Join the new world

eKatona vagyok.

Elsősorban azért, mert szeretem az eHazámat, és úgy érzem, ezzel tudom a legjobban szolgálni.

No meg aztán szeretem a harcot is, a politikához nem túl sokat értek, illetve értem én, hogy mi történik körülöttem, de az irányítást meghagyom azoknak, akik jobban értenek hozzá. Ez van, én sokkal hasznosabban forgatom a fegyvert, még ha csak q1-es is, mint a szavakat.

Nem magányos katona vagyok. John Rambo "filozófiája" messze áll tőlem, és Steven Segal sem vagyok, nem rohanok neki egyedül az egész román hadseregnek. Egyedül, valljuk be, gyenge vagyok. Még ha irdatlan nagy erővel, irdatlan sokat ütök, akkor sem fogom egyedül meghódítani az egész Balkánt vagy Észak-Amerikát.

Ezért hát társakat kerestem, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint én. Mivel egész sokan gondolkoznak úgy mint én (áldassék érte a Hadak Ura), a spontán csoportosulásból hadsereg lett, aminek a legnagyobb előnye az, hogy senki sincs egyedül, hogy ha egyszerre rárontunk az ellenségre, a vér is meghűl benne.

Ez az a semmivel össze nem hasonlítható érzés, ami még mindig az IHA-ban tart (mert ebben a seregben harcolok nap mint nap).

Én, az eKatona megértem azt is, ha valakinek nem ez a fontos. Személyes előmenetel, kalandvágy, isten tudja még mi az, amiért valaki az Új Világ polgára lett.

De az IHA még mindig ugyanaz, ami volt: ütőképes, összetartó hadsereg. És ezt nem változtatja meg az sem, ha néhányan elhagyják. Jönni fognak újak helyettük.

A cél sem változott: az eHazáért harcolni. Bárhol. Bármikor. Közösen.

Ezért én, az eKatona, azt gondolom: aki a fentieket olvasva bőszen bólogatott, az maradjon csak az IHA-ban. Mert a következő napokban mindenkinek fel lesz téve a kérdés: eKatona vagy, vagy sem? És amikor válaszolsz, ketves eBajtársam, jusson eszedbe, hogy annak idején miért csatlakoztál, és úgy válaszolj.

Bajtársi üdvözlettel:

eKatona