Indulok, hogy elindulhassunk - együtt egy szebb jövőért!

Day 465, 05:19 • Published in Hungary Hungary • by Shaok

Elnök. Nagy felelősség járja át ezt a szót, minden egyes betűje ezzel van átitatva. Megfontolt legyen, ki a közelébe kerül. Egy országot képviselni, vezetni a legnagyobb felelősség, s bizalom is egyben, mit embernek adhatnak. Én vállalom. Vállalom a felelősséget és reménykedem a bizalomban. Elindulok a választáson.

Ezekkel a sorokkal kezdődött múlt hónapban minden, s ugyanezekkel a sorokkal kívánom folytatni most is. A nézeteim, politikám, programom nem változott, így nem is fogok merőben mást írni. A célok melyeket kitűztem akkor, és az eszközök mit sem változtak - elképzeléseim hosszú távra szóltak, szólnak most is, nem röpke kampánybeszéd, mit mindig a helyzetnek megfelelően változtatok. Nincs is rá okom, az elmúlt egy hónapban a robbanásszerű népességnövekedésen kívül - mely nagyon örvendetes tény -, érdemi változás nem történt. A múlt problémái megmaradtak, csupán a lista bővült pár újjal.

A problémák kezelésre szorulnak, nem engedhetjük meg magunknak, hogy huzamosabb ideig ne tegyünk semmit fejünket a homokba dugva, konkrét távlati célkitűzések nélkül. Ha megadatik nekem a lehetőség, ezeket kezelni fogom. Mindent meg fogok tenni azért, hogy Magyarország ismét nagy lehessen, s elfoglalhassa méltó helyét a világban. Hogy ne csupán egy kétrégiós zöld plecsni legyünk a térképen, hanem egy ország, amit mindenki komolyan vesz.

Össze kell fognunk, ebben mindenki egyetért, hiszen csak együtt lehetünk erősek. Ám én azt mondom, az sem mindegy miben. Ha cél nélkül tesszük, az nem vezethet eredményre, hisz nincsen mi mögött felsorakoznunk, előbb meg kell határozni egy utat. Nem arra van szükség, hogy mindenre mérlegelés nélkül adjuk helyeslésünket, hanem arra, hogy kifejtsük saját nézeteinket, ütköztessük ezeket, s ebből formáljuk meg konstruktív viták során a közös irányt.

Mind gazdaságilag, mind saját önérzetünk, s a minket körülvevő világ megítélése szempontjából nagyon fontos, hogy legyen újra high grain területünk. Hosszú távon nem fenntartható a jelenlegi állapot, bár pénzügyi eszközökkel stabilan tudnánk tartani ugyan gazdaságunkat, nem csak adományokkal, megerősödésünk csak terjeszkedés útján valósulhat meg. Opciókban sajnos nem bővelkedünk, a szóba jöhető, elérhető közelségben lévő területek száma nagyban korlátozott, racionálisan csak Alsó Ausztriában illetve Szegedben gondolkozhatunk. Azaz gondolkozhattunk, hiszen aláírásra került egy olyan szerződés, mely az előző opciót kizárja - talán nem véglegesen. Tegnap beszéltem az osztrák elnökkel, s igenis hajlik afelé, hogy megkaphatjuk az említett területet, míg sajátunkat vissza nem szerezzük. Ez csupán tárgyalás kérdése. Tárgyalás kérdése, ahol oda is kell szólni keményen, nem csak bólogatni mindenre - Magyarország érdekeit kell néznie egy magyar elnöknek elsősorban.

Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy ez csak átmeneti megoldás. Hosszabb távon nem lehet kérdés, csakis eredeti régióink visszaszerzése lehet a cél, Magyarország területi egységének helyreállítása. Ehhez minden rendelkezésünkre álló módszert be kell vetnünk, mert a haza az első, minden más csak utána következhet. Gyáva népnek nincs hazája, gyáva népnek csak egy alig észrevehető zöld pacája van a térképen. Bátraknak kell lennünk, tudnunk kell, hol a helyünk, s érdekeinket kőkeményen érvényesítenünk kell.

