Remeny

Day 829, 04:03 • Published in Hungary Hungary • by Harcinyul

Fekszem a fuben. Kemlelem a tavolban az ellenseges arcvonalat. A bozot mogott alig-alig alcazott harckocsik csovei merednek felem. Hatalmas, tobb tiz tonnas vasszornyek. Hallom, ahogy folduborognek a hatalmas motorok, megcsikordulnak a szeles lanctalpak, es az iszonyu femtomeg meglodul felem. Es kozben elvesz tolem valamit. Az egyetlent, ami megmaradt. A remenyt.

A jarmu szinte uszik a levegoben, mikozben a lanc fut a talajon, kovetve annak vonalat, nem torodve az apro egyenetlensegekkel. Azokat konyortelenul eltapossa. Erzem, hogy semmi eselyem, mikozben a duborges kozeledik, a fold pedig remeg alattam. A hatalmas pancelmonstrum szamara meg csak zokkeno sem vagyok, mig a fuvon - talan nehany mezei virag kozott - csak egy piszkosbarna folt emlekeztet ram, benne egy gyurott, szakadt egyenruhaval, es horpadt, felig foldbe taposott rohamsisakkal, tele olyamivel, amirol nem akarom tudni, mi lehetett.

Ekkor felriadok. Rameredek a kezemben tartott rohamkesre, aztan a bokrokra a messzesegben, mogottuk a mozdulatlan lovegtornyokkal. A levegot egyre erosodo duborges tolti be, es remeg a fold. Egyre kozelebbrol es kozelebbrol jon a zaj. Hatranezek. Mogottem megtorpan a csillogo acelfal, rajta ismeros jelek. A lovegek celra allnak. Megjottek a mieink.

Belegondolok, milyen lehet odaat, az arcvonal masik oldalan. Amikor a robbanasokat kovetoen a badogkoporso belseje izzo pokolla valik, es a bent ulo tulelo a vorosen izzo fedelet probalja kinyitni, mikozben sistergo zaj mellett egett hus buze tolti be a levegot. Es mikor a kibuvonyilas vegre feltarul, a kek eg helyett egy vicsorgo arcot es egy rohamkes villanasat pillantja meg. Erzi, most elvettek tole valamit.

Barbaric fight, Field Marshal...

Harcinyul.