[monti (16)] A tankör
montaigne
Összedőlt egy híd, valahol Olténiában.
Nem a víz mosta el, nem a széllökések végeztek vele, nem is a túlzott terhelés alatt roggyant meg. Egymásnak ellentmondó hírek kaptak szárnyra a civil áldozatok számáról, de amiről csak a „suttogó rádió”-ban lehetett értesülni az az, hogy egy katonai jármű is odaveszett, ami sajnos pótolhatatlan. Persze voltak a járműben katonák is, akik vagy a zuhanás következtében haltak meg, vagy belefulladtak a folyóba, de ez mellékes, mert a katona ugyebár pótolható. Országszerte ment a találgatás, hogy mi okozta a katasztrófát, néhányan viszont tudni vélték, hogy bizony-bizony a korrózióvédelem volt a ludas. Illetve ennek a hiánya.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, keresték a felelőst, vagy felelősöket: név, cím, telefonszám, személyi igazolványszám, apja-anyja neve, nemzetisége, születési helye, beosztása. Ciki, de a korróziót, mint főbűnöst azóta sem tudták sem kézre keríteni, sem felelősségre vonni, sem börtönbe csukni.
Pozitívum, hogy a tragédiát követően országszerte elindultak az egyetemi szintű, kiemelt figyelemmel kísért és anyagilag is támogatott tankörök. Mindenki a korrózióvédelemről beszélt és hopp, egyszer csak egy ilyen tankör oszlopos tagja lettem.
Finoman fogalmazva, a tanköri oktatás talán lehetett volna magasabb szintű is. Nem értettem, hogy miért bújjuk az orosz szakirodalmat, amikor ezen a területen a németek, meg a skandináv országok legalább 10 évvel az oroszok előtt járnak. Talán el is szabotáltam volna az egészet, ha nem babonázott volna meg a tankör vezető.
Stela a maga 31 évével meglett asszonynak számított hozzánk képest, de ami szép, az szép. Ráadásul ő a köztiszteletben álló professzor felesége. Minimum nettó 25 év korkülönbség lehetett közöttük, szóval mázlista fickó, de el kell ismerni: ilyen ranghoz, ilyen pozícióhoz ilyen nő jár. Érdemes tanulni, ez a nagy büdös tanulság, addig meg csoroghat az ember nyála.
Egy kicsit zavart, hogy a kollégák időnként cikiztek: „Te, Monti, nagyon néz téged ez a néni, biztos akar tőled valamit”. OK, nyeltem egy mélyet és próbáltam palástolni, hogy ez nekem is feltűnt egyszer- kétszer, de legyintettem rá. Nem vagyok egy Adonisz, és ezzel egy ideje tisztában vagyok.
-Monti…ismertem az apádat.
Ez olyan erős nyitó mondat volt, hogy mindenkinek a kezében megállt a lombik és a csipesz.
-Tényleg?
-Tényleg. A tanítványa voltam. Az egyik legokosabb ember volt, akit valaha ismertem. Leszámítva a férjemet, természetesen. Hasonlítasz az apádra. Ráadásul ő még olyan sármos és jóképű is volt. Csak sajnos ő nem igazán kedvelte a hozzám hasonló vörös hajú lányokat. Bezzeg a férjem. Khmmm, persze az apád nem volt sármosabb és vonzóbb, mint a férjem, mindössze megjegyeztem, hogy ő egy érdekes, jóképű pasi volt.
-Nem úgy, mint Monti – röhögtek a kollégáim, de azért ettől a pillanattól kezdve némi tisztelet is keveredett a cikizésbe. Meg összesúgtak a hátam mögött.
-Sajnos semmilyen téren nem érhetek az apám nyomdokába, de a mentális képességek területén legalább igyekszem - szabadkoztam.
A srácok tudomásul vették, hogy „ez a hajó elment” és ettől a naptól fogva hétről hétre feleződött a tankörre járók száma. Mire beköszöntött a tél, már csak ketten maradtunk: én és Stela.
-A következő három tankört nálam tartjuk. Fent a Galaxis utcában. Elméleti oktatás lesz pénteken délután hattól.
-Nem csütörtökön?
-Nem. Most pénteken lesz. Az eddigi kísérleti anyagokat, az eredményeket, meg a módszertant légy szíves vidd le és tedd be a kocsim csomagtartójába! Te viszont hozd magaddal a kis Sinclair Spectrum-odat! Feldolgozzuk az adatokat, majd írsz hozzá egy rövid Basic programot. Én megírom a szöveget, úgyhogy már nem is kell másvalaki, megoldjuk ketten. A kiadvány meg értelemszerűen a férjem neve alatt fog megjelenni.
