KANADA – Kettő jobb, mint egy?
Day 970, 08:01
•
Published in Hungary 
•
by
•
by vasmegye
Amerikai szappanopera újratöltve
Your newspaper gathered 1000 subscribers and you are now known as a Media Mogul.
Köszönöm.
Congratulations, you have found a treasure containing 5.65 Gold, by using a Treasure Map. This Treasure Map is your reward for gaining the Media Mogul achievement on day 965 of the New World.
Ez lett az arany sorsa:
Ellesmere Island, Nunavut, Magyarország, 2009. október 25-ról 26-ra virradóra: Az amerikai hadsereg áttöri a régiót védő magyar hadsereg védelmét, és elfoglalja az 1800 fős lakossággal rendelkező high diamond területet. Nunavut magyar szempontból az amerikai jelenlét utolsó előtti mozzanata, míg Kanada számára az újjászületés utolsó állomása volt, miután az USA felszabadította a tartományt.
Bár ne tette volna....
Ugyanis akkor megspórolhatta volna azt a mizériát, melyet a következőekben fogok felvázolni. De kezdjük csak az elején.
Két hónap telt el az USA-India csörte óta, mely megegyezéssel zárult: Karnataka további két hónapra amerikai maradt, cserébe az indiaiak megemelt bérleti díjat kaptak (ahogyan azt az előző cikk megjegyzésében felvázoltam), s azt az ígéretet, hogy két hónap múlva visszakapják a régiót. Úgy tűnik, hogy ezúttal a tengerentúliak teljesíteni készülnek az ígéretüket (bár Portugália óta semmit sem lehet biztosra venni): az előző elnök, Chocolate McSkittles július negyedikén, az amerikaiak Függetlenségi Napján szabadította volna fel a high iron régiót, ám a játék hőnszeretett adminjai keresztülhúzták a számításait, ugyanis ezen a napon állt le a harci modul, így felszabadításról szó sem lehetett: a feladat az új elnök Bradley Reela-ra maradt. Ő sem tétlenkedett: elnöki beköszönőjében kiírta a licitet a 'Karnataka felszabadítója' büszke cím megszerzéséért. Vélhetően az új harci modul bevezetését követő egy-két napban 1 év és 5 hónap után visszakerül eredeti tulajdonosához az evilágszerte híres high iron régió.
Emiatt az amerikai költségvetésből kiesik az elmúlt 9 hónapban állandósult előbb 900 goldos, majd 1300 goldos tétel, mely a kiadási oldalt erősítette létével. A bevételi oldal is változott: McSkittles lengyel és ír ügyletei folyamán minimum havi 3000 arannyal nőtt eme oldal, tehát összességében az amerikaiak pénzügyi helyzete jelentősen javult. Akár meg is elégedhettek volna eme állapottal, s állandósíthatták volna ezt a helyzetet, ráülve a pénzre, ahogyan azt az oroszok teszik, de nem tették: Amerika többet akart. A highregionalizmus jegyében új high régiót szeretnének, olyat, amilyen még nem volt a kezükben: high diamondot, vadiúj nevén high titaniumot. A titanium – a legújabb verzió szerint – az ágyú- és a helikoptergyártás nélkülözhetetlen nyersanyaga, s e tényen túl a titánlelőhelyek száma teszi fontossá az amerikaiak számára az új célt: az egész evilágon összesen 9 high titanium terület található. Az USA számára ebből 4 található elérhető közelségben: a két orosz lelőhely – ESR és FER – ,valamint a két kanadai: Northwest Territory, a néhai iráni gyarmat, és Nunavut, az egykori magyar külterület, melynek elvesztése fogalmat teremtett a magyar epolitikatörténetben („nunavuti hatok”). Az előbbi kettő komoly költségek útján szerezhető meg, és a megtartásuk is kétséges az USA-nak, így a kanadai lelőhelyek valamelyikének megszerzésének lehetőségét tartották reálisnak a szakértők.
Nunavut és Northwest Territory sorsa a v1ben hasonlít az egyik első cikkemben leírtakhoz: a magyarok és az irániak távozása után a kanadaiak nem töltötték fel lakossággal a régiókat, mindkettő kórház nélkül és száz fő alatti lakossággal rendelkezett. A gyémánt- és giftipar nem tartozott a kanadai gazdaság húzóágazatai közé, s így tulajdonképp parlagon hevert a két régió. A v2nek tulajdonítható változásoknak köszönhetően a két szinte üres terület jelentősége megnövekedett, és egyre több nemzet kezdett érdeklődni a régiók iránt: volt, aki katonai úton képzelte el a high régiók megszerzését, s akadtak többen is, akik a tárgyalásos módszert választották. Utóbbiak között volt található az USA mellett Lengyelország is, ám az első számú jelentkezővé az Amerikai Egyesült Államok vált (nyilván a lengyel-amerikai üzlet hatására).
Folytak a háttértárgyalások, ám a sajtóban semmilyen hír nem jelent meg egészen a júliusi elnökválasztási kampány végéig, amikor a későbbi második helyezett Killing Time kampánycikkében megemlítette, hogy közel van a megállapodás Nunavut bérléséről. A hírt nem kommentálta senki, így az ügylet részletei homályban maradtak, egészen szerdáig.
