Join the new world

Fordítói megjegyzés: az alábbi cikkfordítás eredeti szövege megtalálható ezen a linken német és angol nyelven: http://www.erepublik.com/en/article/schwedenvertrag-erkl-auml-rt-swedish-treaty-explained--2000496/1/20

A cikk két napos, s a német-svéd megállapodás hátteréről, annak mozgatóiról szól.



Rendben, hol is kezdjem...a svéd egyezmény nyilvánvalóan rengeteg reakciót szült, s még sok megválaszolatlan kérdést vet fel, így cikkemben igyekszem minél jobban elmagyarázni a helyzetet. Előre tudtam, hogy sokan nem fogják könnyen elfogadni az egyezményt, de talán érdemes megismerni a hátterét, mielőtt az egyezményt támadnátok.



Mi vezetett az egyezményhez? Melyek a fő okok?

A kiinduló helyzet az volt, hogy több forrásból tudomást szereztünk egy közeljövőben esedékes lengyel támadásról. Ráadásul Magyarország támadást indított Ausztria ellen azzal a céllal, hogy NE-t rakhassanak ránk. Továbbá, Deathman kis híján tönkretette a hónapok alatt felépített jó viszonyunkat a svédekkel az ő írországi terveivel (szerk:Ireland-Scheme). Hogy megmeneküljünk a totális eltörléstől és könnyebbé tegyük a lengyel kereskedelmi út szabotálását, Svédország segítségét kértem (mivel tudtam, hogy szeretnének hal és gyümölcs régióhoz jutni). Lengyelország teljes blokkolása (ahogyan néhányan javasoltátok az egyezményhez), nem volt lehetséges. Figyelembe véve, hogy mi (vagy legalábbis az előző kormány) átengedtük Írországot az eredeti(!) régióinkon Svédország ellen, a svédektől nem várhattuk, hogy teljesen elzárnak minket a lengyelektől. Ha Svédország minden utat elzárna anélkül, hogy valóban szüksége lenne a régiókra (Saxony értelmetlen lenne számukra a nyersanyagokat tekintve), akkor kidobnák őket a ONE-ból. (szerk: ugyan, szlovéneket sem tettük ki hasonló okokból😛)

Meg kell mondanom, hogy személyesen tökéletesen megbízom a svédekben...kihagyva a hónap akcióit, jószomszédi viszonyt sikerült kialakítanunk velük...nem egy találomra választott ONE országnak adjuk ezeket a régiókat, hanem inkább egy jó szomszédnak.

Ez kicsit más Dániával, mivel az ellenséges szomszédaink közül egyiknek sem kellenek a dán régiók. Magyarország ugyan tervezi egy kolónia létrehozását Észak-Európában, de elméletileg kapcsolódhatnak Skandináviával Hollandián keresztül, valamint Lengyelországnak sincs szüksége ezekre a régiókra. Tehát ha eljön az ideje egy ellenséges támadásnak szomszédaink közül, akkor csak a dán régiókat támadhatják. Még ha nincs is szükségük ezekre a területekre, a játék mechanikájából adódóan kénytelenek Dániát lerohanni. A korábbi terv, miszerint felszabadítunk egy dán régiót, hogy megakadályozzuk az ellenünk való támadást, két óriási hátránnyal jár. Egyrészről dán kongresszusi választásokhoz vezethetne egy ilyen lépés, ha jó az időzítés. Csak emlékeztetőül: az ok amiért Unióban vagyunk a dánokkal, pont ennek megakadályozását is magában foglalja. Másrészt az ellenfeleink inkább NE-nek jelölnék Dániát, majd elvennének egy svéd régiót RW útján (ami akár belső konfliktushoz vezetne a ONE-ban).

Ha elvágnak a dán régióktól és eltörölnek, a dán területeink ellenséges ország irányítása alá kerülnének, s ez lehetővé tenné számukra a szerb PTO támogatását a régiók felszabadításával a kongresszusi választások előtt.



Tudott róla a kongresszus?

A terv kezdeti fázisában informáltam a kongresszust, az ügy kérésemre át lett helyezve az elnöktől a nyilvános felületünkre.
Gyakorlatilag nem volt negatív reakció az indítványra, elméletileg bármikor indulhatott volna a második oldali postom után. (szerk: itt a német fórumra céloz, oda vezetnek linkek a cikkéből).

