A parlamenti munkáról, külügyről

Day 645, 05:32 • Published in Hungary Hungary • by Domus Mercatoria

Frissen megválasztott képviselőként szeretném pár dologról elmondani a véleményem.

Elsősorban kedvencemről, a külpolitikáról.
1. Lassan le kellene zárni az amerikai kontinensen zajló harcokat, a legjobb lett volna a hamvába hullt békeszerződés szerint, most ebből mindent már nem tudunk megvalósítani, de törekedni kell rá.
2. Így felszabaduló energiáinkat az öreg kontinens rendbetételére fordítani. eUkrajna úgy látszik nem életképes, eleget próbáltuk már a víz felett tartani. Nem megy, lássuk be. eOroszországgal közösen meg kell szállni (esetleg engedményekért cserébe eLengyelországnak is juttatni koncot, Volhínia, például.), valamilyen „szürke zóna” létrehozásával eMoldáviából és pár eukrán területből az eRomán határon.
3. Szövetségeseink számára is kifizetődő béke eSpanyolországgal, addig is, míg eFranciaország „gloire”-ja felragyog.
4. eHorvátországgal dűlőre vinni a megnyitott MPP-k miatt a háborút, akár eSzerbiával felosztani is ideiglenesen.

Más. Parlament. Nehéz kérdés, de járjuk körbe.

A játék jelenlegi lehetőségei szűkre szabják a képviselők mozgásterét. Játsszunk el azzal a gondolattal, mi van akkor, ha a többsége a parlamentnek saját kezébe veszi az irányítást. Ez azt jelenti, hogy a többségi pártok megválasztanak egy „miniszterelnököt”. Akinek kezébe kerül minden állami org felügyelete, vagy ha nem adja át az elnök, akkor új orgokba az állami pénz kiutalása. A továbbiakban a miniszterelnök alakít kormányt, ő adja át a minisztereknek az orgok feletti irányítást, a megválasztott elnök szerepe ezzel a külképviseletre és a hadügyre (csaták) korlátozódik.
Mivel jár ez? Egyrészt egy „politikai társbérlet” esetén a kormány és az elnök közötti, hadügyben szükséges együttműködés nem biztosított. Másrészt a legitimitása is kérdéses egy ilyen kormánynak, hisz a választási rendszer hiányosságai miatt a parlament összetétele nem fedi le a leadott szavazatokat, a „népakaratot”. Így akár a jóval inkább a többség támogatását élvező elnökkel szemben is van „ultima ratio”-ja a T. Háznak, az impeachment. Az elnököt viszont közvetlenül, mintegy egy egységes szavazókört alkotva választják meg a polgárok, az ő legitimitása a legnagyobb ebben a jelenlegi rendszerben.
Véleményem szerint, a fentiek alapján, míg ilyen a játékrendszer, a legtöbb amit tehetünk, hogy támogatjuk (vagy nem) a lelkiismeretünk szerint a regnáló elnököt a közös céljaink elérésében.

Gasparus Magnus