Ekkor jelentetett meg cikket Jacobi, Kanada hétszeres exelnöke, The Reason Canada Will Never Rent Its Titanium címmel. A rövid, ám annál velősebb írásban a szerző egyetlen indokot hoz fel a bérlet ellen: Kanada monopóliumát az EDEN titániumpiacán. Mégis ki akar versenyt, ha monopóliuma van? - teszi fel a kérdést.
Kanada monopóliuma az EDEN titániumpiacán? Miféle zagyvaság ez? - kérdezheti az egyszeri olvasó. Következzék a rövid magyarázat. Az evilág titánpiacán lényegében négy állam képviseleti magát jelenleg: a négy high titániummal rendelkező ország: Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és Oroszország. (Persze vannak más államok is, mint például a medium titaniumot birtokló India, USA, Brazília, Indonézia négyes, de részesedésük elenyésző.) Az EDEN/Bro számára Oroszország nem elérhető forrás (max adócsalással), hiszen a számtalan EDEN MPP vs PHX MPPk háborúk miatt Oroszország embargóban áll a teljes EDENnel. Maradt a másik három. Ausztráliában az indonéz TO a kongresszuson túl az elnöki széket is megszerezte, így az ottani titánforrások szépen lassan elérhetetlenné válnak az EDEN/Bro számára: vagy az indonézek veszik el őket a szövetséges nélkül maradó Ausztráliától, vagy embargókkal sújtja a TOzott ausztrál kongresszus az EDEN/Bro államokat. A harmadik lehetséges EDEN titánforrás, Dél-Afrika Ausztráliánál instabilabb politikailag: a Stadler City-féle magyar TOn túl a hírhedt channer TO vezetőjének, RonelInek a visszatérésével is számolnia kell, az ottani titánbányákból való ellátás egyik pillanatról a másikra megszűnhet. Így értelmezhető a kanadai titánmonpólium az EDEN-i piacon, melyet akár az amerikaiak, akár a lengyelek belépése felboríthat. A versenyző piac pedig kisebb profitot hoz, mint a monopólium....
A válasz nem késett sokat: ligtreb, a McSkittles-kormány alelnöke adott ki cikket Kanadában a bérlettel kapcsolatban. Ebben elmondja, hogy a bérlet nem tenné tönkre a kanadai gazdaságot, a kanadai üzletemberek így is, úgy is kipróbálhatják a szerencséjüket a titánpiacon és szerezhet elég kanadai dollárt meg aranyat. Ha Kanada megtartja mindkettő régiót, akkor több ezer aranyat veszthet, amivel erősithetné a védelmét. Kanada mindenképp a legjelentősebb állam marad a titánbányászat terén, állítja. Mivel nincs korlátja a cégalapításnak egy régióban, Kanada nem veszít egyetlen álláshelyet sem. Más részről mivel ez egy globális játék, az országnak szüksége van erős szövetségesekre. Egy szövetséges erősebb egy high titanium régióval, mint anélkül, Kanada védelme erősebbé válik, ha bérbe adja valamelyik high régióval, fűzi hozzá ligtreb. Az EDEN/Bro pedig megduplázza a titán termelését, írja le a végén az író.
Ez a cikkváltás elindította a lavinát a kanadai médiában.
Fun-with-a-gun cikkében szemlélteti a bérlet pozitív és negatív szempontjait: az egyik oldalról az árcsökkenést és a kanadai vállalatok csődbemenését említi, másik oldalról a szövetségesek olcsóbb és jobb fegyverhez jutását. Mindenesetre ő ellenzi a bérletet.
Rigour6 egy ajánlással kezdi a cikkét (Mennyibe kerül a titán, más nyersanyagaiddal öszehasonlítva?: legközelebb ezzel a kérdéssel kellene kezdeni, ha high régióbérlésről van szó), majd egy árösszehasonlítással folytatja, különféle EDEN,vagy ahhoz közel álló országok nyersanyagárait írja le helyi valutában (mondjuk így ez nem épp a legjobb hasonlítás). Ebből az a következtetést vonja le, hogy a különféle nyersanyagok árai hasonlóak az egyes országok belül (mondjuk ez a v2 gazdasági moduljának ismeretében nem meglepő). Szerinte amúgy is a kő lesz a legnagyobb üzlet a világban, nem a titán. (Hát én nem tudom..) A végén arra a következtetésre jut, hogy a kanadaiak sok esetben olcsóbban látják el a szövetségeseiket a kívánt titániummal, mint amazok cégei más nyersanyagokkal a helyi piacot.
