP-nél, WSR-nél, Karnatakánál vagy épp legutóbb Hello Kittynél, az tudja miről beszélek. Enélkül a játék halott. Ahogy célok nélkül is. Amiből - persze a kétségbeesett túlélni vágyáson és az ellenfelek permanens utálatán kívül - én semmit sem látok. Sajnos a politikusaink részéről sem.

A dalai láma egyik intelme szerint: tárd ki a karodat a változásoknak, de ne engedd el értékeidet. Van min változtatnunk, és szerencsére vannak értékeink melyekre vigyáznunk kell.


Köszönöm, nem kérek sub-ot, az nekem pont elég, hogy végigolvastad. De a véleményedre kíváncsi vagyok, akár kommentben, akár PM-ben.