Join the new world

vasmegye: Hobart, Tasmania, Ausztrália.

Veszhelyzet zrt 2009: Makifeng, Mpumalunga, Dél-Afrika.

571113: Calcutta, West Bengal, USA

Iron County eWorld Holding: Cardiff, Wales, UK

Iron County: Sárvár, WTD, Magyarország.

Csak a protokoll kedvéért.

Újraindult a mandula. (Bocs gyika lenyúltam a címed.) A másfél hónapos bloemfonteini (Free State, Dél-Afrika) tartózkodást követően ismét repülőre ültem, és egy újabb interkontinentális utazás keretében az ötödik kontinensen kötöttem ki.

Pontosítok, nem pont a nagy szigetnek is beillő 7 millió négyzetkilométer területű földdarabon landoltam, hanem annak kisebb, délebbi tartományába, a tasmán ördög lakhelyére, Tasmániába érkeztem.


Sajnos tőle nem kaptam autogramot...

Hobartban, a sziget fővárosában telepedtem le, és onnan szemléltem, mi történik eAusztráliában és a nagyvilágban. (Amúgy is rajongok a szigetekért, és igyekszem minél több időt tölteni rajtuk, így nem meglepő a választásom, a v2 óta a kórházrendszer sem akadályozza eme szenvedélyem kiélését.)

A következők történtek az eVilág jelenleg 19ikként rangsorolt országában ottlétem alatt:
A dél-afrikai kongresszusi mandátumon lejártával, szeptember 26án érkeztem meg, így nem meglepő, hogy itt is a választási eredményekkel fogadtak a helyiek. Az indonéz PTOs küzdelmek immár a végéhez közeledtek, miután 10 nappal korábban az indonézek csúfos vereséget szenvedtek a pártelnöki választásokon: az összes helyi párt a PTO ellen regnáló, EDEN-barát oldal kezébe került. Mivel az indonéz erők a 15ike után eltelt 10 napban pár ember számára érthetetlen módon nem alapítottak új pártot, a kongresszusi végeredménye magától értetődő volt: csak 2, a pártokba beszivárgott indonéz ünnepelhetett kongresszusi medált, a maradék 38 helyre az ausztrál erők delegáltak embereket. Az eredményről röviden itthon a Külügyi Közlöny is beszámolt.

A kongresszusi győzelem által megindult Ausztrália visszatagozódása az EDEN kötelékébe: sorra érkeztek a külföldi elnökök által beadott MPP javaslatok (Lengyelország, USA, Románia, Kina), melyeket a kongresszusi többség el is fogadott. Ezáltal a PTO által szinte harcmentessé tett állam lakói újra harchoz jutottak: szerény személyem például üthetett volna a CH csatában, vagy az USA-indonéz harcokban (utóbbiakban meg is tettem, egyéb jelentéktelen csaták hiányában). Szintén a kongresszusin történtekből egyenesen megállapítható, hogy a pártok után a kongresszus is visszakerült ausztrál kézbe, s Abhisek Kumar révén csak az elnöki szék maradt indonéz kézben. (Azt is korábban, impíccsel szerezték meg az indonézek, az előző hóban szerzett kétharmadukkal szabadították meg Wally Wilsont az októberi elnökin győztes ausztrál elnökjelöltet a bársonyszéktől.) Ő sem maradt sokáig: habár az előző konga a mandátuma végén leszavazott egy impícset ellene, így hosszabbítva meg a gomb feletti uralmát, az új képviselők az első adandó alkalommal elvették tőle azt: Wally Wilson ismét elnökként várhatta a november ötödikét.

Azt a november ötödikét, melyen 3 jelölt mérette meg magát Ausztrália elnöki címéért: az Australian Military Party és még másik 3 párt támogatását élvezve a regnáló elnök, az indonézek egykori pártjának immár ausztrál vezetője, Paul Hamon, aki érdekes mód nem cserélte le teljesen a párt arculatát: a pártlogó alapformájára ugyanaz maradt, csak a háttérszín cserélődött rózsaszínről sötétkékre, valamint a PaPP rövidítés is megmaradt: csupán a Poison and Perish Party név helyébe a Procreate and Populate Party név került. A harmadik induló, az ország előző nem indonéz származású elnöke, Hinokai volt, aki két párt jelölő nyilatkozatával a tarsolyában várta a voks napját. A kampány meglehetősen vehemens volt: főként a Wally Wilsonnal szemben állók hangoztatták azt a tényt, hogy az elnökjelölt, amíg Kumar volt hatalmon, nem képviselte megfelelően az EDENhez közeli ausztrálok a megfelelő helyeken, rövidebben inaktivitását rótták fel nekik. Azonban Wilson az egyik legjobb kampányígéretet vetette be: nemzeti céljaként az egyetlen még indonéz megszállás alatt lévő régió, Western Ausztrália és fővárosa, Perth visszaszerzését tűzte zászlajára. Utóbbi a tények ismeretében jobban hatott az ausztrál népre: szoros verseny után ugyan, de Wilson költözhetett vissza a canberrai „Fehér Házba”, míg a második Hamon elkeseredésében búcsút vett a játéktól. (Wilson komolyan gondolta célja elérését, ausztrál tartózkodásom alatt megtámadta WA-t, ám Ausztrália nem járt sikerrel.)