Önzőek vagyunk? Kapzsik?, így kezdődik Armour144 cikke, amely természetesen a titánról szólt. (Anélkül nem került volna be ebbe a cikkbe.) Azóta, hogy bejelentették, hogy a gyémántból titán lesz és ez a titán szükséges lesz egyes fegyverekhez, eKanada őrültté vált. Minden tökéletes, két titánrégiónk van, írja a szerző, tehát egyet megtartunk magunknak, egyet meg odaadjuk valamely szövetségesünknek. Jó terv ez, nem? Nem, mondja a szerző, mert nem akarják a kanadaiak az egyik titánrégiójukat átadni. Őnzővé és kapzsivá váltak. E bevezetés után az újságíró felsorolásszerűen mutatja be a bérlet mellett lévők és a bérlet ellen lévők által hallatott érveket. Ezek után egyszerűsít: két eset lehetséges: vagy lesz bérlet, vagy nem. Ha nem, akkor ugyan csak a kanadai üzletemberek lesznek az EDEN titánpiacán és ők versenyeznek egymást közt. Mennyit profitál ebből az állam? Armour144 szerint annyit biztos nem, amennyit a bérletből kapna. Más részről az annyit emlegetett monopólium is csak ideiglenes, hiszen Ausztrália egyszer újra szabad lesz. Szóval ha nem akarjuk a bérletet, mert monopóliumot akarunk, akkor nem támogatjuk ausztrál barátainkat területük visszaszerzésében?- gondolkodtatja el olvasóit az újságíró.
Billy Fleming, egy feltörekvő kanadai újságíró két cikket is szentelt az érvei kifejtéséhez, melyek egyértelműen a bérlet mellett szólnak. Első cikkében az alábbi okokat sorolja fel, melyekkel a másik oldal érveit megcáfolhatja: nincs kanadai titánmonopólium (Oroszországot, Ausztráliát és Dél-Afrikát említi); több pénzt lehet szerezni a bérletből;valamint a bérlet a bizalom jele lehetne a másik fél irányában. (A második cikk részletezése a cikk későbbi szakaszában érkezik.)
Nemzetközi hangot ad az ügynek nicholas2000, maláj külügyminiszter cikke. (A megjelenés óta a szerző kanadai állampolgárságért folyamodott és meg is kapta azt.) Ebben a szituáció és a felek akaratának ismertetése (USA: a vason és a titánon lévő magasabb adókból akar meggazdagodni, Kanada: a már említett monopólium) után a spanyol vasmonopóliumra emlékeztet, a Podolia-WSR-FER naptól Central Greece felszabadításáig tartó időszakra, amikor az EDEN kezében csak a spanyol vas volt és mindenki ott akart vasbányát létrehozni. Hasonló helyzetet vél nicholas2000 felfedezni, s ebben Kanada világhatalmak közé emelkedésének lehetőségét látja. A következő bekezdésben azoknak válaszol a maláj külügyminisztérium feje, akik a bérlet melletti érvelésükben a szövetség erősödését hozzák fel: nem érzi különbözőnek a kétféle kimenetelt a szövetség szempontjából, viszont ha Kanada megtartja a két régiót, nem kell bérleti díjat fizetni és az esetleges felkelések elleni védekezés költsége sem veszik el. Az utolsó sorokban Kanada és Amerika nagyszerű barátságára emlékeztet és nem szeretné, ha ez emiatt tönkremenne. Utóiratként pedig megjegyzi, ha Amerikával nem megy, akkor ott vannak a lengyelek a határtól egy régióra... (A cikk az USA-ban és Kanadában is megjelent.)
Látva a visszhangokat Jacobi újabb cikkel jelentkezett. Ebben leszögezte, hogy előző cikke nem a Broalliance ellen szólt, és nem tartja előző cikkét egy komoly probléma kommentárjának. Ennek ellenére négy okot sorol fel a bérlettel szemben.
Az első az ár. Jacobi szerint a titánrégiók bérleti díja nem lehet alacsonyabb havi 2000 aranynál, annál az összegnél, melyet a lengyel kormány Manitobáért ajánlott, s mely összeget a kanadai kongresszus elutasított, pedig Manitoba kevesebbet ér a high titanium régióknál. Ez az összeg már túl sok az amerikai stratégáknek, mert a régió nem ér ennyit az amerikai adórendszer ismeretében. S mindannyian ismerjük az általános szabályt: a bérleti díj nem lehet több, mint az USA megengedhet magának, vagy nem lehet kevesebb, mint amennyiért Kanada értekeli a régiót. Ebben az esetben ez nem lehetséges.
A második pont: NWT (Northwest Territory) nem Karnataka: Karnataka esetében az indiai kormány tett egy nagyszerű ajánlatot a régiót felszabadító erőknek. Ez egy döntés volt egy olyan ország, melynek hatalmas aranybeáramlásra volt szüksége a fejlődéshez, valamint India nem volt képes Karnataka hatékony működtetéséhez. Ezzel szemben NWT a kanadai gazdaság egyik húzórégiója, ahol a kanadai mezőgazdasági migrált munkaerő 46%-a dolgozik, és egy olyan állam uralja, melynek nincs szüksége aranyra se a túléléshez, se a fejlődéshez. Nincs túl sok hasonlóság.
A harmadik: A lengyel forgatókönyv: A lengyel-amerikai mintára megkötött üzlet a kanadai-amerikai barátság rovására mehet, állítja az exelnök.
A negyedik: Kanada monopóliuma: Sokan azt állították Jacobival szemben, hogy Kanadánál nincs szüksége 2 régióra. Erre ironikusan azt válaszolja, hogy ha egy régió egyszerűen megszűnik, akkor ez igaz. Igaz az, hogy Kanada egy régión is képes ugyanolyan minőségben titánt létrehozni. Ha Kanada bérbe adja az egyik régióját az amerikaiaknak, akkor a kanadai üzletemberek kiszorulnak az amerikai titánpiacról és az erős amerikai vállalatokkal kell versenyezniük világszinten. A verseny kimenetele, tekintve az erős kanadai dollárt és a magas kanadai béreket, egyértelmű: Kanada elveszti piacait, az árak nőnek, a fizetések csökkennek, és munkahelyek megszűnnek. Tényleg ezt akarja Amerika a barátjának?
