Join the new world

Ma unnep van a faluban. Kesz az uj faluhaz. Nem akarmilyen am, van benne vizcsap, sorcsap es szabvanyos tuzcsap. A vizcsapbol viz jon, mint a kutbol, csak nem kell annyit eregetni a vodrot. A sorcsapbol meg sor. Nem akarmilyen, hanem csapolt sor. Az a ritka fajta, amelyik sor izesitesu. Manapsag alig kapni. A tuzcsapbol meg....nos, azt nem szabad kinyitni, azt mondtak. De hogyan is lett itt ekkora atalakulas?

Kezdodott azzal, hogy a regi faluhaz kicsi volt. Csak kis bulikat lehetett benne rendezni. Igazabol csak kis mozivetitesek mentek benne, de az is ugy, hogy a vaszon mar kint volt a teren. Mondtam is a nepeknek, ideje lenne toldani hozza ezt-azt. Mondtak, hogy ahhoz penz kell, hogy a munkasok megcsinaljak. Mondom, vigye kanya, adok ra egy kicsit. Nade ez nem volt eleg, kellett hozza sok-sok ennivalo. Ugyhogy kibovitettem a kemencet, osszebarkacsoltam a dagasztogeppel. Folul beontom a liszet, dobok bele kovaszt, ontok hozza vizet, kis so, alul meg a tuzifa, aztan hajra. Ha szerencsem van, jon a kenyer. Ha nincs, akkor a fust. A kenyerbol meg szen lesz, de azzal meg megintcsak lehet futeni.

De ez sem volt eleg, mert a munkasok isznak is. Igy aztan telepitettem egy gyumolcsost. Mert ezek csak azt isszak am meg, ami bio. De nem am a biodizel, meg a biopon. Hanem a tiszta, termeszetes gyumolcsle, elotte jol felmelegitve, hogy fertotlenitodjon, a goze meg lecsapatva.

No, szo mi szo, nekilattunk a munkanak. Nagyobb faluhaz, nagyobb buli, nagyobb alvas, ami utan nagyobbat lehet egyszerre harcolni vagy dolgozni. Csakhogy kiderult, hogy a fene nagy hazba nem tettunk berendezest. Ahhoz meg alumenyom kellett, vagy mi a szosz. Az olyan, mint a vas, de sokkal konnyebb meg puhabb. Gondolom, azert, hogy ne fajjon. Marmint a feje a statikusnak, amikor tervezi a fodemet ala.

De ez nem eleg am. Mert az alumenyom hasonlit a vasra, csak epp nem a magnest vonzza, hanem a kulturalt indiant. Aki annyira kulturalt, hogy mugyujto lett. Gyujti a mutargyakat. Vezetekeket, sineket, hidakat, de meg a napot is lopja, ha lehet.
Egyszoval nem volt eleg, hogy a kert hatuljaban alumenyomot kellett asni (atvertuk am oket, mert valami voroses foldnek volt alcazva, es azt mondtuk ra, hogy az csak bauxit), hanem meg a feszert is ki kellett boviteni ideiglenesen, hogy valami nagyobb onvedelmi eszkozt barkacsoljunk ellenuk. Csinaltam is egy tablat: "Munkafelvetel itt". Ez hatott.

Addig-addig, hogy vegul csak keszen lett a faluhaz. Igaz, hogy nehany jokomam 20 aranyat adott kolcson, es honapokig fizethetem, de megis faluhaz.
Mondta is a kocsmaros:
- Edes egykomam! Van 6 aranyad. Kerjel meg hozza negyet, mert most felaron kibovitik a feszered, es az majd jo lesz neked.
Ahha! Aztan meg eletem vegeig csak a tartozast fizetnem... Igy van ez mindig; Amikor csak kicsi kene, konnyen ker az ember, aztan amikor vissza kene adni, nagy a baj.

Pedig... Valahogy olyan most a vilag, hogy mindenki haztajizik, csak tessek-lassek dolgozik neha masnak. Meg harcol is, ha kell, meg ha kedve tartja. De van olyan, aki egymaga egycsapasra tobb ellent ut le, mint en egy egesz nap. Mennyivel szebb lenne, ha en megkapalnam a kertjet, megsutnem a kenyeret, megkovacsolnam a kardot...na, jo azt a nagy traktorfele tankot is, ha kell. Mert en ehhez ertek. Aztan odaadnam neki a kenyeret, fegyvert, es menjen o csak csatazni. O abban faradna el, en ebben. Ki-ki mihez ert.

Csakhogy mi emberek vagyunk am. A sajatunkat nezzuk, meg a maset, de azt gyanakodva, irigykedve. Az egyik nem adna, a masik meg nem bizna. Hiaba no, ebben az olyan kis bogarak is ugyesebbek, mint a mehek. Azok beosztjak, ki mit csinaljon. Es egyik sem vagja zsebre a viragport meg a mezet, de olyat sem latok, hogy a kiralyno az ajtoban huzna a strigulat, ki mennyit dolgozott, harcolt.

Megyek is vissza a faluhazi bioboltba unnepelni. Teljes kiorlesu arpale (a kocsmaros belefozte meg az egereket is a kamrabol, erre garanciat is vallal), adalekanyag nelkuli gyumolcsle, meg egy kis hangulat. Hiszen kesz az uj faluhaz.

Harcinyul.