Join the new world

Katonaeknal ha valaki valami disznosagot muvel, szepen felsorakoztatjak az alakulatot, es felszolitjak a katonakat, hogy aki a disznosagot muvelte, lepjen elo. Ha pedig valaki nem lep elo magatol, hat eloleptetik.

Az eloleptetes pedig nem jo. Mert amig valaki nem fejes, addig szukseg van a munkajara. Raadasul ha az ember feje folott egy ormester vagy egy hadnagy all, akkor kis lelemennyel lehet tenni a problemak ellen, am ha olyanok figyelnek az emberfiara, akiknek olyan a vallapja, mint egy planetarium zarlatos vetitogeppel.... Nos, nem jo szem elott lenni.

Bar voltam en mar generalis is, addig-addig pihentem, hogy alezredeskent vettek vissza a hadseregbe. Ebben az a jo, hogy az ember folott nem tabornok ul, es alatta meg van eleg tiszt, aki a tenyleges munkat elvegezze.
Meg is remultem, amikor erkezik az irnok a paranccsal, hogy jelentkezzek az alakulatomnal eloleptetes ugyeben.

Nofene. Itt valamit surgosen tenni kell. A kovetkezo polc az ezredesi rang, de aki az lesz, az bizony olyan nagy emberek uloparnainak kozet kell fenyesitse a nyelvevel, akik azt is megtehetik, hogy egesz nap csikos pizsmaban maszkalnak. Ajjaj, nem jo ez igy, meg kell gyozni oket, hogy jol vagyok en, ahogy vagyok.

No, de nem vagyok en elveszve, a parancs reggelre szol, eloleptetes keso delutan, van egy napom, hogy tegyek rola, hogy hagyjanak engem bekibe. (Vagy Beckybe, tetszes szerint, barki is legyen az)
Reggel amint beertem, kerestem egy epp unatkozo szazadot. Felsoportettem veluk a parancsnoki mogotti salakos teniszpalyat. Ugy am, hogy egy porszemet nem akarok ott latni, de ha vegeztek, onnantol ejfelig kimeno van, es fizetek nekik ket kort a sarki kiskocsmaban.

Lett is ott olyan porvihar, hogy oklahomai tornadok elbujhatnak. Az irodak ablakai nyitva voltak, igy olyan szurke lett mindenki, hogy a tabornokok egymasnak uvoltoztek parancsokat, olyan egyformak voltak.

Amig keresgettek, mi okozta a forgeteget, eloszedtem a harckocsizokat, es gyorsulasi versenyt rendeztunk az alakuloteren. Lettek is olyan hullamok az aszfalton, hogy nehany katona engedelyt kert szorfozni. Persze, hogy megengedtem. Biztonsagosabb, mint a tenger. Kiszamithato hullamok, kevesebb capa... Ki tudja, hatha lesz haditengereszetunk, es kellenek a kepzett emberek.

Amikor kideritettem, hogy a laktanyat nehany evtizeddel ezelott lebombaztak, es nekialltam bedoglott robbanofejeket kerestetni a loszerraktar toveben, akkor vegre behivattak a parancsnok irodajaba.

Hat, ravasz emberek ezek a parancsnokok. Amolyan matyaskiralyos megoldast talaltak. Elo is leptettek, meg nem is. Valahogy alezredes maradtam, de eggyel nagyobb, mint eddig. Azaz van olyan alezredes, amelyik nekem tiszteleg, es van, amelyiknek en tisztelgek. Ki erti ezt? Mindenesetre magasabb rendfokozat, nehezebb vallap, talan ezert van, hogy azota nagyobbat is utok. Csak uszni ne kelljen ezzel a sok fene csillaggal.

De hogy ez ne legyen eleg, ballagok haza, erre ott all a kiskapuba a postas. Hozott levelet, miszerint en annyira bolcs es tapasztalt vagyok, hogy a nyilvantartasban az mar nem 25-os, hanem 26-os kategoria. Es ezert jutalmul kuldtek egy egesz aranyat. Juhhej! Azaz gyapju! Bar regen az ilyen jutalmat bokezubben mertek, de mit van mit tenni, oruljunk ennek is.

Hat igy esett, hogy mostanaban lepkedtem igy elore. De akarhogyis, nem lettem en nagyobb ember semmivel se, dolgozni ugyanugy kell, es nem megy a munka se jobban, se kevesbe. Azaz maradtam, aki voltam.

Harcinyul.