A cikk ötödik pontjában Jacobi megoldást javasol, mely gazdaságilag kevésbé fájdalmas Kanadának, viszont az Amerikai Egyesült Államoknak ugyanolyan kedvező: a Broalliance keretén belüli exportlicenszrendszer létrehozását. A kanadai gazdaság a titánbányászatra összpontosulna, majd a kitermett titánt az USA-ba importálják. Az ott gyártott fegyver pedig szintén licenszek útján kerülne vissza a kanadaiakhoz. A licenszek árát pedig a visszaminősített landcégekbe került aranyból lehetne fedezni. Ennek a rendszernek kevés negatívuma és sok pozitívuma van, állítja a szerző.
A feljebb említett Billy Fleming második cikke erre a cikkre respektál, egész pontosan annak egy mondatára, miszerint a bérlés esetén Kanada elvesztheti a teljes amerikai piacot, és ezt Jacobi rossz dolognak tartja. Négy indokot hoz fel Jacobi véleménye ellen: 1, habár Kanada elveszti az amerikai piacot, a kanadai üzletemberek profitálhatnak az amerikai munkásokkal való együttműködésből, 2, A teljes szövetség a PHX ellen harcol, s az emberek nem figyelik, honnan származik a termék, mindenképp a legolcsóbbat veszik meg, 3, a világpiacon tapasztalható tendenciák miatt ha az USA fizetni akar azért, amit alig lehet eladni, akkor Kanadának nevetve kell elfogadnia az ajánlatot, 4, Kanadának van még egy high titanium régiója, aki nem akar az amerikaiaknak dolgozni, az dolgozzon ott, ugyanannyit termel, így az adóbevétel nem változik, de Kanadának több ezer arannyal magasabb bevétele lesz havonta.
Amerikai részről nem érkezett sok kommentár az esethez, mindössze Glove képregénye foglalkozik a témával. Nem meglepő módon a két kormány részéről sem érkezett semmilyen megjegyzés a cikkekhez, azonban az amerikai félnek sürgőssé válhat a megegyezés annak ismeretében, hogy Jacobi jelölteti magát újra elnöknek augusztusra. Az ő véleményét meg ismerjük. A kérdés mara
USA Can Into High Titanium?
Minden egyéb komment.
vasmegye
Asuncion, Paraguay, Day 970 of the New World
VASMEGYE TOP 10:
Harcinyul – Ekezet nelkul
csuzliszem – Archívum
Jenkiz – Obsta principiis
kohlerjsz – Sun, Moon and 3 Arrows
Singollo – Flying Cloud
Nacil – Lovagrend
Hurka_Gyurka – Corpus Delicti
Batyek – -mikor-
NivoBoy – SinoTimes
Cseri McGregor – Alternatív 7
További jó szórakozást!
Your newspaper gathered 1000 subscribers and you are now known as a Media Mogul.
Köszönöm.
Congratulations, you have found a treasure containing 5.65 Gold, by using a Treasure Map. This Treasure Map is your reward for gaining the Media Mogul achievement on day 965 of the New World.
Ez lett az arany sorsa:
Ellesmere Island, Nunavut, Magyarország, 2009. október 25-ról 26-ra virradóra: Az amerikai hadsereg áttöri a régiót védő magyar hadsereg védelmét, és elfoglalja az 1800 fős lakossággal rendelkező high diamond területet. Nunavut magyar szempontból az amerikai jelenlét utolsó előtti mozzanata, míg Kanada számára az újjászületés utolsó állomása volt, miután az USA felszabadította a tartományt.
Bár ne tette volna....
Ugyanis akkor megspórolhatta volna azt a mizériát, melyet a következőekben fogok felvázolni. De kezdjük csak az elején.
Két hónap telt el az USA-India csörte óta, mely megegyezéssel zárult: Karnataka további két hónapra amerikai maradt, cserébe az indiaiak megemelt bérleti díjat kaptak (ahogyan azt az előző cikk megjegyzésében felvázoltam), s azt az ígéretet, hogy két hónap múlva visszakapják a régiót. Úgy tűnik, hogy ezúttal a tengerentúliak teljesíteni készülnek az ígéretüket (bár Portugália óta semmit sem lehet biztosra venni): az előző elnök, Chocolate McSkittles július negyedikén, az amerikaiak Függetlenségi Napján szabadította volna fel a high iron régiót, ám a játék hőnszeretett adminjai keresztülhúzták a számításait, ugyanis ezen a napon állt le a harci modul, így felszabadításról szó sem lehetett: a feladat az új elnök Bradley Reela-ra maradt. Ő sem tétlenkedett: elnöki beköszönőjében kiírta a licitet a 'Karnataka felszabadítója' büszke cím megszerzéséért. Vélhetően az új harci modul bevezetését követő egy-két napban 1 év és 5 hónap után visszakerül eredeti tulajdonosához az evilágszerte híres high iron régió.