Ami a románokat illeti, nem vagyok diplomáciapárti, mint ahogy harcpárti sem. Megoldáspárti vagyok. Egy csonka ország nem elfogadható egy büszke nemzet számára, mint amilyen a miénk. Országot kell adnunk a népnek, hogy élhessen benne. Bármi áron! De ehhez harcolni kell, legyen az a harc vérrel, vagy tintával vívva. A békét meg kell előzze egy háború, anélkül az előbbi sem létezhet. Nem, míg nem miénk, mi jogos tulajdonunk. Ha majd újra miénk egész Magyarország, akkor le lehet ülni, s megbeszélni velük, hogy mennyit is érne meg nekik a háború lezárása. Nyitva állok minden ésszerű javaslatra, de csakis a jelenlegi állapotokat figyelembe véve. Jelenleg egy megalázó, avagy számunkra hátrányos béke nem opció. Mindenki tisztában van vele, hogy a románok jelenleg minden téren erősebbek nálunk, amit a játék statisztikái csak kimutathatnak, de ez nem egy számjáték. A kettő nem mindig győzi le az egyet, csak azért mert magasabb, vagy több. Harcolni nem csak izomból lehet, hanem ésszel is. Egy taktikai játék nem merül ki abba, hogy frontálisan nekimegyünk fejjel a falnak, s majd lesz ami lesz - Fehérvárt sem erőfölényünknek köszönhetően szereztük vissza.

Nem tudom kinek ment már tüske a talpába. Nekem igen, így azt hiszem tudom miről beszélek, mikor erről írok. No nem olyan aprócska, alig észrevehető, hanem egy olyan rendes, kisebbfajta gerenda. Nem egy kellemes érzés, elmondhatom nektek. Mit tesz ilyenkor az ember? Próbál megszabadulni a tüskétől, először tán erővel eltávolítani. Ha ez nem megy, akkor orvoshoz fordul, és akár fizet is érte, hogy megszabadítsák tőle. Semmiképpen nem fenyegeti a tüskét, legfőképpen nem szólítja fel, hogy ő fizessen neki, ha távozni akar. De lehet a tüske is belátó, hisz neki sem kellemes a helyzet. Lassan fojtogatja őt a talp, néha-néha rá is tapos, még akkor is, ha az neki jobban fáj. Egy megoldás van a helyzetre: a tüskének távoznia kell, de az egésznek, nem maradhat bent a fele. No nem azért, mintha a tüskét érdekelné, hogy az továbbra is fájdalmakat okoz annak az ominózus talpnak, sokkal inkább, mert nem érezhetné magát teljesnek, joggal. Jó kimondani, ebben a helyzetben a tüske a nyerő, csak ő árthat a talpnak, nem fordítva, s ha le is ül vele tárgyalni esetleges távozásáról, ez mindenképpen meghatározó szempont kell legyen.

A románok nem árthatnak nekünk, ezzel tisztában kell lennünk. Nem a véletlen műve, hogy nem támadták meg eddig a két régiónkat, hiszen ha ezt megtennék, aktivált MPP-inknek köszönhetően az egyesült PEACE-erőkkel végigmehetnénk rajtuk Szibériáig. Nincs félnivalónk, ez egy olyan helyzet, ahol mi cak nyerhetünk, s ők csak veszíthetnek - a kérdés csupán annyi, hogy mennyit. Itt nincs helye megalkuvásnak, a baráti csevejt szövetségeseinknek kell tartogatnunk, nem ellenfeleinknek, ellenségeinknek - egy megszálló ország nem az előbbi kategóriába tartozik. Mi magyarok nagyon jó szövetségesek vagyunk, de itt az ideje azt is megmutatnunk, hogy a legrosszabb ellenfél is lehetünk, mit csak el tud képzelni az ember.

Végezetül szintén konzekvensen azzal zárnám soraimat, mint múlt hónapban. Megkérlek titeket, megkérlek kedves Olvasó, hogy dönts. Nem is arra kérlek, hogy rám szavazz - bár meggyőződésem, hogy én lennék a legalkalmasabb eme pozíció betöltésére, ennek biztos tudata nélkül nem is indulnék -, csak arra kérlek, hogy érvek alapján dönts. Program, érvek és kormány alapján. Dönts megfontoltan, mert ez egy felelős döntés, legalább annyira - ha nem még inkább -, mint maga az elnöki poszt, még ha a felelősség itt meg is oszlik.

Válassz elnököt az országnak, adj országot a népnek!

Shaok