Join the new world

Üdvözletem minden emagyarnak!

Ez a cikk Rodric írása és folytatása ennek a történetnek. Akik nem olvasták az előzményeket kérem tegyék meg de a nélkül is hiszem hogy élvezetes kis olvasmány lesz.

"Inner Mongolia

Hamarosan kiderült, hogy nem egyszeri kiruccanásról van szó. Nem sok időnk volt ünnepelni, tereltek is fel minket a Belső Mongóliába tartó gépre. Ez a vidék hasonlóan elhagyatott, mint Szibéria, mindössze annyi a különbség, hogy a végeláthatatlan fenyőerdőket, végeláthatatlan pusztaság váltja fel. Nem túl izgalmas, de voltak akik szórakoztassanak minket.

- A Távol-kelet nem ereszt. Remélem, nem ragadunk itt egész ősszel! – sóhajtotta N1tr0gen, mások pedig Hellokittyt emlegették nosztalgiázva, hisz az csak egy ugrás a mostani bevetés helyszínétől.
- Onnan már csak egy ugrás a Sugár. – mondta valaki az öregebb bakák közül. – Az ősi magyar föld.
- Majd átugrunk oda is, ha végeztünk Visszavesszük ősi jussunk.
- Szép is lenne.

Ezúttal csak a segédcsapatok szerepét töltöttük be, a szerbeknek nagyjából egyedül kellett volna a csatát hozni a messzire tévedt lengyel klónok ellen. Ezek a polákok marha ügyes egy banda volt, mert amíg mi létszámhiánnyal küzdöttünk, ők a tökélyre fejlesztették genetikai tudásukat, és jobb napokon ezrével, a rosszabbakon csak százával állították elő biolaborjaikban a katonákat. Mondhatni, hogy a mai idők háborúit az ő népességük viseli a legkönnyebben, hisz fiaik és lányaik helyett, csak azok másolata megy a frontra. Az istenek haragja sajnos nem sújtotta őket túlságosan, amiért belekontárkodtak a teremtés művészetébe. Az Úr Szodoma és Gomora óta elég megbocsátónak tűnt, főleg ha hittél az EDEN-ben.

Hát a részemről én leginkább csak a pokolban hittem, annál is inkább, mert volt szerencsém párszor megtapasztalni. Otthon az asszony gondoskodott róla, másutt pedig az ellenség. Azt ne kérdezzétek, hogy melyik bugyor volt a rosszabb.

Egy meglepetésszerű támadással délszláv szövetségeseink, gyorsan kiszorították a főváros és a kórházak környékéről a fehér-piros zászló alatt küzdőket, így már csak azt kellett kivárni, hogy az ellentámadások elvássanak a védelmünkön. A kórház mellett remek pozícióból várhattuk a rohamokat, ám jó ideig csak a távoli csatazaj szűrődött át az állásainkhoz.
- Azért ezek a szerbek kurva kemények. – mormolta Big Mazi.
- Tökös gyerekek. – bólintott Zotza.
- Nálad biztosan tökösebbek. – eresztett meg egy fricskát Admiralis.
- Savanyú a szőlő, amiért mindig kihajítunk a Tökös Ötösből? – jött egyből a visszavágás.
- Melléd, fiacskám, ha Csanival együtt bent vagytok, akkor is kell még öt ember, hogy kijöjjön a megfelelő tök szám.
- Ne hízelegj, úgysem veszünk be. – csóválta meg a fejét vigyorogva Zotza.
A szóváltás talán még sokáig elnyúlt volna, ha a torkolattüzek közeledő hangja nem szakítja félbe.
- Készülődjünk! Jönnek a biorobotok. – adta ki az ukázt Levi Kay, és elkezdte gatyába rázni a századot. - Aki azt hitte, hogy csak a nővérkék szoknyájával fogunk megküzdeni, az csalódni fog.

A lengyel zombialakulatok nagy erőkkel kezdték el bombázni az északi védműveket, miután délen képtelenek voltak áttörést elérni. A taktika beválni látszott, hisz már Hohhot külvárosa előtt folyt a harc, a legkijjebb eső bádogbodegákból már ledózeroltak néhányat a közeledő tankok. Az északi, kisebb kórházat is erősen fenyegette az ellenség jobb szárnya, így átvezényeltek minket a déli frontról. Az utolsó pillanatokban érkeztünk a városba, de az elsősegély-állomást már nem sikerült megmenteni. Az evakuáció kellős közepén rontottak be polákok, és rátették a génmanipulált mancsukat a stratégiai fontossággal bíró épületre. Azonnal kontratámadás indult a visszaszerzésére, és a foglyok kiszabadítására, ám ez kevés híján nagyon sokba került nekünk. Amíg a kórház birtoklásáért harcoltunk, az ellen minden erejével a főváros felé fordult.

- Nem hiszem el, hogy ezek mennyien vannak! – dohogott Fetler tárcsere közben.
- Kíváncsi lennék, miből készítik őket. – tűnődtem. – Háztartási hulladékból? Vagy újra felhasználják a halottakat. Netán Mazuria mezőin termesztenek valami növényi alapanyagot hozzá?
- Kit érdekel? A puskacső előtt ők sem tartósabbak. – legyintett Geraj.
A nyomornegyed utcáin harcolva persze nem sok idő maradt az efféle csevejre. Épp egy kereszteződést tartottunk szemmel, az érkező csapatokat várva, mikor a jobb oldalunkon lévő viskók felől hirtelen recsegés-ropogás támadt, és porfelhő száll fel. A polákok nem használták az utat, inkább nyitottak maguknak egyet. A golyózápor úgy kopogott körülöttünk, mint valami rossz féle eső, így kénytelenek voltunk visszavonulni néhány saroknyival, ahol rendeztük a sorainkat. Necksprain tankja az ellenfél trükkjét lekoppintva beletolatott az egyik hullámlemez épületbe, és az ellenfél három páncélosából kilőtte az elsőt, amint az mellé ért. Más esetben nem ezt a taktikát alkalmaztuk volna, de most a roham lelassítása volt az elsődleges cél, mert egyes egységek már a központ felé igyekeztek, és úgy hatoltak előre, mint kés a vajban.

Váratlan volt ez az előretörés, és időt kellett biztosítani, míg újjászervezik a Phoenix sereget. Pont a legjobbkor tűntek fel Gewru és Re_Niew helikopterei, mert amíg az egyikük az EDEN légi támogatással kezdett halálos keringőbe, addig a másik a tankok életét keserítette meg. A gyalogklónokkal meg már mi is elbántunk. Az ellenséges előrenyomulás több szakaszon is megakadt végül, így lehetőség nyílt a mi offenzívánkra, melyben kiszorítottuk a söpredéket Hohhotból, majd az egész régióból, mert mint kiderült, ezzel az akcióval ellőtték az összes puskaporukat.

Rodric"

Köszönöm hogy végigolvastátok