Egy kis gazdasági elemzés

Day 483, 13:20 Published in Hungary Hungary by Brightwater Companies

Pár héttel ezelőtt fogtam bele a landskill iparágba. Azóta felhalmoztam némi tapasztalatot, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel. Javaslom a céggel nem rendelkező alkalmazottaimnak is e cikket, hogy rálássanak néhány háttérfolyamatra.

Egy háborús időszak elején indítottam el az üzletet. Háborúban a vas és a fegyver rettentően kelendő, nagyjából bármennyit el lehet adni, elég magas áron. Ha viszont kitör a világbéke, akkor a vas ára is a mélybe zuhan. A Gift és a Gyémánt is így működik, csak az fordított ciklusban. Az olaj problémás, mert a moving ticket kereslete megjósolhatatlan. A házipar meg inkább azoknak való, akik képesek azt eltartani másik három cég profitjából. Az élelmiszerágazat alacsony, de stabil bevételt tud eredményezni. Hát ez a választék.

Lássuk a munkaerőt. Ezen a ponton a valóságszimuláció kicsit megbicsaklik. Mivel új cég alapításának a költsége csak első ránézésre sok (20 gold), azért ezt részint egy-másfél hónap alatt össze lehet szedni, másrészt ketten-hárman összeállva hamarabb is. Sok a cég. Rengeteg. Sokkal több, mint amennyire munkáskéz jut. Mi ennek az eredménye? Nem csak hogy teljes foglalkoztatás, hanem nagyon erős munkaerőhiány. A jó munkaerőt úgy kell összevadászni, ígérni fűt-fát, és ha kér valamit, megadni neki. Mert nehezen lesz másik.

És mi a munkaerőhiány, és ebből fakadóan a cégeknek a munkaerőért való versengésének hátránya? Az, hogy a valósághoz képest nem a piacra lépés ára, illetve a fizetőképes kereslet a korlát, hanem az, hogy ki mennyi profitról hajlandó lemondani. És a jelenlegi folyamatokat elnézve, cégek számának függvényében a profit határértéke bizony nulla. Nem is aszimptotikusan, hanem nulla körül ingadozva, bele-belelógva a negatív tartományba. Ugyanis amikor eléri a profit a nullát, ez az információ azért kevéssé fog elterjedni, és az újak továbbra is cégeket akarnak alapítani. Persze, tönkre is mennek. És jönnek megint újak.

Mi támasztja alá a fenti elképzelést? Már az aktuális valóság is. Beszéltem számos cégvezetővel. Figyelem a munkaerőpiaci árakat. És – ahogy a többiek is – én is látom, hogy ma elemlámpával kell keresni és lasszóval fogni a landskill munkásokat. Ide két dolog vezetett. Egyrészt a skill-rendszer hibája (a 3-as felosztás, mint Manufacturing, Landskill, Construction). Ez ugyanis kevés. Önmagában nem lenne baj, de a háború és emiatt a vasipar felfutása eredményezte a mai helyzetet. A vas kereslete megnőtt, a vas nagy profittal kecsegtető iparággá vált. Jöttek létre az új cégek, kellett a munkaerő. A munkaerőért a fentiek miatt pedig versenyezni kell. Mivel az átlag vascégnek háború idején messze több a bevétele, mint a többi land cégnek, hát emeltek. Magasabb fizetéseket ajánlottak, és a landskill munkások mentek is a vascégekbe. A többi landskill cég, ha nem akart becsődölni, mit tehetett? Reménytelen helyzetben bár, de ő is emelt. Kevesebb bevételből, akár erején felül is. Öngerjesztő folyamat, egyre erősödő verseny. És egyszer csak elfogy a profit. Először nem a vascégeknél, hanem pl. a gyémánt vagy olajcégeknél. Aztán lassan máshol is. Miről is beszélünk? Indonéz piac, az Erep 483. napja, Erep idő szerin 12:54. Indonéz (véleményem szerint a legiparosodottabb, legfejlettebb) piacon egy átlagosnak számító 4 skill esetében a legmagasabb megajánlott Landskill fizetés 20 IDR. Az első két oldalon csak Landskill ajánlatok, a harmadik oldalon jönnek be a fegyvercégek, és a negyedik oldaltól a többiek. A legmagasabb megajánlott Manufacturing fizetés szintén itt, ekkor, 4-es skillre: 13 IDR. A Landskill munkaerő tehát másfélszer annyit keres, mint a Manufacturing. Bizarr.

Ide vezetettek a fenti okok, az alacsony belépési küszöb, a túl sok cég, a munkavállalókért való versengés, és a nem megfelelő skill-rendszer.

És mi lesz a jövő? Lesz még profit a landskill iparágban?
Ehhez azt kellene tudni, hogy mik azok a gazdasági tényezők, amik ezt előidézhetnék. Egyrészt a keresleti piac. Több igény legyen termékre, mint amit a cégek előállítanak. Ehhez a cégek számának csökkenése kellene.
Másrészt a munkásokért való verseny, a munkahely-túlkínálat megszűnése. Ehhez a cégek számának csökkenése kellene.
De mi az, ami miatt kevesebb cég lesz? Amíg akármilyen marginális (vagy amint láttuk fentebb, nulla) profit elérhető, addig lesznek új cégek. Nincs olyan tényező, ami ezt gátolná.

És miért is olyan fontos a profit? Persze, a cégvezető haszna. De mire költi el? Nagy luxusberuházásokra a játékban nincs lehetőség. A cégtulaj várhatóan nem Audi A8-at vesz, hanem a gazdaságba forgatja vissza a profitját. Részint tartalékot képez, hogy akkor is tudja fizetni a munkásait, amikor időszakosan veszteséges. Másrészt pedig fejleszti, magasabb szintre növeli a céget, ezáltal hatékonyabban termel, és igen, jobban megfizeti a munkavállalóit. Ha kialakulna egy egészséges szint, ahol hozzávetőleg 10-11-szer annyi munkavállaló van, mint cég, akkor lehetne elérni magasabb fizetéseket. Mert jutna fejlesztésre, abból több termék állítható elő, stb. Ma – szerintem – csak keveseknek futja fejlesztésre. Ezért ezek a kevesek tudnak több bért ajánlani. A többiek meg… nem fognak tudni emelni.

Nem igazán tudom, mit lehetne tenni. Növelni a munkaerő lojalitását? Hogy ne lépjenek ki, ha látnak egy fél forinttal nagyobb fizetési ajánlatot? Ez, hogy mennyire lesz lojális, jobbára a munkáson múlik. De én azt gondolom, hogy a „most elmegyek, aztán majd visszajövök, ha te kínálsz többet” mentalitás nem fog megváltozni. Mitől változna?

Szerencsém van. Az én magyar munkásaimon még nem látom ennek a gondolkodásmódnak a jelét.



Scruti