Emiatt az amerikai költségvetésből kiesik az elmúlt 9 hónapban állandósult előbb 900 goldos, majd 1300 goldos tétel, mely a kiadási oldalt erősítette létével. A bevételi oldal is változott: McSkittles lengyel és ír ügyletei folyamán minimum havi 3000 arannyal nőtt eme oldal, tehát összességében az amerikaiak pénzügyi helyzete jelentősen javult. Akár meg is elégedhettek volna eme állapottal, s állandósíthatták volna ezt a helyzetet, ráülve a pénzre, ahogyan azt az oroszok teszik, de nem tették: Amerika többet akart. A highregionalizmus jegyében új high régiót szeretnének, olyat, amilyen még nem volt a kezükben: high diamondot, vadiúj nevén high titaniumot. A titanium – a legújabb verzió szerint – az ágyú- és a helikoptergyártás nélkülözhetetlen nyersanyaga, s e tényen túl a titánlelőhelyek száma teszi fontossá az amerikaiak számára az új célt: az egész evilágon összesen 9 high titanium terület található. Az USA számára ebből 4 található elérhető közelségben: a két orosz lelőhely – ESR és FER – ,valamint a két kanadai: Northwest Territory, a néhai iráni gyarmat, és Nunavut, az egykori magyar külterület, melynek elvesztése fogalmat teremtett a magyar epolitikatörténetben („nunavuti hatok”). Az előbbi kettő komoly költségek útján szerezhető meg, és a megtartásuk is kétséges az USA-nak, így a kanadai lelőhelyek valamelyikének megszerzésének lehetőségét tartották reálisnak a szakértők.
Nunavut és Northwest Territory sorsa a v1ben hasonlít az egyik első cikkemben leírtakhoz: a magyarok és az irániak távozása után a kanadaiak nem töltötték fel lakossággal a régiókat, mindkettő kórház nélkül és száz fő alatti lakossággal rendelkezett. A gyémánt- és giftipar nem tartozott a kanadai gazdaság húzóágazatai közé, s így tulajdonképp parlagon hevert a két régió. A v2nek tulajdonítható változásoknak köszönhetően a két szinte üres terület jelentősége megnövekedett, és egyre több nemzet kezdett érdeklődni a régiók iránt: volt, aki katonai úton képzelte el a high régiók megszerzését, s akadtak többen is, akik a tárgyalásos módszert választották. Utóbbiak között volt található az USA mellett Lengyelország is, ám az első számú jelentkezővé az Amerikai Egyesült Államok vált (nyilván a lengyel-amerikai üzlet hatására).
Folytak a háttértárgyalások, ám a sajtóban semmilyen hír nem jelent meg egészen a júliusi elnökválasztási kampány végéig, amikor a későbbi második helyezett Killing Time kampánycikkében megemlítette, hogy közel van a megállapodás Nunavut bérléséről. A hírt nem kommentálta senki, így az ügylet részletei homályban maradtak, egészen szerdáig.
Ekkor jelentetett meg cikket Jacobi, Kanada hétszeres exelnöke, The Reason Canada Will Never Rent Its Titanium címmel. A rövid, ám annál velősebb írásban a szerző egyetlen indokot hoz fel a bérlet ellen: Kanada monopóliumát az EDEN titániumpiacán. Mégis ki akar versenyt, ha monopóliuma van? - teszi fel a kérdést.
Kanada monopóliuma az EDEN titániumpiacán? Miféle zagyvaság ez? - kérdezheti az egyszeri olvasó. Következzék a rövid magyarázat. Az evilág titánpiacán lényegében négy állam képviseleti magát jelenleg: a négy high titániummal rendelkező ország: Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika és Oroszország. (Persze vannak más államok is, mint például a medium titaniumot birtokló India, USA, Brazília, Indonézia négyes, de részesedésük elenyésző.) Az EDEN/Bro számára Oroszország nem elérhető forrás (max adócsalással), hiszen a számtalan EDEN MPP vs PHX MPPk háborúk miatt Oroszország embargóban áll a teljes EDENnel. Maradt a másik három. Ausztráliában az indonéz TO a kongresszuson túl az elnöki széket is megszerezte, így az ottani titánforrások szépen lassan elérhetetlenné válnak az EDEN/Bro számára: vagy az indonézek veszik el őket a szövetséges nélkül maradó Ausztráliától, vagy embargókkal sújtja a TOzott ausztrál kongresszus az EDEN/Bro államokat. A harmadik lehetséges EDEN titánforrás, Dél-Afrika Ausztráliánál instabilabb politikailag: a Stadler City-féle magyar TOn túl a hírhedt channer TO vezetőjének, RonelInek a visszatérésével is számolnia kell, az ottani titánbányákból való ellátás egyik pillanatról a másikra megszűnhet. Így értelmezhető a kanadai titánmonpólium az EDEN-i piacon, melyet akár az amerikaiak, akár a lengyelek belépése felboríthat. A versenyző piac pedig kisebb profitot hoz, mint a monopólium....
