eRománia Bukásának estéjére
Murlockij
Most, -talán nem csak számomra- ismét lezárul egy nagy fejezet az eRepublik történetében. Valamikor vagy éjjel vagy hajnaltájt ismét egy legenda bukik el, ismét megtörik a Sérthetetlenség Mítosza.
eRománia - ha csak néhány napra is- megszűnik létezni. Ennek ürügyén szeretnék megállni egy picit, leülni egy virtuális padra és veletek megosztani pár gondolatot a játék folyásáról, de leginkább;
Önmagunkról.
2. Sokszor billegtünk
Sokszor billegtünk már a megszűnés szélén, volt hogy sikerült visszakúszni foggal-körömmel, de volt -egyszer, egyetlenegyszer eddig- amikor kudarcot vallottunk. Én utólag úgy látom, hogy a vezetés valós középtávú előnyökért cserébe vállalta az eltöröltetés ódiumát. Teljesen igazuk volt, mégis, a szív mást súg, nem az ennek köszönhetően megszerzett eUkrán területek vagy a sikeres ellenhadjárat jut az eszembe azokról az időkről, hanem a mélységes csalódottság és a keserű valóság okozta frusztráció. Nem hiszem, hogy egyedül lettem volna ekkor, de más is eszembe jut ám arról az utolsó, mindent eldöntő két napról.
Ősi ellenfelek, Fehérló és Shaok, Huba és sok sok ember elhatározták hogy minden esély és előny megszerzésének esélye ellenére sem adják fel a harcot. Kerüljön amibe kerül, de bármi áron továbbharcolunk, tudván-tudva, hogy esélytelenek vagyunk. Szélnél is sebesebben összezártunk és tettük amit lehetett. Sok sikert nem értünk el, és eMagyarország elbukott az EDEN egyesített ereje előtt,
de akkor is.
MI, Magyarok akkor és ott nem adtuk fel.
3. eRománia utolsó pillanatai
Most nagyon hasonló a helyzet ,csak éppen fordítva. Az eEurópa-térkép közepe zöldben, magyar színben úszik és csak órák választanak el bennünket hogy legyőzzük az eRepublik „kiválasztott népét” Úgy tűnik, taktikai lehetőségeik elfogytak, és a NWO/ONE csapatai éppen ugyanezt fogják megtenni velük, amit pár hónapja az EDEN velünk tett meg.
Mégis.
Valami mégis eltér, valami fontos.
Odaát néma csend honol. Nem látom nyomát az izzó lendületnek, a pezsgő közösségi készülődésnek a lövészárok túloldalán. Valahol mélyen csalódottságot érzek emiatt. Lám, feladták, lefeküdtek.
Nem is akarnak küzdeni, csak a marakodás és az egymásramutogatás folyik, de méginkább a csendes apátia és belenyugvás. Itthon akkoriban lángolt a sajtó, dühtől és haragtól izzó cikkek tucatjai döngölték a vezetőség kapuit – odaát most Semmi.
Így kell elbúcsúznunk legerősebb, legravaszabb ellenfelünktől?
Ilyen gyenge és lagymatag puhányokként kell a végjátékra visszaemlékeznünk?
Tudom-tudom.
Ismerem az érveket, új nem nemzet-, hanem üzletorientált adminok, aranykorlát, összeveszés, de akkor is;
Ez nem az a eRománia amit én megismertem az elmúlt 2 évben.
És ez kicsit megkeseríti a szám- és a győzelmünk ízét, ne haragudjatok, hogy pont most mondom ezt ki.
4. Elmélkedések a nemzetkarakterisztikáról
Ilyen lenne a magyar? Bajban összetart, győzelemben széthúz? Azt hiszem van benne valami, főleg a mostani méltatlan és megalázó, gyalázkodó párt- és ideológiai csatározásokkor. És holnap, mikor a győzelmi cikkek sorakoznak, milyenek leszünk majd? Tudunk-e, merünk-e majd holnap civilizáltan viselkedni a sajtóban, a cikkekben?
