Join the new world

Tengermély tisztelet minden e-rodalom búvárnak!

Ezen a viszonylag kellemes vasárnap estén a szakácsművészet egy kevésbé ismert szeletét tálalnám fel a kultúra porcelán étkészletére. Mikor az ételkészítés az önmegvalósítás szelencéjét nyitja fel, óhatatlanul is a költészet termékeny magvai szóródnak szét a zsírszagú levegőben, hogy így hirdessék Thália dicsőségét – ahogy az alant olvasható szakács-vers is mutatja. A költőről érdemes megemlíteni, hogy eKínai származása okán lényegében mindenben főzési mesterművet lát, s tehetségét nem rejti véka – akarom mondani wok alá. Evilágunknak tehát egy távoli szegletébe látogatunk most el, oda, ahol mindennek, ami él és mozog rettegnie kell a honi szakácsoktól, hol a pattogatott cserebogarat papírzacskóban adják, és mindig van olcsó melegítőnadrág – következzék tehát Csintalan Mo-csing kínai táplálkozás-manager verse:


Gasztronómiai kalauz

Szeretem a vasbetont
majonézzel enni,
ketchuppal a faroslemezt
kissé össze kenni.

Juj de jó a mákos réz
apró kavicsokkal,
összevágott gepárdláb
kinai papucsokkal.

Füstölt papír oly finom
rántott műanyaggal,
hypoban forralt mókusszemmel,
s forró vasdarabbal.

Flambírozott mosdószivacs,
ananászos tégla,
ne egyen jó kajákat,
az aki nem bírja!

(off: a magam részéről nem óhajtok kimenni a “könyörgök subunvotesubsubsubvoteunsubvótesubununununvotesubvóte” nevű kínai piacra. Akinek tetszik, és egy diszkrét röhögésig eljut, tökéletes állapot. Különben is, a néphagyomány azt mondja, ajándék vótnak ne nézd a subát.)