Join the new world

Izomszakadások.

Ezen írás már régebben született, amikor több cikk is megjelent ebben a témában, akkor azonban végül nem adtam ki. Lesznek jócskán, akik valószínű azt gondolják, hogy nem lett volna muszáj megnyomni a publikálás gombot, de ha már anno időt töltöttem vele, akkor megosztom lelkes olvasóimmal. Néhány dolgot belejavítottam, de tulajdonképpen a lényeg ugyanaz maradt. Hosszú lesz 🙂


Egy olyan témakörben fogok írni, ami valószínűleg nem számíthat tömegérdeklődésre, viszont a témában már születtek a múltban érdekes cikkek. Törésvonalak az e-magyar politikában, ez lehetne az alcím.

A meglévő törésvonalakat általában jól körülhatárolhatónak vélik a témában megszólalók. Az egyik ilyen a valós életből hozott politikai meggyőződés - „Nem a párt programja alapján választunk, hanem irl elfogultság alapján” (IM). Amiből következik, hogy az öndefiníció alapján kialakul egy természetes, a valós politikai életre jellemző ellentét. Annak ellenére, hogy ilyen jellegű felmérést tudomásom szerint senki nem készített (természetesen mindenki magánügye politikai meggyőződése, ezért ilyen jellegű felmérést nem is kell készíteni), azért látható, hogy a meggyökeresedett előítéletek a játék keretein belül is megvannak.

Ugyanakkor ez a fajta ellentét a nagyon aktív játékosok, a politikai életet valójában meghatározó chat-aktív játékosok esetében, néhány kivételtől eltekintve nem volt érzékelhető olyan mélységben. A választásokat meghatározó, a közéletnek teret adó média esetében ezek az ellentétek csak nagyon korlátolt mértékben jelentek meg kampányelemként. Ugyanakkor bizonyos erepes konfliktusok esetén a vélt valóságos referencia az egymás elleni hisztériakeltés, erőfitogtatás eszközeként megjelent.

A játékon belüli másik, sokak által észlelt ellentét szerint „Az egyik póluson az outgame bürokratizálás, szabályozás minél részletesebb kidolgozása, építése áll …. A másik póluson pedig azaz elv áll, hogy a játék ingame határait a lehető legjobban kitolják és kihasználják. A magunk alkotott szabályokat nem csupán haszontalannak, hanem egyenesen károsnak tartják a szükségesen gyors döntések meghozatalával szembe” (FM). Ezen ellentét mentén felállított tengely sokak szerint a KARD-SZP (mint szélső értékek) körül írható fel. „A KARD szerint a játék elsődleges terepe/célja a háború, és a politikai rendszer csak ennek kiszolgálására van”, míg „Az SZP, legalábbis Huba szerint a politikát, a politikai játékelemet tekinti a fő céljának”(QS).

A politika itt is, mint a valóságban rendelkezik egy elméleti és egy gyakorlati áramlattal, melyek együtt határozzák meg egy közösség politikai arcát. Jellemző ugyanakkor, hogy sok esetben azok a külső jegyek, melyeket öndefinícióként írnak körül az egyes csoportok, azok jóval nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a gyakorlati tevékenységből következő eredmények. A politikai szimbólumok területén a Szolidaritás Párt magán hordozza az alkotmányozó hagyományt, és az ennek örökségeként értelmezhető kongresszusi szabályozást. Erre a politika kommunikációs terében az ellenfelei, bírálói rendszerint rá is mutattak, e szerint „javaslatokkal lehetetleníti el a játékot és a kongresszust” (FM). A Szolidaritás gyakorlati eredményei ebben a térben szinte értelmezhetetlenné váltak, és ennek megfelelően nem is részei a közbeszédnek. Az SZP februári promóciójában hangsúlyosabb volt a kongresszusi reform, mint a kormányzati munkában sikeresen részt vállaló miniszterek, államtitkárok bemutatása. Ez illeszkedett abba a folyamatba, amiben az SZP, mint „a bizottságok pártja” jelent meg, miközben bizottság felállítására vonatkozó beadványa a pártnak elvétve volt.

E tengely problémás voltát abban látom, hogy szinte elhelyezhetetlenek a többi pártok. A többi párt ugyanis ezen a tengelyen nem határozza meg olyan élesen a maga helyét. Miközben a politikai közbeszéd e témáiban ők is állást foglalnak, ezen állásfoglalások nem vállnak a pártokra jellemzővé, sokkal inkább jellemzőek egyes személyekre. (Lassacskán átalakul a pártéletünknek e politikai törésvonalnak látott metszete, a kongresszus jelenlegi, nem új keletű működési problémái idejétmúlttá teszik átmenetileg e törésvonalat. -új bejegyzés)

Erre a tengelyre szokták ugyanakkor rápakolni az emocionális-érzelmi politizálás és a racionális-játéktechnikai közötti különbséget. Ugyanakkor itt már nem az SzP jelenik meg szélsőértékként a KARD párttal szemben, hanem a különböző szélsőjobboldali pártok. Ebben az összefüggésben a KARD öndefiníciójaként a „tőrőlmetszett erepes akciópárt”(QS II) jellemzés nyert teret. A KARD magát „játéktechnikai” pártnak tekinti. Ennek megfelelően nem foglalkozik a különböző területek emocionális jellegével, amely a játékosok egy részének szemében érzéketlenségnek tűnik, többé-kevésbé e játékosok gyűjtőpártjaként jelent meg és erősödött meg a múltban a CNRP. A különböző szélsőjobboldali közösségek deklarált célja az irl érzelmi alapú területszerzés, Nagy-Magyarország e-republikos létrehozása.

