Szembeállítva

Day 1,327, 07:01 Published in Hungary Hungary by Rodric

Ezt a történetet nem kapkodtam el, szándékosan kivártam, hogy kicsit leülepedjenek a dolgok, mert nem akartam kommentwart és anyázást a cikk alatt. Így ugyan talán kevesebbeket fog érdekelni, de azok akik elolvassák higgadtabban tudnak hozzáállni.
Nézzünk meg akkor egy forgatókönyvet arról, hogyan alakulhattak volna a dolgok, ha egy egész csöppet még a jelenleginél is hevesebbek volnánk.

Szembeállítva

Cimbalar, a kongresszus egyik tagja és egyben egy irreguláris egység parancsnoka javaslatot adott be, hogy az állam nagyobb mértékben finanszírozza a tevékenységüket. A képviselők ezt különösebb mérlegelés nélkül elfogadták.

Másnap
- Győzelem! – löktem az öklömet a magasba, és boldogan lapogattam meg a mellettem harcoló katona vállát. Nem ismertem a srácot, de a lövészárokbéli heves közelharc alatt többször mentettük meg egymás életét, mintsem számolni tudtuk volna.
- Rodric vagyok, a Gábor Áron Tüzéreitől – nyújtottam a bajtárs felé a kezem, ám ő elfintorodott, és így szólt.
- Magyar Flotta.
Az irreg egység nevének hallatán úgy rántottam vissza a karom, mintha tűzbe nyúltam volna, aztán törvényszerűen elkezdődött a sértett önérzet fűtötte szóváltás.

Harmadnap
A francia felkelés idejére, Hunnia bíztatására, a sereg szabadságot vett ki, hogy megmutathassa a juttatásokban egyenlően kezelt, de semmiféle kötelezettséget fel nem vállaló, kénye-kedve szerint harcolgató úri társaság, miként oldja meg a helyzetet, a megbízhatóan parancs szerint ütő csapatok hiányában.
Borembukkk ötletére és buzdításával az ugyanaz nap zajló amerikai lázadás folyamán az irreguláris egységek nézték ölbe tett kézzel, hogy próbálják a felhúzott orrú, kiváltságaikat féltő, mindenki mást lenéző hivatásosok egymagukban legyűrni az usákokat.
Természetesen mindkét ütközetből véres fejjel, legyőzötten vonultak vissza a magyar erők. A másikra mutogatás fokozódott, a gyűlölködés már-már burgenlandi méreteket öltött. Sőt!



Negyednap
- Szorítsuk vissza a rohadékokat! Tapossuk ki a belüket, a szart is verjük ki belőlük! – hergelte magát Pubilol, amíg a századunk a támadási parancsra várakozott. – Ez a csürhe nem ellenfél nekünk.
- Halál Magyarország ellenfeleire! Bedaráljuk őket, ahogy a románokat, a bolgárokat vagy a horvátokat.
A harci szellem nem hagyott kívánni valót, a baj csak az volt, hogy a túloldalon is piros-fehér-zöld lobogót lengetett az lanyha nyári szél.
- Adjunk ennek a mocskos tolvaj bandának! Mutassuk meg a rohadék regulárisoknak, hogy csak a pofájuk nagy, de annyit sem érnek, mint a piszok a körmünk alatt!
- Pusztuljanak haza megrontói, a nép kizsigerelői, a basáskodó aljaférgek!
Aztán elkezdtük lőni egymást…

Ötödnap
Sok testvérem veszett oda. A GÁT létszáma a felére csappant, de más egységek még rosszabbul jártak. Akadt olyan is, amelyiket kénytelen volt megszűntetni a hadvezetés, annyira lecsökkent a hadrafoghatósága. Rengetegen leszereltek, mert az önzés és a megbecsülés hiányának polgárháborúja senkinek nem hozhatott sikert vagy dicsőséget, csak pusztítást, mocskot és könnyeket.
Az irregek is tetemes veszteségeket szenvedtek. A maradékuk szétszóródott, amint már nem tartotta össze őket a közös ellenség, és elforgácsolódott erejük így semmire sem volt elég.
Aznap éjjel összeomlott a Hupákolás híd. A birodalom felbomlása elkezdődött.


Kártyavárként dőlt össze, amit addig felépítettünk.(A zászlót és az ország nevét helyettesítsd be! 🙂 )

A távoli jövőben
Az ellenálló sejt, aminek a tagja voltam, találkozót beszélt meg a helyi partizánok egy másik csoportjával. Nagy volt a bizalmatlanság, úgy szorongattuk a puskáinkat, mintha bármelyik pillanatban kitörhetne a vérfürdő. És nem az rajtunk ütő EDEN őrjárattól tartottunk…
- Fel kellene szabadítani az országot.
- Mégpedig mielőbb.
A szakaszunkat vezető tiszt megvakarta az állát, amit már legalább kéthetes borosta takart, aztán kelletlenül folytatta.
- De egyedül nem megy…
- Nekünk sem igen sikerült – felelte a szabadcsapat hórihorgas vezetője.
- Akkor? – nyújtotta ki a kezét kérve s egyszersmint felajánlva a GÁTos, és ezúttal elfogadásra talált a jobb.
- Éljen Mohács! – jegyeztem meg felsóhajtva.

by Rodric
2011-07-08