eVarázslásügyi Hivatal fail

Day 935, 02:12 Published in Hungary Hungary by ZME Kommunikacios Alosztaly
http://img651.imageshack.us/img651/6676/81022808.png">http://img189.imageshack.us/img189/2759/44180803.png">

Ha nem tudod, hogy mit is olvasol, kérlek nézd meg az impresszumunkat (UPDATE).


Sziasztok!

A mai napsütéses szombaton a friss külföldi történések helyett az én (vinitor) agymenésemmel kell beérnetek, remélem nem nagy sokk 🙂 Ha mégis, igyatok rá egy sört, az sosem rossz ötlet. Bocsánat, hogy hosszú lett, de ez már egy ideje kikívánkozik belőlem.


eVarázslásügyi Hivatal sajnos nem lesz a játékban, ezt előre leszögezem. Ha valaki azt hiszi, hogy mégis megoldható, akkor olvassa figyelmesen ezt a szót: fail. Az erep, ahogy az rl sem, nem varázsrecept, ahol megváltoztatsz egy összetevőt, elmormolod, hogy abrakadabra, és tádám, kész a csoda. Ahogy irl is láthattuk, hiába nem_lesz_gázáremelés, attól még nem jő el a kánaán (főleg úgy, hogy mégis lesz).

Az élet, a társadalom egy komplex rendszer, amely leginkább az egyéni érdekek mentén mozog. Ebből az egyéni érdekből ha jól számolom, van kb. 8-10 ezer, de mivel idebent a valóság kellőképpen lebutított verzióját használjuk, legyen az érdekek száma ennek töredéke, mondjuk párszáz. Párszáz kívánsággal nagyjából le lehet fedni az emagyar játékosokat.

Mindettől függetlenül ez a párszáz még mindig rohadt sok ám. Valamint, ahogy irl úgy itt is, a párszáz egyéni emagyar érdek mellé jön még a pártízezer egyéni ekülföldi érdek. Ezeket kell összeegyeztetni, hogy jó legyen. Közmondás is született erről (még az erep előtti időkben), úgy szól, hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Mint a legtöbb közmondás, ez is jól hangzik, és a valóságban ez sem nagyon teljesül.

Mit kíván a magyar enemzet? 12 pont talán kevés is lenne a felsoroláshoz.

A kétkattosok kétkattolni akarnak (v2 fail), az aktívak kockulni (v2 win), a köztes állomány ebből is, abból is egy kicsit (v2 feltérképezetlen területek).

A cégvezetők profitálni akarnak. Jó társaságot akarnak. Több céget akarnak. Jótékonykodni akarnak.

A melósok fizetést akarnak. Jó fizetést akarnak. Lehetőleg olyan jót, hogy vásárolhassanak, amit csak szeretnének.

A katonák harolni akarnak. Tankolni akarnak. Trollkodni akarnak, hogy epic win/epic fail.

A trú trollok csak turkálni akarnak a szemétben, ez végül is nem releváns, hagyjuk.

Ha az egyiknek jó, a másiknak is lehet jó, de a harmadiknak már nem biztos. Ha valakinek rossz, biztos, hogy az valaki másnak jó.
Mifelénk ezt úgy mondják, hogy a torta mérete fix, ha valakinek nagy szelet jut, akkor lesz, aki kevesebbet kap. Konkrétan aki kevesebbet kap, az azért járt így, mert valaki másnak így jobb lett. Valaki más megkapta az érdekei kielégítését.

Most pedig jöjjenek a konkrétumok.

Az elmúlt időszakban született pár cikk "K.rva anyád főnix!" felkiáltással (variációk: ...oroszország, ...aljaelit, ...emagyar kormány, stb.), és született pár cikk ellentétes felkiáltásokkal is.
Mindkettejüknek igaza van. Komplex rendszer ez a játék, ahol szövetségesek nélkül, vagy szövetségesekkel sem biztos a boldogulás. Érdekek mentén mozog a világ, és minket a saját érdekeink mozgatnak, ez nem rossz dolog. Elemi vágya mindenkinek, hogy az érdekeit érvényesítse. A megoldás az, hogy összesítjük az érdekeket, hogy mindenkinek legyen valami jó a sztoriban. Nem feltétlenül ugyanaz a jó, de erről szól az egész.

Ezt lehet ésszel, meg lehet érzelemmel. A kettő között az a különbség, hogy az érzelem jobban visszhangzik (anyázni mindig egyszerűbb, mint gondolkodni), az ész meg tovább tart, sőt, messzebbre is lát. A megoldás a kompromisszum. Eltekintve attól, hogy Rhual az ezredem vezetője, és nem akarom csak úgy fényezni, nekem pozitív volt a programjában, hogy a hódítást fenntarthatóra tervezi. Azaz igen, nekimegyünk a szomszédoknak, de igyekszünk úgy csinálni, hogy ne sírás legyen a vége.

Oroszországban annyira megunták a tökölődést, hogy a sírás esélyével sem törődnek. Van vér a pucájukban, vagy ami rosszabb, van vodka az agyukban. Majd a végeredmény eldönti a kérdést.

Nem kötelező az ő útjukat követni. Senki sem kényszeríti. De lassan ki kell választani az utat, hogy elindulhassunk, mert különben sosem érünk oda. Sehová sem.

Ez igazából a matekon múlik.

Ha három napig mi vagyunk a tökös gyerekek, aztán három hónapig szívunk, akkor nyolc általánossal is könnyű odatenni a relációjelet a három nap meg a kilencven nap közé. Az érzelem itt szokott megbukni, ahhoz ugyanis iskola sem kell, hogy valaki kiabálni tudjon.

Lehet bohóckodni királysággal, meg just for fun akciókkal, ideig-óráig működőképes, hiszen a szentjánosbogarak is csodálatosan fénylenek a sötét éjszakában addig a pár óráig, amíg meg nem érkeznek a szorgos kis hangyák, hogy felzabálják őket, vagy elvigyék a bolyba.

Magyarul az előrelépéshez először is ismerni kell, hogy hova tartunk. Ismerni kell az érdekek közül azokat, melyeket reálisan érvényesíthetőnek érzünk, emellett az emagyarság legnagyobb halmaza a képzeletbeli körön belül esik. Ha valaki nem esik bele, az sem a világ vége, az érdekek olyanok, hogy könnyű változtatni rajtuk, csak kicsit gondolkodnunk kell, hogyan lehet átrajzolni a halmaz körvonalait. Kiabálással nem módosul az ábra, gondolkodással bármi lehet. A szükségleteket nagyon könnyű kielégíteni, a kapzsiságot lehetetlen.

Döntse el mindenki, hogy mit akar. Utána kezdjen el körülnézni, hogy ehhez mire van szüksége. Aztán csinálja. Ha nem sikerül elsőre, hát bumm, nagy ügy. Majd sikerül egy következő alkalommal. Még mindig jobb, ha folyton fel kell állni, mint ha örökké a porban üldögélnénk.

Komment war ON.