Az Indexbabykről egy régi játékos szemszögéből [Vendégtoll]

Day 457, 01:19 • Published in Hungary Hungary • by Hexalia

A Vendégtoll rovatban külső szerzők műveit közöljük, változtatás nélkül.
Nemrég olvashattatok itt egy cikket A játékról egy Indexbaby szemszögéből címmel. Ugyanarról az e-történelmi fordulópontról, más szemszögből, irodalmi stílusban érkezett egy levél.
Fogadjátok szeretettel Baltha írását!


Második Honfoglalás

A kora reggeli szél lágyan borzolta a fák és bokrok leveleit. Ilyenkor bárki megláthatta, akármit rejtegettek is. A magányos lovas meg sem próbálta magát elrejteni, bár mögötte társai ezt tették. Várakozott.
Napok óta figyeltek egy nagyobb csoport ismeretlen lovast, akiket hosszan elnyúlva szekerek és állatok sora követet. Magabiztosan és félelem nélkül közeledtek, bár gyakori megállásaik elárulták, számukra ismeretlen helyen járnak. A lovas ma reggel határozta el, hogy találkozik velük, mivel elérték nemzetsége földjeinek határát, melyek az ország határai is voltak egyben. Vezérüktől a nemzetsége kapta eme területek őrzését és most, ezen feladatának akart eleget tenni.
Mikor az ismeretlen csoport elérte a tisztás szélét, amelynek a túloldalán várakozott, kiléptetett lovával, hogy jól látható legyen. Az ismeretlenek még haladtak pár lépést, mielőtt észrevették és megálltak. Lassan a tisztás közepére lovagolt a magányos lovas és ott várakozóan megállt. Az ismeretlenektől is kivált pár lovas és középre lovagolt. Kis ideig némán méregették egymást, majd a magányos lovas szólalt meg először.
- Kik vagytok? Értitek, amit mondok?
A jövevények egymásra néztek és az egyik idősebb válaszolt:
- Magyarok vagyunk mi is.
- Honnan jöttök? Nem tudtam, hogy arra messze még élnek a mieinkből.
- Már nem sokan. De jöttünk a hívó szóra sokan.
- Érdekes. Remélem, elmondjátok majd, miről van szó. Addig is gyertek velünk, elkalauzollak benneteket a szállásunkra. Bár elég sokan vagytok, azért megoldjuk, hol tudtok sátrakat felverni.
Övéről kürtöt emelt le, és háromszor belefújt. Kisvártatva öt lovas ügetett ki az erdőből, kezükben felajzott íjjakkal. Vezérük eléjük ment és pár szóban eligazította őket. Ketten rögtön kétfelé el is nyargaltak. A menet lassan újra elindult és a közeli falu felé vette az irányt. A két vezető egymás mellett haladva beszélgetett. Az újonnan jöttek vezetője elmesélte, hogy ők igaz csak alig százan vannak, de azért, mert ők az előőrs és még sok ezren járnak a nyomukban erre felé haladva. Elmesélte, hogy sok nyárral ezelőtt pár nemzetség nem csatlakozott a nagy elődök vezette törzsi vándorláshoz és helyben maradtak, és birtokba vették a gazdátlan területeket, de nem képeztek egységet, mindenki élte kicsi világát. Barlangokban éltek, néha találkoztak más magyarokkal is, de semmi összetartás nem volt.
Beszélgetés közben elérték a falu határát, ahol már izgatottan várták a jövevényeket. Kiderült, hogy az egyik előreküldött harcos feladata volta a falu felkészítése az érkezésükre. Élelmet hordtak össze, területet rendezgették a folyóparton, hogy sátrakat lehessen felállítani. Mindenki nagy lelkesen segített felépíteni a sátrakat, így hamar végeztek az elszállásolással. Utána megegyeztek, hogy a falu feltölti a jövevények élelem készleteit, cserébe ők segítenek dolgozni. A falu vezetője újabb futárt indított útnak a fővárosba, hogy a vezéreket tájékoztassa az estleges további érkezőkről, és segítséget kérjen a helyzet megoldására.
Este a tábortűznél, mindenki fáradtan fogyasztotta nem túl bőséges vacsoráját, de mindenki örült az egymásra találásnak. A jövevények vezetője közben részletesen is elmesélte a falusiak kérésére történetüket. Elmondta, hogy hónapokkal ezelőtt furcsa alak, egy női sámán bukkant fel a vidékükön, aki magyarokat keresett. Éjszakákon keresztül hallották, amit kántál. Állandóan indulásra buzdította őket. Volt pár vadász, akiket az erdőben állított meg, és elmondta nekik, hogy a magyarok országában nagy a baj és segítségre van szükségük az ott élő testvéreiknek. Másoktól azt tudakolta merre talál még magyar sátrakat. Közben sikerült megtudni tőle ki is ő. Messzi magyar honból jött vezető ő, akit Ezüstnek hívnak, és segítséget keres itt. Elmondta, hogy megtámadták országát és ott most nagy a baj, mert kevesen vannak az ellenség pedig számos. Pedig az ország nagy és sok magyart el tud tartani élelemmel, ellát munkával, és mindenkire jólét vár ott. De a sok területet is vissza kell foglalni, amivel még gazdagabbá és erősebbé válhatnak. Aztán a vezetők sok estét átbeszélgettek, hogy mi tévők legyenek. Végül elhatározták, hogy a mostani nyomoruk és szánalmas körülményeknél minden jobb lehet, és talán családjaik is gyarapodhatnának. Így aztán felpakolták kevés holmijukat, összeterelték a sovány csordákat és méneseket, majd útra keltek. Az indulás napján megmutatta neki az irányt, de attól fogva nem látták Ezüstöt többé.
A következő napok nagy munkával teltek mindenki számára, hiszen sok új éhes szájat kellett etetni, sok új eszközre volt szükség. És remélték, hogy további magyarok érkeznek az országba. Az újonnan jöttek közben megismerkedtek az ország életével, helyzetével. A falusiak meséltek az ellenségről és saját vezéreikről, hős harcosaikról, népszerű sámánjairól.
Időközben futárok érkeztek az ország minden tájáról, hírekkel, hogy úton van már számos élelemmel megrakott szekér, megnyíltak az ország nyersanyag raktárai és mindenfelé új műhelyeket látnak el vele.
De érkeztek emberek is segíteni az új jövevényeket eligazítani, esetleg új területekre csábítani. Jött pár ember az ország fejedelmétől is megszervezni a feladatokat. Szóval nagy összefogás alakult ki.
Aztán egy reggel fáradt futár érkezett a határ menti figyelőktől. Elmondta, hogy 4 napja úton van, és jó hírei vannak. Rengeteg lovas és szekér van úton a falu felé, és mind a hívó szóra érkező magyar. Mindenkin öröm és lelkesedés lett úrrá, hiszen megjött a messziben marad magyarság megsegíteni bajbajutott testvéreiket. Velük új remények érkeztek. Magyarország új korba lépett.