-Értem.
-Péntek.
-Ott leszek.
Bevallom, lakótelepi gyerekként csak sejtettem, hogy milyen lehet egy ilyen palota belülről. A valóságtól szinte elkábultam. Szóval így él a felső tízezer. Meg sem tudom számolni a szobák számát. A kandallóban recseg a láng, intarziás stílbútorok, márvány, perzsaszőnyeg, mint a filmekben. Ez nem ugyanaz a Románia, mint amit én ismerek. Illetve én nem ezt a Romániát ismerem. És ráadásul ott van Stela. Egyáltalán mit keresek én itt?
Próbálom a programsorokat rögzíteni, de máshol jár az eszem. Meg a szemem. Vajon van-e rajta fehérnemű?
Naná, hogy hibás a hivatkozás az adott programsorra. Meg ismeretlen változó. Kezdhetem a debugging-ot, de úgy nehéz lesz, ha az ember nem bír figyelni.
Micsoda luxus ez, hogy egy ekkora palotát úgy tud kifűteni, hogy ilyen lengén járhat benne. Ráadásul mezítláb. Szép a lába. Szépek a lábujjai én meg imádom a szép lábujjakat és nem érdekel különösebben, hogy emiatt láb-fetisisztának tartanak. Nagy mázlista ez a prof.
-A férjem elutazott Bukarestbe…
Ajjaj…mintha a gondolataimban olvasna.
-Ezt csak azért mondom, hogy ne érezd magad feszélyeztetve. Miután befejezzük, hazafurikázlak.
-Köszönöm a kedvességét, de hozzászoktam a hideghez. A nagymamám gyerekkoromban hajnali hatkor felkelt, krumplit főzött és a kezembe nyomta, hogy ne fagyjanak meg az ujjaim, mire beérek a suliba.
-Szerintem a kocsikázás némileg egyszerűbb megoldás. Nem szeretnék most krumplit főzni.
-Egyetértek. Ha kénytelen lennék a kocsi és a krumpli között választani, én is a kocsit választanám.
-Egy kis teát itt és most?
-Köszönöm, jól esne.
Hétszentség, hogy nincs rajta melltartó. A fantáziám elszabadult.
Nemcsak szép ez a nő, de ízlése is van. Már a parfümjének az illatától is elbódulok, de nem szeretnék lebukni, nem akarom, hogy lássa, hogy ez mennyire izgató tud lenni. Összeszorítom a combjaimat, így talán kevésbé látszik, hogy a korrózióvédelem, meg programsorok helyett most valami egészen más hoz izgalomba.
Hirtelen összeakadt a pillantásunk, mint amikor az erdő szélén végzetesen egymásba botlik a vadász és az őz és ettől a pillanattól kezdve felgyorsultak az események.
-Bocsánat, iszonyat kínos, de még egyszer sem... mármint én még nem…még soha nem voltam nővel…
-Hát most majd leszel.
Csak azok a fránya hidak miatt aggódom egyre jobban…
Comments
[monti(16)] A tankör
erepublik.com/en/article/2614656
Na és vajon a szemeszter végén megkaptam-e a jelest?
Hát ha ezek után se kaptál jelest akkor nem tudom...
Azon gondolkozom, hogy a torteneteimet megprobalom egy sajat honlapra feltenni. Tudna- e valaki segiteni ebben? Erdeklodoknek elkuldenem az elkepzelesemet.
tumblr. ingyenes és tuti, hogy sikert aratnál vele.
lompos nevű századtársamnak írj pmet ő tuti megcsinálná neked és nyugodtan hivatkozz rám XD
csak a korrózióvédelem! 😃
a jó dolgokban az a szar hogy mindig elmúlnak...
25
Nem könnyű ez...Nekem is van ilyesmi történetem,de az annyira izgalmas(vagy milyennek nevezzem),hogy már akkor is elpirulok,ha csak eszembejut.Évek teltek el ezután,és én még mindig ezzel a férfival dolgozom együtt.
Izgatottan várjuk a további részleteket!
Katie, most már ne hagyd abba, folytasd a történetet.
Az már +18 karika lenne....
Bármilyen plusz 18-as történetet meg lehet úgy írni, hogy még 18 alatt marad.
Ezzel a Galaxis utcával megfogtál. Úgy elképzeltem Kolozsvárt, hogy merre lehet az a "fent", de ezek után csak az obszervatórium környékére tudok gondolni...