A válasz nem késett sokat: ligtreb, a McSkittles-kormány alelnöke adott ki cikket Kanadában a bérlettel kapcsolatban. Ebben elmondja, hogy a bérlet nem tenné tönkre a kanadai gazdaságot, a kanadai üzletemberek így is, úgy is kipróbálhatják a szerencséjüket a titánpiacon és szerezhet elég kanadai dollárt meg aranyat. Ha Kanada megtartja mindkettő régiót, akkor több ezer aranyat veszthet, amivel erősithetné a védelmét. Kanada mindenképp a legjelentősebb állam marad a titánbányászat terén, állítja. Mivel nincs korlátja a cégalapításnak egy régióban, Kanada nem veszít egyetlen álláshelyet sem. Más részről mivel ez egy globális játék, az országnak szüksége van erős szövetségesekre. Egy szövetséges erősebb egy high titanium régióval, mint anélkül, Kanada védelme erősebbé válik, ha bérbe adja valamelyik high régióval, fűzi hozzá ligtreb. Az EDEN/Bro pedig megduplázza a titán termelését, írja le a végén az író.
Ez a cikkváltás elindította a lavinát a kanadai médiában.
Fun-with-a-gun cikkében szemlélteti a bérlet pozitív és negatív szempontjait: az egyik oldalról az árcsökkenést és a kanadai vállalatok csődbemenését említi, másik oldalról a szövetségesek olcsóbb és jobb fegyverhez jutását. Mindenesetre ő ellenzi a bérletet.
Rigour6 egy ajánlással kezdi a cikkét (Mennyibe kerül a titán, más nyersanyagaiddal öszehasonlítva?: legközelebb ezzel a kérdéssel kellene kezdeni, ha high régióbérlésről van szó), majd egy árösszehasonlítással folytatja, különféle EDEN,vagy ahhoz közel álló országok nyersanyagárait írja le helyi valutában (mondjuk így ez nem épp a legjobb hasonlítás). Ebből az a következtetést vonja le, hogy a különféle nyersanyagok árai hasonlóak az egyes országok belül (mondjuk ez a v2 gazdasági moduljának ismeretében nem meglepő). Szerinte amúgy is a kő lesz a legnagyobb üzlet a világban, nem a titán. (Hát én nem tudom..) A végén arra a következtetésre jut, hogy a kanadaiak sok esetben olcsóbban látják el a szövetségeseiket a kívánt titániummal, mint amazok cégei más nyersanyagokkal a helyi piacot.
Önzőek vagyunk? Kapzsik?, így kezdődik Armour144 cikke, amely természetesen a titánról szólt. (Anélkül nem került volna be ebbe a cikkbe.) Azóta, hogy bejelentették, hogy a gyémántból titán lesz és ez a titán szükséges lesz egyes fegyverekhez, eKanada őrültté vált. Minden tökéletes, két titánrégiónk van, írja a szerző, tehát egyet megtartunk magunknak, egyet meg odaadjuk valamely szövetségesünknek. Jó terv ez, nem? Nem, mondja a szerző, mert nem akarják a kanadaiak az egyik titánrégiójukat átadni. Őnzővé és kapzsivá váltak. E bevezetés után az újságíró felsorolásszerűen mutatja be a bérlet mellett lévők és a bérlet ellen lévők által hallatott érveket. Ezek után egyszerűsít: két eset lehetséges: vagy lesz bérlet, vagy nem. Ha nem, akkor ugyan csak a kanadai üzletemberek lesznek az EDEN titánpiacán és ők versenyeznek egymást közt. Mennyit profitál ebből az állam? Armour144 szerint annyit biztos nem, amennyit a bérletből kapna. Más részről az annyit emlegetett monopólium is csak ideiglenes, hiszen Ausztrália egyszer újra szabad lesz. Szóval ha nem akarjuk a bérletet, mert monopóliumot akarunk, akkor nem támogatjuk ausztrál barátainkat területük visszaszerzésében?- gondolkodtatja el olvasóit az újságíró.
Billy Fleming, egy feltörekvő kanadai újságíró két cikket is szentelt az érvei kifejtéséhez, melyek egyértelműen a bérlet mellett szólnak. Első cikkében az alábbi okokat sorolja fel, melyekkel a másik oldal érveit megcáfolhatja: nincs kanadai titánmonopólium (Oroszországot, Ausztráliát és Dél-Afrikát említi); több pénzt lehet szerezni a bérletből;valamint a bérlet a bizalom jele lehetne a másik fél irányában. (A második cikk részletezése a cikk későbbi szakaszában érkezik.)
Nemzetközi hangot ad az ügynek nicholas2000, maláj külügyminiszter cikke. (A megjelenés óta a szerző kanadai állampolgárságért folyamodott és meg is kapta azt.) Ebben a szituáció és a felek akaratának ismertetése (USA: a vason és a titánon lévő magasabb adókból akar meggazdagodni, Kanada: a már említett monopólium) után a spanyol vasmonopóliumra emlékeztet, a Podolia-WSR-FER naptól Central Greece felszabadításáig tartó időszakra, amikor az EDEN kezében csak a spanyol vas volt és mindenki ott akart vasbányát létrehozni. Hasonló helyzetet vél nicholas2000 felfedezni, s ebben Kanada világhatalmak közé emelkedésének lehetőségét látja. A következő bekezdésben azoknak válaszol a maláj külügyminisztérium feje, akik a bérlet melletti érvelésükben a szövetség erősödését hozzák fel: nem érzi különbözőnek a kétféle kimenetelt a szövetség szempontjából, viszont ha Kanada megtartja a két régiót, nem kell bérleti díjat fizetni és az esetleges felkelések elleni védekezés költsége sem veszik el. Az utolsó sorokban Kanada és Amerika nagyszerű barátságára emlékeztet és nem szeretné, ha ez emiatt tönkremenne. Utóiratként pedig megjegyzi, ha Amerikával nem megy, akkor ott vannak a lengyelek a határtól egy régióra... (A cikk az USA-ban és Kanadában is megjelent.)