És ilyen lenne a román? Dölyfös és arrogáns győzelemben, és vereségben végzetesen széthúz? Azt hiszem, abban reménykedem hogy nem.
Mégis, vajon csak ostoba sztereotípiák és végzetes leegyszerűsítések ezek, vagy esetleg van egy icipici igazságmagvuk is?
Az arrogáns usákok, a melegszívű ügyes törökök, a nagyszívű és nagylelkű szerbek? Sok a példa, nem nehéz találni…
Milyenek vagyunk végezetül mi, magyarok?
Talán megér pár csendes pillanatot elgondolkodnunk ezekről a dolgokról. Köszönet hogy elolvastátok,
Maradok tisztelettel:
Murlockij
Aki csak a maga nevében beszél, de szivesen válaszol az esetleges felmerülő kérdésekre PM-ben, vagy kommentben akár.
Comments
Bízom abban, hogy a sajtó holnap valóban nem fikázó cikkekkel lesz tele...
hát én is...
http://www.erepublik.com/en/article/-playboy-hungary-omg-epac-man--1739170/1/20
Romania szetesett. Ezert a csend odaat. Nekik sokkal nehezebb lesz talpraallni, mint nekunk volt.
De remelem, sikerulni fog.
vote. adminék biztos szívják a fogukat, gondolom több bevételre számítottak egy ilyen helyzetben az éden országok gold vásárlásaiból. ennyi.
vote
kérdésem hozzád már csak az, hogy nem látsz e összefüggést aközött - amit te is írtál - , hogy nálunk még a győzelemtől is teljesen függetlenül megy a szájtépés,egymás gyalázása; és mikor erősebbek nálunk a románok akkor mégse fekszünk le egységesen a földre, hogy rúgdossanak?
Messzemenőkig egyetértek.
Még két nappal ezelőtt megpróbáltak egy utolsó ellenállást felmutatni dobrogeánál, de aztán kifulladt az ellenállás. Az is benne van szerintem, hogy tartalékolnak a felszabadító háborúra, ami sokkal nehezebb lesz, mint nekünk volt anno. Ráadásul az ingyen háború-nyitás miatt gyakorlatilag bármikor eltörölhetjük őket újra és újra, ha az erőviszonyok és/vagy a szabályok nem változnak meg. És ezt ők is tudják. Persze ettől még nincs kizárva, hogy felébrednek a tankjaik és széttankolnak egy-egy RW-t, de lényegében ez sem segít a helyzetükön.
ICS, menj és igyál egyet. Dobd el a statisztika könyvet a picsába és gondolkozz el, hogy miért mondják rád, hogy KOCKA mikor egy bölcselkedő emberi érzésekről szóló cikk alatt materiálsz.
sok mindennel lehet ezt magyarázni és én is adnék egy megközelítést. 1919-ben idézze fel mindenki tanulmányaiból az oláhok dicsőségesen bevonultak Budapestre körülbelül a városi nyüzsgölődök jelentették a legnagyobb akadályt a haladásukban akik egyébként azért is bámulták az oláhokat mert ki voltak kenve női kencékkel a párizsi divathírek kicsit fogyatékos módon jutottak el a balkáni hazába. úgyhogy a románok nem tudják mi az a harc és ne is hibáztassa őket senki mert ilyen a történelmi emlékezetük a dicső győzelemről jó hogy lefekszenek ha azt hiszik hogy ez a dolgok menete. éljük meg ezt a szép pillanatot de nagyon vihorászni nem kéne mert mi magyarok vagyunk nem pedig románok.
Sub.
Én is komoly ütközetre számítottam, visszaemlékezve hogy micsoda ádáz harcok voltak nálunk amikor ugyanebben a helyzetben voltunk, azt vártam hogy az ellenség miatt összetömörülnek majd szilárdan, és kisimulnak a pitiáner ellentétek közöttük ahogy nálunk is volt, de semmi. Végül is kijelenthető, hogy ez nem taktika, nem trükk, egyszerűen átszakadt a gát, a sok sikertelen kísérlet pedig hogy megakasszák ezt a fájdalmas halált teljesen elvette a kedvüket a harctól. Holnap pedig megmutathatjuk az igazi jellemet azzal, hogy jól bánunk azzal akivel nem kell jól bánnunk.
