Új magyar álom: a reálpolitika, és Nagy-Magyarország!

Day 507, 13:33 Published in Hungary Hungary by DrFeherKonrad

A mai nappal lezárult egy korszak, ami tavaly augusztus végén kezdődött el; megszűnt egy közös cél, egy kohéziós erő, ami nemzetünket összetartotta: a Csonkaország területi integritása helyreállt. Egyesek szerint ez a lakosság számának csökkenéséhez fog vezetni, tömegek fogják itthagyni a játékot.

Ezt akarjuk? Hagyhatjuk ezt?

NEM! NEM! SOHA!

Holnap új korszak kezdődik, az új korszak új célokat követel meg, ezekhez egyetértésre lesz szükség, vagy az eddiginél sokkal mélyebb törésvonalak mentén fog a politikai élet polarizálódni.

Felmerültek pacifista, és militarista, expanziós gondolatok is. Előbbieket elvetem, azok valóban az ország lélekszámának a csökkenését vonhatják maguk után. Bár az üzlet, újságírás, és politika világa is vonzó nekem, sokunkat csak a katonai karrier tart itt. Ebben a cikkben inkább az általam elképzelt jövőről szeretnék szólni.

Ez egy játék! Ha azt mondom, rohanjuk le a Felvidéket, nem vagyok fasiszta, rasszista, náci, aki Szlovákiába csak azért megy, hogy harminc barátjával, viperákkal szlovák ovisokat verjen!

Ez egy játék! Itt megvalósíthatjuk azokat az álmainkat, amik IRL lehetetlenek!

Ez egy játék! Az itt kitermelt vasból nem lesz több pénzed IRL!

Miért játszik az ember? Hogy élvezze a játékot! Akkor fölösleges korlátokat vetnünk magunk elé, fölösleges olyan célokat kitűzni magunk elé, amikben nincs örömünk, csupán az arany-pixelek számát növeljük!

Én személy szerint nemet mondok a pacifizmusra, nemet mondok arra, hogy csak a ránk, és barátainkra támadó agresszorok elleni védekezésről szóljon a játék!

Nemet mondok arra, hogy Magyarországból Norvégiát csináljunk! Egy, a térképen a high nyersanyagok irányába elterülő színes foltot, amit senki se fog Magyarországnak érezni: a régiek itt fogják hagyni, az újak ránéznek, és le se telepednek.

Mit érünk a high nyersanyagos régiókkal, amikhez IRL soha semmi közünk nem volt? Kitermeljük a vasat, fát, és gyémántot... Norvégia példája bebizonyította, az nem lesz egy szerethető ország, az az ország halálra lesz ítélve!

Mire mondok akkor igent? Egy olyan Magyarországra, amit szeretni fogunk, amit magunkénak érzünk, mert a miénk volt! Egy olyan Magyarországra, ami nem terjeszkedik túl az ezeréves határokon, viszont lecsap minden olyan lehetőségre, amik ezen határok visszaállításával kecsegtetnek! Egy olyan Magyarországot, ahol Pozsony, Kassa, vagy Kolozsvár sose lesz értéktelen régió!

A Magyarországon kialakuló új politikai palettán mindenképpen ezt a tábort erősítem: Előre az ezeréves határokig a reálpolitika keretein belül!

Úgyhogy, aki azt írná, hogy micsoda egy szemét vagyok, hogy a baráti Szerbiától elvenném a Délvidéket, Szlovéniától a Muraközt, az kímélje meg magát a kommentelés fáradtságaitól!

Aki azt írná, hogy Zoli84, elgurult a gyógyszered, de nem röhöglek ki, mert erekciód csak egy Nagy-Magyarország térkép fölött van (lásd előző cikkem egyik MAGYAR kommentelője) , és minek nekimenni Erdélynek, az kímélje meg magát a kommenteléstől, mert válaszolok most: nem kell félteni az erekciómat, és Erdélynek nem holnap akarok nekimenni, hanem akkor, amikor a helyzet azt adja: ha két hét múlva, két hét múlva, ha hónapok múlva, hónapok múlva, ha azt már nem láthatom, akkor nem láthatom! De a cél ott lesz, és ellenségeink szeme előtt ott fog lebegni a megszállt Erdély elvesztésének a rémálma!

Ugyanakkor, ha megvan rá a lehetőségünk, terjeszkedjünk: terjeszkedjünk, ha egy szomszédos, 200 fős ország leváltja az elnökét, annak magyar származása miatt! Terjeszkedjünk, ha a szomszédos, magyarok által vezetett, amúgy jelentéktelen katonai erővel bíró állam megszerzi második, számunkra jelentéktelen régióját, és mostani, szívünknek kedves tartománya elvesztése nem állami létének megszűnésével járna! Főleg akkor, ha ezzel a Románia elleni háborúban ismét egy második fronton segíthetnénk szövetségeseinket!

Mert szövetségeseink, Ukrajna, Oroszország, és Kína, még területi integritásuk helyreállításáért küzdenek, Indonézia támogatásával. Róluk sem szabad megfeledkezni! Miközben az ezeréves határok felé törünk, meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a nyugati front nyitva maradjon!

A cél nem lehet más, mint egy független, területeit visszaszerző Kína, Oroszország, és Kárpátokon túli tartományai esetében Ukrajna, és egy olyan Magyarország, aminek határai nyugaton, északon, és keleten a történelmi, ezeréves határok!

Akinek ez nem tetszik: üdv az új magyar politikai élet ellentáborából! 😉