Gondolatok a stratégiáról - Lovagok kontra totális hadviselés

Day 1,058, 10:43 Published in South Africa Hungary by Borembukkk
Lovagok: Talpig páncélba öltözött, szilaj paripákon vágtató hősök, akik a becsület és a dicsőség érdekében harcolnak, védik a gyengéket stb. Totális hadviselés: Harc az utolsó emberig, minden eszközt bevetni a győzelemért. Célponttá válnak a gyárak, a városok, öregek, nők, gyerekek. Mi történik, ha a két hadviselési mód szembekerül egymással?



Először is azt kell tisztázni, hogy a lovagokról sokakban tévképzetek élnek. Nem voltak ők sem szentek, sőt.. Az általunk "lovagias hadviselésnek" ismert harcmodornak csak az egymás elleni küzdelem során jutott szerep. A közrendűeket gondolkodás nélkül mészárolták le, gondoljunk csak az engedetlen parasztok megregulázására. Az egymás elleni küzdelemnek megvoltak a maga rituáléi, amiket mindkét fél tiszteletben tartott, így az esélyek egyenlőek voltak elvileg. Azért csak elvileg, mert a gazdagabb lovagnak általában jobb felszerelése volt, így sokkal nagyobb eséllyel indult a küzdelembe. Ellentételezésként a "szegényebb" lovag győzelme esetén megszerezhette ellenfele felszerelését, ami kellő motivációt adott a harchoz. Egy idő után ez a rituálé odáig fajult, hogy a "nemteleneket" adminisztratív úton kizárták a harcból. Egy francia nemes úr például felakasztatta jobbágyát, amiért az íjával le merészelt lőni egy ellenséges lovagot.

Ez a rituális hadviselés a világ minden részén fel-fel bukkant a történelem során, kezdve a maori harcosoktól a japán szamurájokig. Addig, amíg be tudták tartatni az írott és íratlan szabályokat, a rendszer kifogástalanul működött, sőt viszonylag gazdaságos volt a harcban résztvevők korlátozott létszáma miatt. No, de mi történik, ha jön egy "külső" fél, aki tojik a szabályokra?

Az angol faék legyőzi a lovagot..


Hát, bizony abból csúfos bukta lett. A lovagok egy ideig erőlködtek még, majd fogták magukat és beköltöztek a mesék és legendák világába. Helyüket elfoglalták a minden gátlástól mentes zsoldosok, majd a tömeghadseregek, végül az arctalan tömegpusztító fegyverek. Persze a lovagiasság fogalma nem veszett ki, még ma is előfordulhat a harcmezőn, hogy az egyik fél nem használja ki a másik pillanatnyi gyengeségét, hanem ad neki egy újabb esélyt a fair küzdelemre.

Summázva a dolgokat. A lovagias harcmodornak addig van esélye a győzelemre, amíg az ellenfél is ugyanazokkal a szabályokkal küzd és egyik fél sem kíván becstelen módszerekkel előnyt szerezni a harchoz. Amint az egyik fél elkezdi rugalmasan értelmezni a szabályokat, netán tudatosan megszegi azokat, a lovagias fél törvényszerűen alulmarad. Ráadásul, mivel a történelem könyveket is a győztesek írják, senki sem arra fog emlékezni, hogy a becsület miatt bukott el. Csak annyi marad az utókornak, hogy elbukott.

Kivételek azért vannak pl. Bayard lovag, akinek legalább az emléke fennmaradt