Nagyszerű cikk. Én még egyelőre keresem a szavakat amint az eddig itt eltöltött 999 napomat átszövő, hiábavalónak tartott de soha fel nem adható küzdelem felsejlik előttem teljes valójában.
Remélem lesz majd pár magyarul is beszélő román játékos, aki reflektál majd, jó lenne románul is megírni, de nem tudok sajnos.
Majom úr:
Szerintem tényleg érdekes pillanat ez a mostani. Szerintem ez a bajban összezárás ami nálunk tapasztalható (de csak nagyon nagy baj esetén) ez örökségünkhöz tartozik. Mennyi nép olvadt be veszett el azóta is, de valamiért mi mindig megmaradtunk, török/tatár/német/szovjet bakancs alatt is.
Valamit csak kell tudnunk. Csak a szerencse kevés lett volna szerintem.
@hekkat: Hát nem megérte végül majd' ezer napot itt eltölteni, hogy megérd? 🙂
A csak a bajban összetartás általános emberi vonás. Gondolj pl. Churchillre aki megbukott a háború után.
Bajban könnyű, látszik a probléma. A győzelmet mindenki máshogy éli meg. Ami szerintem magyar vonás: a sok individualista ember képes összetartani néha, és ilyenkor az összetartás tárgya valami ritka fényt kap. A mai nap is ilyen, kapunk egy emléket. Most, és ez a ritka, a győzelemben tartunk össze és mérlegeljük, hogy meddig ér a kishitűség és honnan kezdődik az óvatosság.
Megtehetnénk, de mégse tesszük. Ez legyen a mérvadó, aki földön fekvő ellent akar holnap rugdosni.
nagyon jó cikk lett, én igazából meglepődtem, h ez ilyen sima. Sajnálom, mert az epic érzés egy picit hiányzik. Nem olyan ez mint voltak annom 3 éve pl Bp. felszabadítása. De tudnék még rá ezer példát mondani. Sajnálom azt, h a közösség egymást kezdte el felfalni, mert ez kva nagy gáz, főleg azért, mert akik most elmendtek wtd-be anno ott voltak.
Wtd nos nekem a legszebb emlékem talán. Egy olyan nap amit nem felejtek el sohase. Igazából most kéne túllépni teljesen a múlton, őrvidéken, és egymás anyázásain.
Remélem lesznek még epic csaták. Hogy a románokkal vagy másokkal? Nem igazán izgat, csak legyen 🙂 Mert én összeségében játszani járok fel ide, és szórakozni 🙂
"Milyenek vagyunk végezetül mi, magyarok?"
Én speciel GÁTos vagy győzelemben vereségben. : )
Petrezselyem: asszem így igen, megérte 🙂
(persze csak ha! meglesz, még most se hiszem el pedig már 7-0 van)
Jó gondolatok, vote! 1234 a mi napunk! 1234 örökké!
És most, hogy 1:1 az állás, lehet összefogni a románokkal! (csak vicceltem)
Jó cikk, köszi.
Akik szerint mindenkinek el kell felejtenie azt az utat ami ide vezetett azt üzenném: nem felejteni kell, hanem emlékezni és tanulni a történtekből. Van mit, bőven.
Rains: ne fesd az ördögöt a falra kérlek, mert sajnos még emlékeszem a rhual köpenyébe bújt végül románverővé nemesedett elnökünk és zseniális külügyes-hadügyes stábja románbéke próbálkozására, amiben nem volt polgári támogatás nélkül...
Érdekes lenne olvasni az akkori véleményeket, ki mit akart kevesebb mint egy hónapja és ki szerint mi mire vagyunk képesek a románok ellen itt az erepen.
A következetesség és bátorság fontos dolog, legalább annyira mint az emlékezés és a tanulás képessége.
Rains sajnos 2:1 az állás, románok kétszer töröltek el minket... 🙂 de most egy ideig várhat az egyenlítés szerintem.