Az intézményi és morális válsághelyzetek kezelése I.

Day 1,468, 09:51 Published in Hungary Hungary by Feherlofia Koppany

Lezajlottak a kongresszusi választások, ami szintén megérne egy misét, ha lesz hozzá lelkivilágom akkor írok róla egy cikket a napokban. Mindenesetre szeretném megköszönni mindenkinek a KARD-ra leadott szavazatokat, ismét a mienk lett a legnagyobb, 11 fős frakció.

Node, most kicsit más dolgokról szeretnék írni, amik már Akitlosz elnöki győzelme és az azt követő kaotikus időszak óta bennem vannak. Akitlosz megválasztása néhány nap alatt olyan morális válságot okozott az országban amire már nagyon régen nem volt példa. Ilyen intenzív reakciók, mint komplett századok parancsmegtagadása és külföldre távozása, valamint az állami adminisztráció és hadügyi irányítás teljes sokkja, már nagyon régóta jelentkeztek bármilyen esemény kapcsán. Az SzKSz ugyan már több alkalommal is tanújelét adta dilettantizmusának, ami szintén nem segítette az Akitlosz adminisztráció megítélését. Az olyan esetek, mint hogy a hadügy vezetésével megbízott Cimbalart kérdezik az irányító szobában, hogy miért nincsenek irányított parancsok, amire ő azt a választ adja, hogy aki ide jár az tudja hova kell ütni, végülis teljesen érthető módok kiverik a biztosítékot még a legedzettebb játékosoknál is.

Azt gondolom, hogy az Akitloszra adott heves immunreakciók azért értek el ilyen mértéket, mert a játékosok nem láttak olyan fennálló fékező, kiegyenlítő rendszert ami az ilyen jellegű extrém alkalmatlanságot és adminisztrációs sokkot kezeli tudja. Pedig ennek nem kellene feltétlenül így lennie, egy viszonylag minimális szervezésű intézményi és szervezeti felkészültség gond nélkül kezelni tudná az ilyen helyzeteket. A következőkben erről lesz szó.


Alapvetően három irányító és adminisztratív erővel rendelkező entitás különíthető el a játékban amelyek értelmezhető hatalmi funkcióval bírnak. Az elnök, a kongresszus és a hadsereg. Noha játéktechnikai szempontból a legtöbb funkcióval az elnök rendelkezik, az esetek többségében a kongresszus többségi döntése nélkül tehetetlen, valamit a kongresszus ugye le is válthatja az elnököt, bár ehhez már lényegében teljes egyetértés szükséges. Noha a hadsereg önálló funkcionális játéktechnikai lehetőségeknek nincs birtokában, teljesen egyértelmű, hogy a sereg támogatása nélkül az elnök béna kacsa.

Noha a három entitás között lehetséges kölcsönhatások száma végtelen, az gondolom kimondható, hogy két együttműködő fél kontrollálni tudja a harmadikat és rendszerszerűen kezelhetnek felmerülő válsághelyzeteket, ezzel elejét véve a szélsőséges és kiszámíthatatlan reakcióknak, melyek csak károkat okoznak. Ahhoz, hogy ez azonban ténylegesen is megtörténhessen szükséges néhány szervezeti változtatás és néhány alapvető szabály lefektetése.

Az is kimondható, hogy ennek a rendszernek a legfőbb célja egyértelműen az elnöki idiotizmus pufferelése, mivel a másik két testület reakciói nem egy-egy ember szeszélyétől függnek, így működésük jó eséllyel nem paralizálódhat akut módon. Ugyanakkor ennek kissé ellentmondva, szükséges lenne ezen két intézmény jobb vezető személyi elérhetősége. A kongresszus esetében az elnöki funkció viszonylag jól bejáratott módon és hatékonyan működik, a hadseregnek azonban nincs kifelé önálló arca, az elnök által megválasztott hadügyminiszter reprezentálja, akit a hadsereg vagy elfogad, vagy nem, de legtöbbször eltűri.

A következő cikkben az általam szükségesnek látott intézmény fejlesztési koncepciót vázolom fel, mely tisztázná a kívánatos viszonyrendszert a három testület közt és egyértelműsítené a krízis helyzetekre adandó működési protokollt.




F