Világháborús novella
juccer
Napok óta, azóta, hogy ez a szörnyű, véres világháború zajlik, mást sem csinálok, csak bámulok kifelé az ablakon. Napról napra reménykedően bámulom a látóhatárt, várom, hogy feltűnjön végre Ő. Nincsen már éjszakám, nappalom, minden percem aggodalommal teli.
„Hazajön-e még? Látom még valaha?”-teszem föl magamnak minduntalan a kérdést.
Életem monotonná, szürkévé vált azóta, hogy elment, reggelenként elballagok a gyárba, gépiesen gyártom a fegyvereket, majd a munka végeztével hazamegyek, s kezdődik a véget nem érő, reménytelen várakozás. Csak ülök és várom, miután minden áldott nap a kedvenc ételeit főzöm, hátha pont ma tér haza hozzám. Persze mindig csalódnom kell. Tudom, háború van, tudom, a hazáért harcol, hiánya mégis elviselhetetlenül fáj.
Aztán ma reggel valahogy máshogy ébredtem. Tudtam, ma lesz a nap, mikor hazatér. Izgatottan siettem haza a munkából, és csak vártam, vártam. A percek óráknak tűntek, az órák napoknak. Aztán a lemenő nap fényében végre feltűnt egy alak. Egyenruhája ki sem látszott a vérből és mocsokból, de Ő volt az.
- Nincsen! Végre itthon vagy! – Vetettem magam karjai közé, mire ő így szólt:
- Hol van a babom, asszony?
Comments
😁)
akkor o bud spencer?
Amerikában nem ilyen komoly a helyzet 🙂
http://www.erepublik.com/en/article/a-vid-ki-amerika-860554/1/20" target="_blank">http://www.erepublik.com/en/article/a-vi[..]/1/20
Igen, megérdemli a Zsizsikes babját!
gyorsan, gyorsan...
vegul kapott babot nincsen? vagy eloszor furdeni kuldted?
A folytatásból kiderül...🙂
Pukk
nincsen bab