Join the new world

A V2-es eseménnyel foglalkozó novellám második részét disLexnek ajánlom szeretettel. A három legkedvesebb erepes élményem egyikét köszönhetem az ő közreműködésének.
Aki lemaradt a történet elejéről, az itt találja meg.

Hullámvölgy, hullámhegy 2. rész

2. A megbízatás

A koraesti órákban váratlan vendéget kaptunk. DisLexet a korábbi német nagykövetet kísérte be a közösségi helyiségbe a kapuőrség egyik szolgálatosa.
- Szép napot mindenkinek! – köszöntötte a jelenlévőket, akik között gyorsan elhalkult a sustorgás. – A századparancsnokkal szeretnék szót váltani.
- Isten hozott minálunk! – került elő Levi Kay, és kezett rázott a vendéggel. – Hallgatlak.
- Beszélhetnénk négyszemközt?
- Hacsak nem hadititok, vagy személyes jellegű, akkor mondhatod a srácok előtt is.
- Nos, rendben. A segítségeteket szeretném kérni egy akcióhoz.
- És miért pont minket kerestél meg?
- Akkor most jöjjön az, hogy csontig benyalok, vagy elég annyi, hogy épp ide jöttem? – húzta félmosolyra a száját a német összekötő.
- Ott a pont. Akkor mondd a részleteket! Kiknek kellene beverni a képét? – biccentett a százados.


disLex avatárja

- A lengyelek átlépték a cseh határt, és sok elemző szerint ez csak az első lépése egy Szerbia elleni támadáshoz szükséges folyosó kiépítésének. Moraviában úgy tűnik, hogy sikerül feltartóztatni őket a magyar ellentámadással, de a Bundeswehr nagyot vállalt azzal, hogy Észak-Bohémiában szembeszállt velük. A helyzetünk azonban korántsem reménytelen. Egy kis meglepetést készítünk elő a kelleténél magabiztosabb, sőt, egyenesen elbizakodott ellenség számára.
- Mi lenne mindebben a mi szerepünk?
- Tulajdonképpen a rohamcsapatok már összeálltak. Viszont igaz ugyan, hogy minden katonai alakulat rendelkezik légvédelmi egységekkel, de a hagyományos tüzérséggel együtt ez messze a GÁT-ban a legütőképesebb. Magyarán arra van szükségünk, hogy valaki tisztán tartsa az eget, és rést üssön a védelmen.
- Mindeközben pedig a saját hátsóját is képes legyen megvédeni… - tette hozzá Levi Kay gyanítva azt is, amit nem tettek hozzá.

DisLex elvigyorodva bólintott. Az öreg harctéri rókák szavak nélkül is értették egymást, míg ezzel ellentétben a főparancsnokságok ücsörgő tábornokok sokszor csak akkor voltak képesek szembesülni a helyzettel, amikor az már rég túlnőtt rajtuk, és akkor akartak cselekedni, amikor az összeomlás már maguk alá temette őket. Egy ilyen hirtelen rajtaütés eleve korlátozott erőforrások bevetését engedi meg. A gyors reagálás oltárán sok mindent kell feláldozni, többek közt a támogató csapatok külön őrizetét. A GÁT azonban nem arról volt híres, hogy pátyolgatni kell.


A hadszíntér, bár itt már a csata után

- Az ellenséges erők? – tért rá a taktika részletek megbeszélésére a parancsnokunk, ami egy negyed órás eszmecserébe torkollott. A végén a követ bizakodóan kérdezett rá.
- Vállaljátok?
- Tetszik a feladat, nekünk való – jelentette ki a százados, majd ránk nézett. – Fiúk?
Általános lelkesedés váltotta fel a korábbi zaklatott hangulatot. A bizonytalanság az egyik legrosszabb dolog, most feladatot és célt kaptunk. A morál magasabbra hágott, mint az utóbbi hónapban bármikor. Itt nem a vágóhídra vezényelt minket a hentes-generális, hanem egy átgondolt stratégia szerint küldtek csatába. És, hogy mennyire komolyan vették magukat a németek az gyorsan kiderült a következőkből.
- A támadás időpontja 02:00 – közölte az összekötő.
- Kávé lesz?
- Méghozzá olyan fekete, mint az éjszaka.
- Kispárna?
- A koporsóban selyem huzattal.
- Nem baj, ha horkolok?
- Csak akkor ha halkabb mint a tüzérségi tűz, nehogy lelepleződjön a pozíciótok.
- Akkor te itthon maradsz, apám!



3. Észak-Bohémia

6 órával később
- Na mindenki ébren van? – kiabálta Levi. – A koordinátákat megküldték a megfigyelők. Mozogni, mozogni!
- Gyerünk, pörköljünk oda nekik! Fizessük be őket egy ingyen útra a pokolba! – ordította Bubberr.
- Tűz! Tűz! Tűz!
A sötétséget villanások marcangolták, majd jöttek a detonációk. Idáig remegett a föld, ahogy megtáncoltattuk a lengyeleket.

Befejező része következik...