Javaslat, törvény, norma - Mi végre játszunk országgyűlésdit?

Day 949, 05:11 • Published in Hungary Hungary • by Termetes Samu

„Tömören, álomvilágban éltél eddig, ha azt hitted az a sok törvény be volt tartva, vagy ehhez bármi köze lett volna az ogynak. Egyszerűen olyan törvények tömkelege lett elfogadva, amit nem tud betartatni az ogy, még ha akarna se.”

Nem gondolom, hogy merő rosszindulat, vagy koncepciózus ellehetetlenítés állt az előző kongresszus utolsó napjainak törvénytörlési láza mögött. Inkább egy szemléletmód az ok, amely utóbbi időkben teljes mértékben meghatározóvá vált az országgyűlési képviselők, illetve a mögöttük álló pártok soraiban.

Az idézet, melyet S.Timitől vettem, úgy hiszem megfelelően érzékelteti ezen álláspontot. Sokszor leírtam az alábbiakat, de megteszem újra, mivel a polgárok egy részének akaratából az országgyűlés tagjává váltam, és ezen álláspontot fogom képviselni.

A kongresszusnak kevés eszköze van arra, hogy az elfogadott javaslatai törvényként működjenek. Igazi eszköze a közösségi norma. Ha a pártok és a bejutó képviselők az elfogadott javaslatokra úgy tekintenek, mint a közösség eszközeire, abban az esetben nincs szükség semmiféle szankcióra, hiszen a közösség által hozott szabályokat be nem tartó kormányok felé igenis van nyomásgyakorló eszköz. (Azon eszköz, amelyet az egyik képviselői indítvány törölni akar, hogy az országgyűlés nem utal, ha nincs költségvetés, szintén betartható volt.)

Egyetlen tényleges eszközünk az, hogy egy közösség tagjai vagyunk, egyik kormány sem engedheti meg, hogy teljes mértékben negligálja a polgárok által bejuttatott képviselői véleményeket. Hogy a polgárokat bizonyos mértékben reprezentáló pártok akaratát figyelmen kívül hagyja. Egy olyan közösség, melynek múltjában volt már pillanat, hogy csak a közösségi összefogás okán sikerült megmaradnia, úgy gondolom nem teheti meg azt a luxust, hogy nem tartja be a közösségi normákat.

A kongresszusnak tehát az a feladata, -nem több és nem kevesebb-, hogy igyekezzen felállítani értelmes, előremutató, szilárd normákat. Nem azzal van a baj, hogy már érvénytelen javaslatokat törölni kívánnak egyesek, bár erre oly nagy szükség nincs, hanem az, hogy a bizalomból születő javaslatokat némítják el. A kongresszus a közbizalom, a norma őre kellene, hogy legyen, ehhez mérten kellene komolyan venni, vagy negligálni. Biztos vannak olyan polgárok, akik magasról tesznek a kongresszusra, de azt nem hiszem, hogy tömegesen lennének, akik nem támogatnák a nyilvánosságot, az értelmes mértékű kontrollt. A pártok feladata, hogy reprezentálják választóikat, amennyiben a polgárok többsége nem hisz a közösség erejében, akkor már nem léteznénk.

A kongresszus annyit ér, amennyit mi kihozunk belőle. Szerintem inkább egyik pillére legyen a közösség működésének, mint bomlasztója.