Az egész ügy elhúzódott a magyar NE és Svédország miatt, de mindezeket a tegnapi nap során (szerk: 3 nappal ezelőtt) elrendezve végleges találkozóra került sor a svédekkel, melyen megszületett a megegyezés, s amit a svéd NE-javaslat követett.

Néhány képviselő hirtelen kitalálta, hogy ellenzik a megállapodást, miután az egyezményt és az NE-t nyilvánosságra hoztuk és a terv végrehajtása megkezdődött. Erre is kitértem utolsó postomban a fórumban. Még kínosabb, hogy bizonyos képviselők a nyilvánosságra hozott egyezmény alatt úgy tüntetik fel magukat, mint a megállapodás ellenzőit, pedig a kongresszusi fórumon színüket sem láttuk korábban.



A jelenlegi helyzet és a jövő:

Mi történik most: először Svédország megkapja Berlint és Mecklenburgot, két régiót melyek bónuszaira nincs szükségünk, ám egyben lehetetlenné teszik Lengyelország számára, hogy olyan domináns tényezővé válhasson, mint egykor. Amikor Lengyelország teljesen elfoglalt minket, örülhettünk, hogy 3 régiót visszakaphattunk Németország közepén. Több régiót nem tudtunk kialkudni, mivel Lengyelország ragaszkodott két kereskedelmi régióhoz (szerk: bónuszhíd) A mostani helyzetben Lengyelország csak egyetlen kereskedelmi régiót kaphat meg, így az összes észak-német régió számukra értéktelenné válik.
Továbbá, ha az összes német régiót el is foglalnák, még mindig lehet 3 bónuszunk (Dániában) a semmi helyett.Természetesen a tehénbónusz nélkül kell folytatnunk (mely nem is lehetne miénk az Unió nélkül), de ha eljön a legrosszabb, még mindig jobb helyzetben lennénk, ezért is adjuk át Schleswig régiót is a svédeknek.

Tárgyalásokat kezdeni és felépíteni egy ilyen védelmet akkor, amikor már megtámadtak nem csak hülyeség, de lehetetlen is. Még ha egy bónuszba is kerül nekünk, a terv hosszútávú és a jövőbe tekint (minél távolabbiba, elismerem).

Most egészen másképp tekinthetünk a háborúinkra az elzárt északi régióink miatt. Ahogy korábban nem, most van lehetőségünk először harcolni, s nem már a harcok előtt egyezkedni, mivel van visszavonulási lehetőségünk.

Apropó, szerintem Magyarország előbb-utóbb megtámad minket, még ha egyelőre el is kerültük a háborút, a magyarok még mindig Ausztriában vannak és határosak velünk. Nincs más logikus oka Magyarországnak megtartani az osztrák területeket, mint egy ellenünk indítandó támadás.



Jogos kritika?

Azért, hogy megmutassam, hogy figyelembe vettem azokat az érveket, melyek ellenezték a megállapodást, itt van közülük egy, melyre reagálnék.

Svédország ingyen jut a régióinkhoz.

Először is, Svédországot is kritizálják ezért az eljárásért. Nyilvánvaló, hogy a ONE-országok nyugtalanak lehetnek azért, mert a svédek megvédik a megmaradó régióinkat (szerk: ha eltörlik a németeket). Úgy gondolom, hogy figyelembe véve mennyire fontos kiépíteni egy bizalmi kapcsolatot az országaink közt, pénzügyi kompenzációt kérni felesleges (különösen, mivel Bundesbank még mindig tele van pénzzel).
Az egyezmény minden hónap 7-éig él és nem hiszem, hogy problémát okozna ha következő megújításkor kérnénk ellenszolgáltatást. Nehéz elképzelni, hogy Svédország visszautasítaná az együttműködést ebben a kérdésben.
Komolyan elgondolkodtam egy pénzügyi ellenszolgáltatáson már most, mivel ez könnyebben emészthetővé tenné saját polgáraink számára a megállapodást - de véleményem szerint elegendő egyéb ok van amiért az egyezmény jó nekünk, így nem álltam neki meggyőzni az embereket az Uniónkkal kapcsolatban egy csokor játékpénzzel.