Join the new world

Sok a munka. A traktor a szantofoldon kezigazon huzza a tarcsat, en meg ugrok le, hogy a gyumolcsost rendbetegyem, kozben a kemence befutve, a pincet olyan melyre astam, hogy nem gyozom felhordani a bauxitot, az egyik kutnal megszaladt a furo, igy pumpalom fel az olajat... De mindez nem eleg. Ugyanis olyan szomszedsagunk van nehany iranyba', aki nem hagy minket bekibe.

Kisse nem figyel az emberfia, es a horvatok rogton a Mecsek erdeiben nyuzsognek, valami yetifele a Tiszan jatszik visszafele kuszo kornyezetszennyezest, Vereckenel meg a bolgarok utanoznak minket, es mar a Matrara faj a foguk.

Mit tehet ilyenkor a mezogazdasagi kistermelo, felreteszi a munkat, politikat, benez a kamraba, jol feltarisznyazza onnan magat - hej, sok jo cimbora segitett azt feltolteni, gondolva az ilyen nehez idokre - es kiballag a vegekre, odakoppintani a betolakodoknak.

A Mecsek nem az a hely, ahol otthon lennek, es addig-addig keveregtem az erdoben, hol harcolva, hol pihenve, hogy a sok Adria-melleki sziklalako csak bejutott valahogy az orszagba, ebedloasztalnak alcazva magukat, mig vegul aztan mar Fehervarnak, Budanak vettek az iranyt.

Mit lehet tenni, legalabb a Tisza also folyasat tartsuk tisztan, ha a folsot es a vizgyujto teruleteket nem lehet. Le is taboroztunk Deszk hataraban a Maros menten, hogy innen aztan nem hatralunk. Ott bizony mar osszejott par jo cimbora, megvetettuk a labunkat, es nem hatraltunk.

Igaz ugyan, hogy en aztan hatraltam volna, de mogottem volt a viz, mert a folyo rossz partjara keveredtem valahogy. Igy aztan valasztas sok nem maradt - ha az elnokit nem szamoljuk - maradni kellett. Alcaztam magam mindennek, uszadekfanak, kukoricasnak - na, ez nem volt jo otlet, mert hova rohan a yeti, ha rajon a szapora...? Na, de ha oda jott, hat koppintottam a fejire.

Valami fogeneralis ur gondolhatott egyet errol a nagy elkeveredesrol, mert azt talalta parancsolni, hogy aki tud, es van jofele fenymasolt utlevele, az menjen vissza a Mecsekbe, es tamadja hatba az abroszalcasokat, mikozben ok mar Fehervaron randaliroznak, hatha ok is megkeverednek. Hogy igy lett-e, nem tudom, de mig Szeged megmaradt, Budat mar vedeni kellett, igy lopakodhattunk vissza.

Ugy a Torokugratonal allhattam mar - gondoltam, ha a torok leugrott, a horvat miert ne tenne - es bizony alaposan elfaradtam a sok utogetesbe. Az ellen csak jon, korulottem sok faradt ember, egyik sem nagy harcos. Nem mondom, hogy mindenki anyamasszony katonaja, mert batorsag, elszantsag akad, az eke szarvat is megszoktuk, de a fegyverforgatas megiscsak mas ipar, abban meg csak inasfelek voltunk, nemhogy segedek, ide meg mesteremberek kellenek.

Epp egy ellennek ragadom meg a grabancat - meg is ijedt, pedig csak kapaszkodtam, hogy ossze ne essek - es epp kialtom neki, hogy ugyan adna meg magat vegre, mielott en dolok el hamarabb, amikor arra leszek figyelmes, hogy nem ertem a valaszat. Latom a kepit, hogy sapad elfele, motyog valamit, de hogy mit, azt ki nem tudom venni a nagy zajtol.

De ugyan mifele zaj ez? Duborgesfele lehet, de annak is hatalmas. Aztan elobb szello lebben, aztan mar fuj is ugy istenesen, mig vegul ket kezzel kapaszkodok a kalapomba, hogy ha elrepul, hat megyek vele en is. Szempillantas nem telik bele, mar nemhogy a fak, de az ellenseg is repul a nagy forgetegben, csak ugy jajgat mind, mint mikor fizetes elott egy nappal adjak a palinkat felaron a kocsmaban.

Szejjelnezek, mifele ur haragja tamadt itt hirtelen. Aztan lovasokat latok, mindenfele. Lengyelt, szerbet, de leginkabb magyart. Medalosat es nem medalosat egyarant. Mire masodikat pislogtam, ellenfel egy szal sem. Vakartam is a fejem; nem eloszor latok ilyet, de ez most meglepett. Hat megis magyar a magyar? Megis barat a barat, es igaz bajtars a bajtars?

Tobbnyire. Piheno ugyan nem sok volt, mentunk a Matraba vedeni, de ahogy szetneztunk a csatatereken, lattunk itt-ott a fakon logni mindenfele nepet, ahogy a szel es a por elult. Volt, akinek szavat sem ertettuk, de volt, aki magyarul konyorgott. Mar-mar szedtem is volna le orommel, de ahogy maszok fel hozza, megrezdul a fa, leporolva a ruhajat, es latom am, hogy roman egyenruha az. Szegyen, nem szegyen, emberseg, vagy sem, en ott hagytam. Azota sem tudom eldonteni, fan van-e a helye az ilyennek. Majd eldonti mas.
En meg harcolok tovabb. Magyarkent, magyar oldalon.

Harcinyul.