Látva a visszhangokat Jacobi újabb cikkel jelentkezett. Ebben leszögezte, hogy előző cikke nem a Broalliance ellen szólt, és nem tartja előző cikkét egy komoly probléma kommentárjának. Ennek ellenére négy okot sorol fel a bérlettel szemben.
Az első az ár. Jacobi szerint a titánrégiók bérleti díja nem lehet alacsonyabb havi 2000 aranynál, annál az összegnél, melyet a lengyel kormány Manitobáért ajánlott, s mely összeget a kanadai kongresszus elutasított, pedig Manitoba kevesebbet ér a high titanium régióknál. Ez az összeg már túl sok az amerikai stratégáknek, mert a régió nem ér ennyit az amerikai adórendszer ismeretében. S mindannyian ismerjük az általános szabályt: a bérleti díj nem lehet több, mint az USA megengedhet magának, vagy nem lehet kevesebb, mint amennyiért Kanada értekeli a régiót. Ebben az esetben ez nem lehetséges.
A második pont: NWT (Northwest Territory) nem Karnataka: Karnataka esetében az indiai kormány tett egy nagyszerű ajánlatot a régiót felszabadító erőknek. Ez egy döntés volt egy olyan ország, melynek hatalmas aranybeáramlásra volt szüksége a fejlődéshez, valamint India nem volt képes Karnataka hatékony működtetéséhez. Ezzel szemben NWT a kanadai gazdaság egyik húzórégiója, ahol a kanadai mezőgazdasági migrált munkaerő 46%-a dolgozik, és egy olyan állam uralja, melynek nincs szüksége aranyra se a túléléshez, se a fejlődéshez. Nincs túl sok hasonlóság.
A harmadik: A lengyel forgatókönyv: A lengyel-amerikai mintára megkötött üzlet a kanadai-amerikai barátság rovására mehet, állítja az exelnök.
A negyedik: Kanada monopóliuma: Sokan azt állították Jacobival szemben, hogy Kanadánál nincs szüksége 2 régióra. Erre ironikusan azt válaszolja, hogy ha egy régió egyszerűen megszűnik, akkor ez igaz. Igaz az, hogy Kanada egy régión is képes ugyanolyan minőségben titánt létrehozni. Ha Kanada bérbe adja az egyik régióját az amerikaiaknak, akkor a kanadai üzletemberek kiszorulnak az amerikai titánpiacról és az erős amerikai vállalatokkal kell versenyezniük világszinten. A verseny kimenetele, tekintve az erős kanadai dollárt és a magas kanadai béreket, egyértelmű: Kanada elveszti piacait, az árak nőnek, a fizetések csökkennek, és munkahelyek megszűnnek. Tényleg ezt akarja Amerika a barátjának?
A cikk ötödik pontjában Jacobi megoldást javasol, mely gazdaságilag kevésbé fájdalmas Kanadának, viszont az Amerikai Egyesült Államoknak ugyanolyan kedvező: a Broalliance keretén belüli exportlicenszrendszer létrehozását. A kanadai gazdaság a titánbányászatra összpontosulna, majd a kitermett titánt az USA-ba importálják. Az ott gyártott fegyver pedig szintén licenszek útján kerülne vissza a kanadaiakhoz. A licenszek árát pedig a visszaminősített landcégekbe került aranyból lehetne fedezni. Ennek a rendszernek kevés negatívuma és sok pozitívuma van, állítja a szerző.
A feljebb említett Billy Fleming második cikke erre a cikkre respektál, egész pontosan annak egy mondatára, miszerint a bérlés esetén Kanada elvesztheti a teljes amerikai piacot, és ezt Jacobi rossz dolognak tartja. Négy indokot hoz fel Jacobi véleménye ellen: 1, habár Kanada elveszti az amerikai piacot, a kanadai üzletemberek profitálhatnak az amerikai munkásokkal való együttműködésből, 2, A teljes szövetség a PHX ellen harcol, s az emberek nem figyelik, honnan származik a termék, mindenképp a legolcsóbbat veszik meg, 3, a világpiacon tapasztalható tendenciák miatt ha az USA fizetni akar azért, amit alig lehet eladni, akkor Kanadának nevetve kell elfogadnia az ajánlatot, 4, Kanadának van még egy high titanium régiója, aki nem akar az amerikaiaknak dolgozni, az dolgozzon ott, ugyanannyit termel, így az adóbevétel nem változik, de Kanadának több ezer arannyal magasabb bevétele lesz havonta.
