Join the new world

Vegignezel valakin, es tudni fogod, hogy nez ki. Megszolitod, es kapcsolatba kerulsz vele. Beszelgettek, es tobbe nem lesz idegen. Tudni fogsz rola nehany dolgot. Meghallgatsz rola masokat, figyeled, mit tesz, es formalodni kezd benned egy kep rola, milyen is lehet.
De semmit nem tudsz rola, amig nem lattad a szemet.

Sokfele tekintetet latni. Zarkozottat, aki elsiet az utcan, kerulve mindent es mindenkit. Ures tekintetet, azet, aki emellett meg el is ment valami tavoli, belso helyre, mig meg nem szabadul a tomegtol, a zavaro kulvilagtol. Nehez megpillantani annak a szemet, akinek nem tiszta a lelkiismerete, meg ha ezt maganak sem vallja be. De latni megis annak, aki hideg es kegyetlen, aki a belso hangot reg legyozte.

Persze van az artatlan, nyilt tekintet, annak a tekintete, aki ha tett is valaha rosszat, a vilag azt eszre sem vette. Van a baratsagos es meleg tekintet, az a bizonos invitalo, ami arrol szol: "Gyere, es erezd jol magad. Nem vagy tobbe idegen." Es szegeny ember az, aki nem talalkozott meg egy boldog pillantassal, ami azt sugallja: &quot😉e jo, hogy itt vagy, orulok neked."

Persze a szem figyelmes szemlelo szamara tobbet is mondhat ennel. Latod, amikor valaki fatyol moge rejti magat, amikor valaki csak az arcat hozta, a valo enjet nem, amikor valaki tavol jar, nincs ott igazan. De lathatod, amikor valaki jol erzi magat, amikor tele van gondolatokkal, otletekkel, legyenek azok akar meghokkentoek, amikor valaki tele van elmennyel, amit szeretne megosztani.

Es persze van az a tekintet, ami azt mondja, itt a kezemben ez a feles. Nem nezek oda, nem akarom tudni. De nehany megtorpano kiserlet utan a pohar tartalma megis eltunik, es valahol melyen lathatod, hogy valami rejtett feszultseg atmenetileg folenged. Van az a szem, ami - gazdaja utasitasara - ujra es ujra feled fordul, am folyton elvandorol, cikazik ide-oda. Mogotte valami zavar lehet, de nem te vagy az, aki itt es most segithet.

De a legkulonosebb az a szem, ami egy monitort, egy kepernyot tukroz vissza akkor is, amikor eppen feled - nem igazan rad - nez. Ha jobban megnezed a tukorkepet, latod, hogy a monitor egy szempart tukroz, aminek melyen egy monitor fenye latszik, amiben ismet ott vannak a szemek....
Bar latszolag az a szem megsokszorozodott, megis ugy erzed, inkabb elaprozodott a tukorkepek soraban, olyan apro darabokra, hogy elgondolkodsz, van-e akkora egy-egy darabka, amibe belefer az onallo akarat es a szandek az eletre - a valo eletre.

Tegnap este erep talalkozo volt a Vaskapuban. Olyan kedves haziasszonnyal, akinek egyetlen mosolya lehetetlenne teszi, hogy idegennek erezd magad akar egy percig is. Olyan resztvevokkel, akik nyiltak, es ugy fogadnak, mint valakit, aki a tarsasaghoz tartozik. Persze olyanokkal is, akikkel egy szot sem sikerult valtanom. Es foleg olyanokkal, akiket bar ismertem reg, megis, a kozvetlen talalkozas uj ertelmet adott az ismeretsegnek.
Talalkozni a kongresszus egy igen fontos tisztseget betolto, a politika irant melyen - na, jo, talan nem annyira melyen - elkotelezett, es a lelek apolasaban nagy gyakorlatot szerzett holggyel, a Lathatatlan Legio szamos meghatarozo tagjaval, regrol feltamadt karakterek uj arcaival, es legfokepp valodi, emberkent viselkedo emberekkel elmeny volt.
Mint ahogy elmeny volt egy asztalnal, egyutt inni latni Feherlo, Huba, Mikrobi es Lisztes kivetuleseit a valo eletre. Ezentul mas szemmel nezem a partok listajaban a Csontbrigadot, es talan erteni fogom a napi eletbolcsessegek mogott rejtozo szandekot. Megtudtam szamos esemenyrol, mi volt vagy nem volt a hattereben, es nem tudtam meg szamtalan masrol semmit, pedig talan lett volna ra lehetoseg.
Ezt a talalkozot kar lett volna kihagyni.

DyrKisty, koszonjuk.

Harcinyul.