Join the new world

Régen szórakoztattam a tisztelt nagyérdeműt harctéri történettel. Most pótolnám a hiányt, és egy távoli hadművelet különös epizódjáról számolnék be, mellyel alaposan megfricskáztuk nagyképű ellenlábasainkat.

Dávid és ciGóliát

Nemrégiben a Hadügyminisztérium feloldotta a titkosítását egy néhány hónappal ezelőtti akciónknak, így némi késéssel most be tudok számolni róla. Februárban történt, hogy a magyar hadsereg színe javát Peruba dobták át. Csendben kellett megoldani a dolgot, mert ha a románok megneszelik, kihasználhatták volna a helyzetet.

Az Andok egyik völgyében lévő táborban készülődtünk a támadásra, ott történt az eligazítás is, melyből végre megtudhattuk, hogy mi a fenét is keresünk mi ott az isten háta mögött. A dél-afrikai konfliktus miatt nekünk hátat fordító brazilok erejét ekkoriban lekötötte a spanyol front, és ez remek lehetőséget nyújtott arra, hogy hátulról izomból seggbe rúgjuk őket. Vagy épp tökön, hisz a legérzékenyebb pontjukat céloztuk meg. North of Brazil vasrégiója régtől fogva a szambások ipari központja volt, ezt feldúlva igazán súlyos károkat okozhattunk. A peruiakkal már rég összerúgták a port, de sok embert nem kellett a nyugati határaikon állomásoztatniuk, mert a szomszédjuk önmagában nem képviselt komoly potenciált. Dávid és Góliát harca volt. És itt jöttünk a képbe mi, azaz a Parittya-hadművelet.



- Rühellem ezt a kibaszott dzsungelt! – törölgette az örökké párás levegőtől gazdagon izzadó homlokát Suhov.
- Talán szeretnél helyet cserélni Ahanybikával az élen? – dörrent rá Bubberr, felajánlva az elől az utat machetével vágó katona pozícióját. – Ott aztán adhatsz ennek a kibaszott dzsungelnek.
- Azt tiltja a vallásom, lelkes környezetvédő vagyok. – visszakozott a közlegény, miközben egy szúnyogot csapott agyon a tarkóján.
- Oké, akkor majd otthon egy hétig tiéd a külső körlet, csak hogy rendben legyen a környezet.
Nem mondom, hogy mi többiek különösebben élveztük volna az őserdei túrát, de ezek után jobbnak láttuk nem feszegetni a témát. A Gábor Áron Tüzéreit egy küldetésre jelölte ki a hadvezetés, így amíg a többi század a dél-amerikai árulókat aprította, mi menetgyakorlatot tarthattunk az Amazonas felső folyása mentén. Egy különleges katonai támaszpontot kellett megsemmisítenünk, ahol állítólag a nemzetközi egyezmények által tiltott kutatások és fejlesztések folytak. Azt csiripelték a verebek, vagy legyünk stílszerűek, a tukánok és papagájok, hogy a brazil sereg az erejét az itt folyó dolgoknak köszönheti.



Szerinted ez a fickó inka? – érdeklődött Csani-Ryan, az egyik peruira bökve, akik a vezetőink voltak az úton. Személy szerint én öt perc alatt úgy eltévedtem volna a sűrűben, hogy az isten se talált volna meg, nemhogy én a kiutat, de ezek a csókák úgy tájékozódtak, mintha nem fél méteres lenne a látótávolság a számunkra jellegzetesség nélküli dzsungelben.
- Ja – biccentett a kérdésre Eniac.
- És ő?
- Ő még inkább.
- Cseszd meg, de szar poén volt! – nézett fel fintorogva az égre, akarom mondani, az akadályoztatás miatt a közeli fák lombkoronájára Csani. – Inkább egy kínvallatás a fogságban, mint a te humorod!

Kínból a következő pillanatban már jutott is, mert valahol elől felkelepelt egy géppuska. A következő pillanatban „Fedezékbe!” Hasra!” és „Anyátok!” felkiáltások hangzottak el, majd villámgyorsan szétszóródtunk, leszámítva azt a két srácot, akik vérbe fagyva feküdtek a földön. A géppuska szünet nélkül köpte a halált, és még néhány másik mordály is csatlakozott hozzá, a vastagabb fák törzse mögé kényszerítve minket. Ahhoz túl messze voltak, hogy egy vaktában kihajított gránáttal elintézzük őket, és őszintén szólva nem volt sok kedvem ahhoz, hogy kidugjam a fedezékből akár csak az orrom hegyét is, mert a fegyver úgy aratott körülöttünk, hogy lassan már pázsitot varázsolt vagy egy hektárnyi területen.

- Na így kell hatékonyan az utat vágni – eresztett meg ordítva egy megjegyzést Ahanybika felé HyperDan, a következő pillanatban azonban hirtelen elhalkult a golyószóró. Valószínűleg tárat cserélhettek a támadók. Peterbond ekkor egy kidőlt fa tetejére fektette a mesterlövész puskáját, és a tisztára pucolt területen könnyedén a távcső célkeresztjébe fogta az ellenséges bakát majd meglékelte a fejét.



- Szép volt, Sebész! – csapott Peterbond vállára elismerően a mellette fekvő Daelin Proudmoore, amitől a lövész majd összecsinálta magát, hisz a távcsövön kívüli világ szinte megszűnt a számára annyira koncentrált.
- A legközelebbi agyműtétet rajtad fogom végrehajtani. – morogta vissza, de a társa addigra már rohamra indult a többi GÁTossal egyetemben. Heves tűzharc kezdődött, ám hamar kiderült, hogy csak egy kis létszámú járőrbe botlottunk bele véletlenül. A harcnak áldozatul esett három bőgőmajom és egy lajhár is, akiket nehezen lehetett megkülönböztetni a szabvány brazil reguláris katonától. Előbbiek iránt éreztünk némi sajnálatot, Suhov közlegénnyel az élen, míg az utóbbiak felé nem sok részvét mutatkozott. A pökhendi árulókat senki sem szereti.

Két elesett bajtársunkat a magyarok védőszentjének kegyelmébe ajánlottuk, és kapkodva két sekély sírt kapartunk a gyalásóinkkal. Sejtettük, hogy nem ők lesznek az egyetlenek akiknek itt a tengerentúlon kell megtalálniuk az örök nyugodalmat. Annál is inkább, mert az iménti csetepaté bizonyára nem maradt észrevétlen, és várni fognak minket. A peruiak szerint már közel jártunk a célhoz.

Néhány perc múlva egy tisztás széléhez értünk. A létesítmény környéke totál ki volt pucolva, így aztán nem lehetett az erdőből észrevétlenül megközelíteni. A betonfalakon belül két fából épített őrtorony emelkedett, és néhány jókora méretű csarnok foglalta el a terület javát. A bejárat felett a létesítmény neve köszönt ránk egy tábláról. GOLIATH.
- Tudtam, hogy ez egy öngyilkos küldetés lesz. – köpött ki fejcsóválva Tarics Tomi még a fák között.
- Amíg életben vagy, addig nem öngyilkos küldetés, ha meg már feldobtad a bakancsot, akkor nem fog zavarni. – nyugtatta meg Zotza, jó tiszthez méltón akár a századpszihológus feladatát is átvállalta.
Esélyeinket növelendő Levi Kay parancsot adott a páncéltörő szakasznak, és a két bazookás hamarosan milliónyi fogpiszkálóvá robbantotta a tornyokat. Peterbond leszedte a kapu fölött kialakított géppuskafészek személyzetét, aztán repültek a füstgránátok.



Folytatása következik...