Koszonet

Day 1,415, 05:40 • Published in Hungary Hungary • by Harcinyul

Bar kommentekben elofordul a tema, talan meger egy kulon cikket:

Az eloitelet az ember termeszetes reakcioja, mivel egyszerubb a kornyezet egyes elemeit - igy mas embereket is - kategoriakba sorolni, es csak a kategoriahoz rendelni jellemzoket.
Igy aztan alig egy honapja megvalasztottunk egy elnokot, kizarolag az ajanlo partok, es prominens emberek velemenye alapjan. Igen, voltak, akik az alapjan szavaztak, amit lattak tole, belole, de nem ok a tobbseg, es most tegyuk fel, hogy nem iranyitanak fake-seregeket.

Tehat az elso eloitelet az alapjan szuletett, hogy akit ok ajanlanak, az bizony jo lesz nekunk. Vagy ha nem, akkor legfeljebb jol beszolunk. Vagy neki, vagy a jeloloknek.
Ez persze meg is tortent, amikor kiderult, hogy van itt nemi atveres a dologban. Troll TO-t kialtott mindenki, ki poennak, ki arulasnak tekintve azt. Ujabb eloitelet, a trollok marpedig gonoszak, es a troll elnok rossz nekunk. Namost vagy nem gonoszak a trollok, vagy nem igazi troll mindenki (gyanus, hogy napfenyen nem valt kove), de kiderult, hogy igenis egy jo elnokot valasztottunk, aki erti es jol csinalja a dolgat.
Ekkor mar gyanakodnunk kellett volna, hogy elnokok dolgaban nem olyan egyszeru minden, mint gondoljuk, es a legtobb "en megmondtam" velemeny inkabb utolag szuletik.

Ugyanis hiaba volt jo elnokunk, egy keves terror bevetesevel levalttatta magat a kongresszussal. Kis hijan sikertelenul. Lehetett szidni ezert is. Nem volt kitartasa 5 honap elokeszites utan? Feladja? Fel. Es megsem.

Ugyanis dolgozott tovabb, csak epp nem elnokkent. Es a nyakunkba varrt egy elnokot, aki felboritotta tobbek kozott a szemelyes ertekrendemet, ami az erep elnokok megiteleset illeti.

Nagykepuen mondhatnam, hogy vegigcsinaltunk mar par dolgot egyutt az ehaza tortenete folyaman, de igazsag szerint en soha nem zavartam sok vizet. (Na, jo, lehet, hogy volt, amikor a fogaskerekek zokkentek egyet, amikor kavicskent kozejuk kerultem, de ez mindegy.) Mindenesetre lattam par dolgot. Lattam Quicksilver lelkesedeset, amikor nem volt mindegy, hova regisztralunk, es az orszag sebzese megmosolyogtato volt. Lattam, amikor Feherlo meghozta elnoki donteset, miszerint a hadugy iranyit, nevezetesen Kampec mondja meg, mi legyen. Lattam Shaok harcat az ellenszenvvel. Lattam Charlie50 hatarozott elkepzeleseit es lepeseit, amikor anyagilag is helyre kellett razni az orszagot. Lattam masokat is, mint ahogy lemaradtam sokakrol hosszabb tavolleteim alatt.

Azt hittem, tudom, milyen a jo elnok.

Tevedtem.

Ez a jatek rendkivul unalmas. Rengeteg fantazia kell az elvezetehez. Vagy jo tarsasag es hatalmas adag lelkesedes. Amikor kezdtem, ez meg megvolt, de valahogy elfelejtettuk. Idovel megtalalta mindenki a sajat kis homokozojat, es apro gyerekek modjara jatszottuk a sajat kis jatekainkat, latszolag egyutt, am sokszor egymastol fuggetlenul.

Most viszont volt egy honap, amikor elveztem a jatekot. Eltoroltuk Romaniat? Kovezzetek meg erte, de nem erdekel. Ha a deli sarkon hoditottunk volna meg teruleteket, az sem szamitana sokal kevesbe szamomra, lenyeg, hogy sikeresek legyunk.
Ami szamit, hogy volt egy elnokunk, aki megmutatta, mit jelent az az elcsepelt mondat valojaban, hogy "ez csak egy jatek". O is igy tartotta. Megis itt volt mindig. Megis felkelt, ha sikerult. Elolvasott szinte minden cikket, tobbet kommentelt, mint Hupak. Azon szerencsesek, akik a baratlistajan voltak, szinte nehany percenkent informalodhattak az esemenyekrol, a fontos tortenesekrol vagy tennivalokrol, valtozasokrol a csatakban, okokrol, kovetkezmenyekrol.

Megirta, hogy mit csinal. Az orszag iranyitasa nem egy tavoli, titokzatos dolog volt, valami elerhetetlen elefantcsont-toronyban. Tevedett, hibazott, neha nagyobbat is, mint egyes bukott elnokok, megis tudta kezelni a helyzetet. Elmondta, mi tortent. Vallalta, amiket tett. Lelkesitett, leirta az esemenyeket lepesrol lepesre, ott volt mindenutt, nem felt donteni, ekozben viszont jol kijott trollokkal, spammerekkel, komolykodokkal, politikusokkal. Tudta, mit jelent az: Koszonom. Jo, nem fenyezem tovabb.

Ugy egy honapja irtam egy cikket, amiben ezt kertem:

"Az embereknek jatekelmeny kell. Kozos cel kell. Egy irany, ami nem visz zsakutcaba, sem szakadekba. Valami, ami miatt erdemes tenni. Akkor majd senkit nem erdekel a zsold, a porgetes, a trollkodas, az arulozas, a sajat pecsenye sutogetese. Akkor majd jo lesz jatszani.

Te elnok leszel. Nem biztos, hogy mindezt meg tudod, de meg az sem, hogy meg akarod adni. De neked nagyobb eselyed lesz ra, mint nekem, mint nekunk. Megadod, amit kerunk?"

Nos, nem gondoltam volna, de megkaptuk, amit kertem. Kispisti, koszonjuk.

Harcinyul.