Szintén egy leegyszerűsítő értelmezési keret, mely a fentiekhez kapcsolódik a háborúcentrikus – politikacentrikus megosztás. Ez a korai időszakból örökölt ellentétpár, abból az időből eredeztethető, amikor kialakulóban voltak a közösség által kialakított játékbeli intézménykeretek. Ennek értelmében a tengelyen a hadügynek mindent alárendelő MHP-KARD, míg vele szemben „a szociális állam, a társadalmi projektek és a lakossági kommunikáció” (IM), azaz a játék szociális-oktatási területét hangsúlyozó SZP állt.

Ma már nem olyan gyakran emlegetett törésvonal, de egykor élesebben szerepelt a közbeszédben az elitista-közösségi tengely. E tengely mentén két különböző ellentétpár is felírható. Az egyik az elitista-demokratikus hatalomgyakorlási technika. Ez a politikai közbeszédben a kormány-kommunikáció minőségéről, az átláthatóságról, az információáramlás mikéntjéről, a döntési mechanizmus demokratizálásáról szóló vitákban jelent meg. Kissé talán elméletinek tűnhet a jelenből ezen ellentét, ugyanakkor a régebbi időszakban fontos politikai súrlódásokhoz vezetett, és olykor hasznos, gyakorlati eredményeket is hozott. Ma már abszolút nem része a polémiáknak.

Az elitista – közösségi tengelyen a másik ellentétpár keresésekor abból kell kiindulni, hogy minden társadalmi szimuláció alapja a közösség. Ugyanakkor a közösségről való gondolkodás már különbözőképpen alakulhat. Az ennek megfelelő ellentétpár legérzékelhetőbb a közösség elitista, illetve demokratikus felfogása mentén írható fel. Az egyértelmű, hogy minden közösség, mely legjobban politikai közösségként írható le, nem tagadja, tagadhatja, hogy közösségpárti, hiszen akkor nem tudna működni. Az is többé-kevésbé látható, hogy minden erepublikos közösség bizonyos mértékig elittel rendelkezik, hiszen a közösségekben való aktivitással érhető el a közösség életébe való beleszólás, a politikai döntésekben való részvétel. Az elképzelések közötti különbség elsősorban abból adódik, hogy az erepes értelemben vett aktivitási szempont mennyire mosódhat el. Az elitista szemlélet szerint, az un. „kétkattosok” nem igénylik a döntési mechanizmus, a közösségi élet kitolását, kiszélesítését. A másik oldal szerint a „kétkattosok” potenciális játékosnak, alappillérnek tekintendőek, akik megfelelő eszközökkel elérhetőek, és bevonhatóak bizonyos mértékig. Az utóbbi időben e területen is csend honol.

Többféle ellentétpárt, törésvonalat, illetve egyes törésvonalakhoz idomuló, ahhoz kötődő értelmezési keretet próbáltam felvázolni, bizonyára még ezeken kívül is felírható lenne pár. Az egyes értelmezési keretben megfigyelhető sajátosságok alapján talán értelmezhetőbb az e-magyar pártok elhelyezkedése a politikai koordinátarendszerben. De miért talán – tehetné fel az olvasó a kérdést. Véleményem szerint az e-magyar pártok viszonyát nem csak a fentiekben ábrázolt elméleti-gyakorlati ellentétek határozzák meg. Az egymáshoz fűződő viszonyokban a személyi konfliktusok, személyes ismertségek legalább ilyen mértékben meghatározóak. Nalaja ezt az „eltérő tapasztalatok és életérzések eredményeként kialakult előítélet-halmaznak” (N) nevezi. Mivel a közélet színtere a chat, ezért a politikai kommunikációba a személyes, chates kapcsolatok, ismertségek, konfliktusok sokkal érezhetőbbé válnak. Egy zártabb közösségben a különböző ellentétek kevesebb szűrőn át csapódnak le, ezáltal közvetlenebbül befolyásolják a politikai döntéseket. Az újságok és az ehhez fűződő hozzászólás műfaj, mint a politikai marketing egyetlen látványosabb lehetősége a különböző ellentéteket, előítéleteket sokkal erősebben engedik rá a közösségre.

Az e-politika egy szimbolikus térben zajlik. Az öndefiníciók, az előítéletek, a személyes konfliktusok sokkal élesebb kontrasztokat mutatnak, mint ami egyébként az erepublik mindennapjaiból következne. A politikai kommunikációban egymással ellenséges, egymást gyökeresen másnak látó közösségek, személyek a gyakorlatban kormányokon átívelő módon dolgoznak. Nyilvánvaló ez egy speciális helyzetnek köszönhető. Az állami apparátusban való részvétel feltételeit, a szabadidőnek a játékra való fokozottabb fordítását egy adott időben csak egy adott számú polgár vállalja, és nincs olyan mértékű fluktuáció, amely egymással párhuzamosan működő apparátust, valamiféle váltórendszert tudná fenntartani. Ennek köszönhetően az egymással rivalizáló pártok a mindennapokban kénytelenek együttműködni.

Nem volt rövid, remélem egy-két olvasó nem sajnálta rá az időt.

Termetes Samu

Hivatkozások
Imperius Maximus - Erepolitologia I. rész(IM)
Quicksilver - Elmélkedés a politikai törésvonalakról(QS)
Quicksilver - Magyar pártok(QS II)
Nalaja - Fortélyos félelem igazgat (N)
Forradalmimaki (Ravenseldon) hozzászólását Quicksilver közli (FM)