Az 1990 előtti utcaneveket mondanám: A Pata utca (Titulescu) elejétől Cipariu térről megindulsz felfele az Andrei Muresanu utcán, ami összefonódik ha jól emlékszem a Brassó utcával és még mész egy picit felfele és ott van a Galaxiei. rövid utca, figyelemre méltó házakkal, palotákkal. Legalábbis az akkori életszínvonalhoz viszonyítva.
Azóta rágugliztam. Ismerem. Arra lakott az egyik ismerős barátnőm. Jártam arra, haza kellett kísérjem őt meg a húgát. Most is úgy hívják amúgy. De én akkor is az obszervatórium környékére teszem, oda jobban illik.
Rohadt mázlista!
Mondjuk ha megérjük a prof korát, talán... 🙂
Skandallum! Hány éves voltál?
😃
20
Mivel nem akarom széttrollkodni a kommentszektort, itt szeretném halkan megjegyezni, hogy az a skandallum, hogy már 20 volt, és elhangzik a visszafele számolva harmadik írott sor....
Ez van kérem szépen, így sikerült. Második gimiben volt egy osztálykirándulás, ahol nagyjából mindenki átesett a tűzkeresztségen, de nekem pont akkor gipszbe volt rakva a lábam, járni sem tudtam. Keseregtem is, hogy kimaradtam a tutiból, de a lányok azzal vigasztaltak, hogy akkor is kimaradtam volna, ha eljövök az osztálykirándulásra.
Ezt nagyon jó poénnak tartották, két évig ezen szórakozott az osztály, el is ment a kedvem a próbálkozásoktól. Inkább a tanulással foglalkoztam. Beletörődtem, hogy szűzként fogok meghalni, de másként alakult.
(Szerintem egyáltalán nem kései húszévesen átesni a dolgon. Ellenkezőleg...)
Bár tudom annyira nem sok embert érdekel,de idepasszol.Én már bőven elmúltam addigra 18 éves.Tartogattam a nagy Ő számára magam.Viszont az sem kizárt,hogy nagyon csúnya voltam tiniként.
Van egy kollégám viszont,aki már elmúlt ötven....még várja a nagy Őt.
Ha ez a történet nem lesz TOP1, vagy a női játékosok vannak itt többségben, vagy mindenki elbuzult.
Bizony, egy finom parfüm veri a viagrat XD
Egy XVIII. századi angol filozófus mondása szerint „jobb elkopni, mint berozsdálni”.
monti da man.
Szerintem jobban jártál így valószínűleg, mint valami egykorú és szintén tapasztalatlan csitrivel.
o7
Nekemis ilyes valami jutott eszembe: monti a csődör 😃 😃
Ajjaj, ha ezt a feleséged olvassa ... mi többet nem fogunk ...
Ja, srácok, ne felejtsétek el a VOTE gombocskát!
Ha van féketek, akkor azzal is!
stella be volt rozsdásodva. de ezek szerint kezelted mt20-szal, helyes.
Köszi a történetet érdekes volt. 🙂
[removed]
És repeta nem volt?
édesapádról miért múlt időben beszélt Stela?
Mert ha egy emberrel mondjuk 10 éve nincs semmiféle kapcsolatod, azt sem tudod, hogy él, vagy hal. akkor nem igazán mondhatod azt, hogy "ismerem".
Az sem helyes, ha azt mondja, hogy "ismerem", az sem ha "ismertem". De az "ismertem" áll közelebb a helyzethez. Az adott időpontban apám már nem tanított, nem publikált, visszavonult és csendben kutatgatott.
Szerintem az lehet a megoldás, hogy nagyon határozottan el lehetett utasítva akkor anno - viszont ott voltál te!
Tényleg, monti, Édesapádról sem írtál igazán (ahogy Édesanyádról is alig).
A történet meg jó, mint mindig.
Saját honlaphoz vannak ilyen viszonylag egyszerűen paraméterezhető portálok. Tárhelyben szerintem tudok segíteni, paraméterezni meg ilyeneket nem hiszem, hogy lesz időm.
Nem azt írta a könyvben, h nem szereti a szomorú történeteket, ezért nem ír a szüleiről?
Na persze nem mintha nem sírtam volna végig a sztorik felét...
Általában a második felét, de ez változott...
Ahogy Jeticsicska mondta....szomorú történet.
Az rendben van, ha az olvasómnak füst megy a szemébe. De én nem szeretnék ugyanígy járni. 🙁
[removed]
3 napig nem voltam gépközelben de az nem azt jelenti,h nem olvasnám el a nekem tetsző cikkeket XD
cikket törölni meg amúgy is buzis XD