Tudunk nagyok lenni? - avagy a tót atyafiak

Day 516, 14:53 • Published in Hungary Hungary • by Hispan07

Pár órája megérkezett a válasz az eSzlovákiához intézett ajánlatunkra/ultimátumunkra. Udvarias, logikus és szerfelett diplomatikus iromány - melynek lényege, hogy köszönik szépen, nem kérnek belőlünk. Nem hiszem, hogy bárki másra számított volna, most mégis újra el kell gondolkodnunk:

Tudunk nagyok lenni?

Mert végre tényleg eljött az idő, hogy nagyokká váljunk - de közel sem mindegy, melyik ösvényt választjuk a lehetséges három közül. Hisz bármerre indulunk, egyszerű dolgunk semmiképp sem lesz. Lássuk hát, mik eMagyarország lehetőségei 2009 április 19-én.

1.) Legelső - és valljuk be, legkézenfekvőbb opciónk: tapossuk el Szlovákiát! Lépjünk az erő útjára, söpörjük félre a néhány velünk dacoló tótot, és legyünk tagjai végre az agresszív hódítók elit klubjának. Legyünk mi is olyanok, akik ütnek - mert megtehetik! Mit nyerhetünk? Presztízst a világ szemében. Ha bedaráljuk eSzlovákiát, legyen bármily kicsike és erőtlen, jelezni fogjuk minden eRep játékosnak, a magyarok nekiindultak, jönnek, és bárki következhet - csehek, németek, lengyelek, horvátok, akárki. És mint mindig, minden háborúban, itt is óriási jelentőségű, hogy ki kezdeményez - és hatalmas lélektani előny van a kezünkben, ha az ellenfeleink elkezdenek tartani tőlünk. Emellett ami kifelé presztízs, az befelé, az emagyarok felé lelki plusz: ki ne szeretne egy hódító sereg tagja lenni? Ősi földet vissza szerezni? Rettegett birodalomként más országokat feldúlni? Soha ne becsüljük le az elemi ösztönöket, pláne ha több ezres tömegről beszélünk. Márperdig az ösztön azt diktálja: hódíts, rombolj, rabolj, pusztíts! Hujj-hujj-hajrá!

Ugyanakkor mégiscsak 2009-et írunk, mi pedig nem valami vad pusztai nép vagyunk már, akik lóhátról nyilaznak hátra - mi kulturált és intelligens, civilizált urak és hölgyek vagyunk, akik nem csak vad ösztöneikre, hanem eszükre is hallgatnak (néha). Márpedig az eszünk azt kell hogy súgja - ez egy minimum kockázatos vállalkozás lenne. Gazdaságilag nem sokat nyerünk, vagy inkább semmit: se értékes nyersanyag lelőhely, se munkaerő nem vár ránk. Vár azonban egy halom újabb, megvédendő terület - amikor már így is van épp elég front, ahol helyt kéne állnunk szövetségeseink mellett. Arról nem is beszélve, hogy a erománok szintjére süllyednénk ezáltal, és akkor oda az erkölcsi fölényünk, ami gyakran legalább olyan értékes, mint a katonai erő. Így tehát ha az eszünkre hallgatunk, más, békésebb lehetőséget választunk.

2.) Például szövetséget kötünk a szabadságszerető, bátor eszlovák néppel, és új célt tűzünk ki magunk elé: mi leszünk a kis nemzetek derék Nagytestvére. Aki segít ha baj van, aki tiszteli a másik szabadságát, és aki szembehelyezkedik a gonosz eRománia fémjelezte birodalmával. Szép és jó gondolat - és valószínűleg szép sírfelirat járna érte. Ugyanis eSzlovákia szövetségesként még annál is értéktelenebb, mint meghódítandó területként - az 50, maximum 100 etóttal az ég világon semmire nem mennénk. Ugyanakkor egész biztosan sok ezer emagyarnak lenne tüske a szemében a barátinak csöppet sem nevezhető szlovákokkal történő pajtáskodás, és maradnánk ott, ahol a part szakad - folyamatos védekezésre kényszerülve egy gátlástalanul terjeszkedő ellenféllel szemben, akit egész biztosan nem érdekelnek hasonló morális problémák, amik miatt mi nyöszörgünk. Márpedig defenzív taktikával csak megúszni lehet a vereséget, nyerni semmi képpen - és én hiszem: egy játékban a győzelmen kívül más célunk nem lehet.

3.) Jöhet tehát a 3. változat - váljunk a Sötétség Uraivá, az intrika Nagymestereivé. TO-zzuk meg eSzlovákiát, tegyük őket bábállammá. Így nem csak kifoszthatjuk őket, de lehetőségünk nyílik ellenfeleink, főként eLengyelország blokkolására is. Veszíteni pedig már emlegetett morális tartásunkon túl max pár száz játékost veszíthetünk - akik valószínűleg hamar elunnák magukat. Hiszen egy elit kormánykommandó által megszállt eSzlovákia közel sem olyan izgalmas a tömeg számára, mint Nagy-Magyarország határainak dicsőséges helyreállítása. És hamarosan következne ugyanúgy a kérdés: merre tovább, bábállamokkal és kő kemény ellenfelekkel körülzárt eMagyarország?

Láthatjuk, egyik változat sem 'helyesebb', de még csak nem is könnyebb a többinél. Ráadásul van még egy igazán komoly faktor, amit számításba kell vennünk - a híres magyaros mentalitás. Mert hiába vagyunk hősiesek a veszett helyzetekben a végsőkig, ha azonnal egymás torkának ugrunk, amint nem fenyeget közvetlen veszély. Az egyik vak nacionalista, a másik idegenimádó liberális, a harmadik szimplán önző, kizárólag a saját hasznát lesi - és egyetlen közös pont van csak bennük: bármelyik hátba döfi a másikat, ha nem az ő elképzelése érvényesül éppen.

Azt javaslom tehát, várjuk meg ezen kérdés eldöntésével a következő választásokat. Ott mindegyik párt állíthat jelöltet, és zászlajára tűzheti azt az irányt, amit helyesnek tart. És ha eldőlt, a többség melyik utat választja, végre egyszer félretehetnénk kicsinyes gőgünket és hülyeségeinket, és egységesen kiállhatnánk egy ügyért. Mert tévedés azt hinni, a románok csak tankok, arany, és admin támogatás terén járnak előttünk. A legfőbb erényük a kifelé mutatott, megingathatatlan egység - és amíg ezt nem tanuljuk el tőlük, egész biztos, hogy nem tudunk igazán nagyok lenni. Se itt, se IRL.




Szolgálati közlemény: újonnan indult lapunk súlyos időhiány miatt angol fordítót keres. Aki vágyat, tudást és tehetséget érez magában, jelentkezzen.

Végül: köszönet a megjelenéshez nyújtott támogatásért Davidovinak és Juljenkának. Nélkülük nem írhatnék itt most hossza n hülyeségeket nektek 🙂 köszi