Amerikai részről nem érkezett sok kommentár az esethez, mindössze Glove képregénye foglalkozik a témával. Nem meglepő módon a két kormány részéről sem érkezett semmilyen megjegyzés a cikkekhez, azonban az amerikai félnek sürgőssé válhat a megegyezés annak ismeretében, hogy Jacobi jelölteti magát újra elnöknek augusztusra. Az ő véleményét meg ismerjük. A kérdés mara
😛
USA Can Into High Titanium?
Minden egyéb komment.
vasmegye
Asuncion, Paraguay, Day 970 of the New World
VASMEGYE TOP 10:
Harcinyul – Ekezet nelkul
csuzliszem – Archívum
Jenkiz – Obsta principiis
kohlerjsz – Sun, Moon and 3 Arrows
Singollo – Flying Cloud
Nacil – Lovagrend
Hurka_Gyurka – Corpus Delicti
Batyek – -mikor-
NivoBoy – SinoTimes
Cseri McGregor – Alternatív 7
További jó szórakozást!
Facebook
Twitter
Discord
Comments
1..ures 😃
de biztos jo lesz 🙂
biztos🙂
mindig jó szokott lenni szóval vote 🙂
Vote 🙂 Hosszú 😛
Jó sok az a gon😛)
Bazz, ez üresen több vótot kapott, mint az én cikkem egy óra alatt.
N.D. Tobias: Így szokott lenni... 🙂
van benne elég de egy tag volt a gond
hú ez tényleg hosszú
Zsizsik Nagymester elhatározásra jutott. Királyi rendeletében kihirdette, hogy a következő Godzilla filmet vasmegyében forgatjuk.
sokat gépelsz 😃
votá
Teleki Kolos: és a Nagymester is ott lesz?
Kiváló cikk ismét!
Kissé műbalhé íze van a dolognak, mint anno a románok pattogása az EDEN-ben.
Mindkét fél egymásra szorul, az egyiknek alapanyaga van, a másiknak lakossága és tőkéje, hogy hatékonyan kitermelje azt. A többi csak duma, meg násztánc, meg arcoskodás.
Az egyetlen bulis dolog az lenne ha a lengyelek fordítanának egyet a köpönyegen, és az usákok ellen fordulnának, erővel vennék el/tartanák meg, amiért eddig fizetniük kellett.
Hát igen Kanadának nagy buli lenne a monopolium.
Az hogy az Edent nem tudná ellátni számára lényegtelen. Ettől lenne még nagyobb az ár a magas kereslet miatt.
De ha már amerika és az ő plusz X ezer munkása is titánt termel a kínálat 3-4 szerese is lehet. Ez a helyzet nem olyan mint a francia volt nemrég. ITT kanada tényleg monopoliumhoz jutt. Rengeteg bevándorló munkással és ezzel adónövekedéssel. Mind katonailag fejlődik mind pénzügyileg a bevándorlók miatt. És mivel high köve is van megvan az esélye arra hogy hasonló legyen mint oroszország. magas bérekkel és árakkal nagy exporttal. Mégha az eredeti lakosság kicsi is.
Murlockij: Kanadának nem érdeke szerintem hogy még több munkás dolgozzon titánon. az az Eden érdeke hisz csak igy lehetne ellátni a szövetséget.
Kanadának viszont bőven elég ha maga termeli meg plusz a bevándorló emberek.
Más lenne a helyzet ha máshol is lenne biztonságos titán. Akkor nekik is jobban megérné a bérlet. De így hogy ők az egyetlen reális alternatíva a helyükbe én se mennék bele. Max a szövetségesek miatt.
Rövidtávon nekik nincs okuk sietni. Ha közbe felmerülne egy másik biztonságos titán lelőhely ( pl Délafrika vagy ausztrália stabilizálódna ) ráérnének majd akkor területcserékről beszélni.
Felesleges vitatkozni, hogy legyen-e bérlés vagy sem, mi úgyis odamegyünk és elvesszük🙂 Ha egyszer sikerült sikerül 2. szor is🙂
ez derék, vót
nyelvtanár mód on
"elfoglalja a 1800 fős" - "az" ?
nyelvatnár mód off
bocs nem tudtam kihagyni 😃
egy dolog azert erdekelne: ezeket a dolgokat te feljegyzed valahova, vagy ilyen jo memoriad van? mert ahhoz hogy komplexen tudjam vizsgalni teszem az 10 ország politikai-gazdasági viszonyait egy 4-6 hónapos intervallumon nekem papírra és ceruzára van szükségem 🙂
Ipath: ezt hívják szakmai titoknak...
vasmegyemaxxx
"a tank- és a helikoptergyártás nélkülözhetetlen nyersanyaga"
A tankok vasbol keszulnek. Az agyuk titanbol.
Clawy: titánagyú vastankok? dedurva...🙂
vóóóóóóóóóóót
Köszönöm az újabb színvonalas cikket és grat az MM medálhoz! Régen megérdemelted már.
Húúú, ez aztán kimerítő elemzés! Gratula, és köszönjük!
Vote!
Komoly elemzés. Gratula.
lpath:
Vasmegye (és Tomi_úr) valamit nagyon tudnak. Annyi név, cikk, helyszín, esemény lett megemlítve, hogy a cikk végén már nem is emlékszem a cikk elejére, de ettől még izgatottan olvastam.
Nagyon reszletes, szep munka.
szép hoszura sikeredett