Vágta [Gallop]

Day 673, 08:25 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Vágta

A katona megeresztette a gyeplőt s a ló vágtába ugratott, megnyúlt testtel robogott a végtelen pusztaságban. A katona élvezte a rohanás szelét, a friss, tiszta levegőt, a teret, amelyben nem kellett lépésben lavíroznia, nem kellett akadályokat kerülgetnie, s amelyben maga mögött hagyhatta a vetélytársak lassúdad poroszkálóit, az ügyetlen ügetőket, s az irigyen vágtázni próbálkozókat, kik megszégyenülten buktak a porba, lovuk gúnyok nyerítése közben. Kevesen tudták követni a csodaszép s hatalmas fríz lovat, ha az igazából nekiindult; a hatalmas test dübörgő vágtájába a föld is beleremegett s az emberek szíve is... a katona a fekete nyakhoz, a szélben zászlóként lobogó sörényhez bújt, hagyta, had vezesse a ló, amerre kedve tartja, amerre végzete viszi.



Idegen táj, ismeretlen pusztaság volt, hol ketten vágtattak - a messzi ország fakó füves tundráját, korai telét és kristálytiszta, jéghideg folyóit a sors is a büszke fríz lónak teremtette; a hosszú hajóút bezártsága után vadul tombolva, őserőként száguldott keresztül rajta, felzavarva a karibuszarvasokat, levegőbe küldve a folyók ideges madárcsapatait, a ritkásan elszórt rönkházakból előhívva a telepesek életét vállaló, messzi földről érkezett katonákat is. Ez most hazájuk, ezt vállalták, idejöttek feltörni a kemény földet, elvenni tőle szikrázó kincsét, a mesés gyémántokat; idejöttek megvédeni a hódítást, visszaverni a támadókat - és idejöttek az érintetlen természetbe, a hideg, de tiszta levegőre, el a viszályok mérges kipárolgásától...



A ló felhorkantott, vágtája lassult, a szabadulás tombolása lassan szelídült, s a katona immáron szelíd kézzel irányította, vezette, már együtt lovagoltak, már együtt élvezték a természet kora téli látványát, a látszólag puszta, de jelentésekben oly gazdag tájat... a fenyők mellett kis rönkházból egy indián lépett ki, elismerően nézve a hatalmas lovat, ami messze túlnőtt a musztángok méretén - a katona bátortalanul biccentett felé, s ő visszabólintott - a közeledés első lépéseit megtették, s a katona érezte, gyakran fog még erre lovagolni, s ha minden jól megy, egy tarka musztáng is csatlakozik majd, ki most még csak a karámból nézi fajtársát.

A táj befogadta a lovat s a katonát. Az élet változás, mozgás, költözés - és alkalmazkodás a körülményekhez. A katonának van gyakorlata benne már...

Quicksilver


The soldier threw the reins to the horse, and he erupted into a full gallop, and with his powerful body fully extended he tore along the endless tundra. The soldier enjoed the fresh wind of the movement, the clear and cold air, the space that did not confine him, where he did not have to go round the obstacles, and walk slowly, carefully of every step...the space where he could leave behind all the contenders, the slowish amblers, the clumsy trotters and the ones enviously trying to gallop but fell into the dust ashamed, followed by the derisive neighing of their horses. Few could ever follow the beautiful and huge Friese horse when he started in earnest; even the earth was shaken by the clunking of the enormous body, just as people's hearts... the soldier drew close to the black neck, into the long mane that flew like a flag in the wind, letting the horse lead, letting it to go wherever he wanted to, and fate took them.



Strange place, foreign tundra it was where they galloped - the far-away country's dull, short grasses, early winters and crystal-clear, ice-cold rivers were made to the proud Friese horse; after the long confinement of the way here in the ship, he wildly stormed through the tundra, like a beast from forgotten times, disturbing the caribous and sending the million birds into the air; calling out even the settlers from the sparsely placed log-houses, the soldiers who came from afar to accept the hard life here. This is their home now, they break the hard ground to take its glittering treasure, the fabulous diamonds; they came to defend what they conquered, they came to proudly beat back the attackers - and they came for the fresh waters, the untouched nature, the cold but clear air, away from the poisonous fumes of discord...



The horse neighed quietly, the gallop slowed a little, the rampage of the regained freedom abated a bit, and the soldier started to gently controll its run again, they were riding now together, they enjoyed the view of the early winter together, the seemingly barren, but rich in meaning landscape... beside the fir trees, an Indian stepped out from a small log cabin - he watched admiringly the huge horse that was so much bigger than the native mustangs - the soldier nodded to him warily, and he nodded back - the first steps of getting closer were done, and the soldier knew, he will be riding this way again, and maybe a blotched mustang will join them too, who now watches them from the corral beside the house.

The place accepted the horse and the soldier. Life is about changes, movement, migration - and adaptation to the circumstances. And the soldier had plenty of practice in that...

Quicksilver

.