Na ennyit az ausztrál történésekről, ennyit még talán a magyar földről szemlélődő is összehozhatott volna, rövidebb kutakodás után. Nézzük a személyes sztorimat.


Leszállás a hobarti reptéren.

Ahogy korábbról ismert, személyem az étel-fegyver párost a v1ben az eggyel ezelőtti kirándulásból összeszedett pénzből fedezem. Ezt a v2ben korlátoztam az ételre, ám így tekintélyes valutatartalékaim maradtak, melyből fedezhettem dél-afrikai 1,5 hónapos „nyaralásom”. Most így a v”mittudjaménhányas” viszonyai közt a régi rendszert vezettem be ismét, így napi 2 étel és 1 fegyver került a bevásárló kosaramba, melyeket a dél-afrikai piacról került beszerzésre a másfél hónapnyi bérem egy részéből. Mivel a ZARtartalékom meglehetősen nagy volt, így 15 napos tartózkodást jelöltem ki célként Ausztráliában (Dél-Afrika ennek hatszorosa volt, a végén már kicsit untam.)

Munkalehetőségek: enyhén is meglepett, hogy mekkora a helyi bérek szintje. Aztán megnéztem a pénzpiacot... Természetesen a helyi fő nyersanyag kitermelő vállalatok, a titánbányák bérei vezették a bérversenyt, 30-31-32 körüli béreket nézhettem a ciklus elején. Előbb egy finn tulajdonú titánbányában robotoltam, ám kb 5 nap után elfogyott a pénz a bányából, nekem meg nem volt kedvem angolul írnom a főnökömnek, jött a resign gomb. A következő, egyben utolsó munkahelyem egy lengyel hátterű cégnél helyezkedtem 33 dollár közeli fizetéssel. Az elmúlt 5 napban folyamatos emeléssel boldogított a főnök: a mai nap 41 AUDs bruttó fizetést mutatott a rendszer (az összes fizetés bruttó adat, 10% adó van a titánbérekre.) Amiért nem lettem emilliomos, az az ausztrál pénzpiac helyzete: az időszak eleji 0,02ről 0,013ra zuhanó dollár miatt az összegyűjtött dollárom goldba átszámítva körülbelül stagnáló mértéket mutatott (nem számoltam, csak elvi felvetés). Ja és ma szembesültem az árszinvonallal. Hasonlóan magas volt, mint a bérszínvonal. (vasmegye ezt a cikket már Új-Zélandról küldi haza)

Harcok, katonai modul: elsőként a legújabb hadügyi kavarásnak köszönhetően a Field Marshall* címen Lt.Colonel*re konvertált át, de ez annyira nem tudott izgatni, mint az erepes társadalom nagyobbik felét. A következő szintig ugyan körülbelül soha nem jutok el, de nem ezért vagyok még itt.
Helyi szinten, ahogy meséltem, az aussiek kongresszusi győzelmét követően megkezdődtek a szövetségkötések, és így 10ére meglehetősen sok harc közül lehetett választani: volt USA-Indo, USA-India, vagy román-magyar csörte is az elmúlt 15 napban, ahova ausztrál lakosok tudtak ütni, persze az EDEN oldalon.


Persze, ilyen a popszakma.

Média: a korábbi indo-ausztrál megosztottság a médiában a PTO végével megszűnt, kizárólag angol nyelvű a sajtó. 26 után két-három napig euforikus, győzelmi hangulatban íródtak a cikkek, azóta főleg a gazdaság és a hadsereg újjászervezése a fő téma. Napi 10-15 cikknél nem születik több.

IRC: az eddigiekkel szemben még a nemzeti chatjükre is felnéztem, ahol kedvesen fogadtak *mosolygószmájli*. Ez van, ha az embert nem előzi meg a hírneve.



Összességében: meglehetősen jó volt a World Tour ausztráliai szakasza. Kellemes idő, szép környezet, és minden, ami a kényelemhez kell, persze, hála még a dél-afrikai jövedelmemnek...



Ami következik: Új-Zéland, másik világban elnöke vagyok, itt csak lakosa. Koalíció amerikaiak és szerbek/szlovének közt politikában, új állam kezdeti nehézségekkel, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Around the New World

vasmegye
Christchurch, Új-Zéland, Day 1,086 of the New World

Orgba zárt lelkek:

Tomi_ur – Babylon Revisited
Xavinyo – Anyátok
Nouvion – IngyenNouvion