Join the new world

Íme második cikkem, melyben egy tanulságos történetet mesélek el nektek. A történet alapját a buszon hallottam, épp akkor, mikor az iskolából hazafele utaztam. Egy idős bácsi mesélte egy másik embernek, mikor a politika szóba került. Ezt a történetet egy kicsit kibővítve, átfogalmazva írom le. A történetet nem én találtam ki, hanem csak hallottam és átfogalmaztam.

Hol volt, hol nem volt, a világ egyik távoli szegletén volt egy fényes királyság. A királyság virágzott, köszönhetően az okos s igazságos királynak. Egyszer azonban a király megbetegedett. A királynak volt egy orvosa, az ő feladata volt a király meggyógyítása. A király úgy látta, hogy az orvos nem foglalkozik nagyon az ő gyógyulásával, így kieszelt egy tervet, hogyan tudná az orvosát arra sarkalni, hogy ügyesebben dolgozzon.
Ezt mondta a király az orvosnak:
-Beteg vagyok, s úgy látom nem fáradozol azért, hogy meggyógyuljak. Úgy döntöttem addig nem kapsz fizetést, míg meg nem gyógyulok. Valamint ha a jövőben megbetegszem ugyan így járok el.
Az orvos megijedt, hogy elveszítheti munkáját és kényelmes életét, úgyhogy nekiállt dolgozni, s meggyógyította a királyt. A király ezután ezt a módszert alkalmazta alattvalói körében, így az emberei jobban dolgoztak, s nem csak akkor, mikor baj volt, hanem annak bekövetkezte előtt is. Eme távoli királyság lakói most már nagyobb békében és nyugalomban élhettek, s talán még ma is élnek.

Ezen írásommal mit is szerettem volna mondani? Remélem azért sokan megértették, de azért elmondom.Az embereket sarkalni kell, hogy a gondokat megoldják. De ami még fontosabb, az az, hogy dolgozni kell a megelőzésen. Ha megakadályozzuk a gondok kialakulását, akkor nem kell majd ezeket leküzdenünk, bevezetnünk "válság" intézkedéseket és hasonlókat. A kulcsszó a megelőzés. Ezt tartsuk szem előtt. Ne csak a játékban, hanem a valós mindennapokban. Sok problémától kíméljük meg magunkat és embertársainkat ha így élünk.

Az a bácsi, aki ezt mondta, hozzátette még, hogy minden politikusnak, közalkalmazottnak a tényleges munkája után kellene fizetést adni. Ha jól dolgozik sokat kap, ha rosszul, akkor pedig neki kell fizetnie. Ezt a részt direkt nem írtam bele a történetbe, s annak elemzésébe, mivel úgy véltem ez már túl IRL szagú. Megpróbálom a problémákat így elkerülni, de én is úgy gondolom, hogy a munka után történő fizetés akár működhet is. De lehet hogy ez túl utopikus?

Köszönöm, hogy elolvastad második cikkemet, remélem tetszett. Az építő jellegű kritikákat szívesen várom, mind levélben, mind kommentben. Ha szeretnétek olvasni egy témával kapcsolatban, vagy ötletetek lenne a cikkeim témáját illetően, azt is nyugodtan megírhatjátok nekem. Még nem tudom, hogy a következő cikkben mi lesz, de próbálok kitalálni valami kellemes témát.


Üdvözlettel és tisztelettel: a szerző.