Join the new world

Valahol tavol es regen, messze, messze, hegyek es erdok rejtekeben, elt egy szegeny ember. Egyedul elt, neha neha elment a kozeli faluba, vagy a ket napi jarofoldnel kozelebb lako szomszedaihoz. Ettol eltekintve maganyos volt.

Egyszer gondolt egyet, elment a faluba, ahol elt egy masik szegeny ember, akinek volt harom lanya. Kozuluk a kozepso epp eladosorba cseperedett. (A legkisebb a kiralyfinak volt szanva.) Azt mondta az apa is, a kozepso lany is, hogy bizony o a legszebb lany kozel s tavol. Es ket kecske bizony meltanyos karpotlas lenne kieso munkajaert. Megorult ennek a szegeny ember, s menten megkerte a lany kezet. Meg is kapta. A lannyal egyutt.

A lanybol dolgos asszonyka lett, es a szegeny ember boldog volt. Az asszony otthon elvegezte a hazimunkat, mosott, fozott, takaritott, a szegeny ember pedig muvelte a kis foldjuket, fat vagott az erdon, es vidaman kergetozott a medvekkel.

Egy napon eljott a szegeny emberhez a jotunder. - Szegenyember, mitol vagy te ilyen boldog?
- Hat enyem a kornyek legszebb lanya! - mondta a szegenyember boldogan.
- A legszebb?? - huzta fol rajzolt szemoldoket a jotunder. Es mutatott neki tavoli kepeket a varosbol csinos lanyokrol es puccos damakrol, olyan ruhakban, es olyan sminkkel, frizuraval, hogy a szegenyembernek tatva maradt a szaja. Es azok a holgyek a kepeken olyan ugyessegrol es talalekonysagrol tettek tanubizonysagot, amit en egy meseben bizony le nem irok.

Elbusult a szegeny ember, latta, hogy eddigi elete hamis volt, nem az o felesege a legszebb, ot bizony rutul becsaptak. Banataban el is ment az Ordogsziklahoz, hogy o bizony leugrik. A sziklarol meg korbenezett, latta, amint a szarvas vidaman kergetozik a medvevel, a pillango a szitakotovel, a roka a nyullal. Lenezett, megis hova fog erkezni, es latta am, hogy az erdei boszorkany epp egy hatalmas ustot vonszol lent, egy nyalab rozsevel. Neha folnez, igazit rajta, majd elkezdi a rozset a konder ala pakolni.

A szegeny ember kivancsi volt, gondolta, ezen nem mulik, hat leballagott hozza. - Mit csinalsz itt, oreganyam?
- Szerencsed, hogy oreganyadnak szolitottal, satobbi, hat levest fozok.
- Oszt' mibul lesz az a leves?
- Hat beloled fiam!
Na, ezen alamult a szegeny ember. A boszorkany ranezett.
- Hiszen szornyunek talalod az eleted, ugy-e, mig koros korul minden vidam? Pedig az a medve egy hete nem evett, es a szarvast epp megenni akarja. Mint ahogy a szitakoto a pillangot, es a roka a nyulat. Es mit gondolsz, amott a szomszed favago miert kergeti a kecskejet?

Elszegyellte magat a szegeny ember, haza is ballagott, azota is boldogan el. A boszorkany kunyhojat rendbehozta, vagott neki tuzifat. A jotundertol kapott kepeket jo penzert eladta a szomszed favagonak. Es elte eletet, ahogy azelott, neha vidaman kergetozve a medvevel.


Ma Heidar irt egy cikket a hadugyi esemenyekrol. Tomi ur pedig az osztrakoknak egyet Burgenlandrol.
Nem szamit, hogy a pakisztani harcoknal csak az ellenfel tamadasi koltsege lett emlitve, pedig a szerbeknek legalabb annyiba kerult a visszatamadas. Nem szamit, hogy Burgenland valojaban hol marad, milyen eszme miatt. Nem szamit, hogy valoszinuleg pontosan ugyanaz most is az elnokunk, ahogy egy hettel ezelott.

Az szamit, hogy kaptunk egy olyan vilagot, ahol sikeresek vagyunk. Olyan vezetessel, ami ezt lehetove teszi, meg akkor is, ha itt nem az orszag, hanem a szovetseg az, ami sikeres. Megis, tudunk orulni neki, es nekunk ez igy szep. Az igazsagot tudni annak erdemes, aki el is tudja viselni. Mindenki szeretne tudni, meddig el, egeszen addig, amig az a bizonyos idopont kelloen tavoli. Es amig az addig tarto elet boldog, vagy legalabbis nem tul fajdalmas. Tehat az igazsag ismerete nem mindig segit. Es nem feltetlenul az kell a boldogsaghoz, vagy itt, a jatekban a jatekelmenyhez. Elvegre ez egy jatek.

Tegnap este, az unnepen es a burgenlandi csatan felbuzdulva, megint jottek a nagyonmagyar cikkek. Higgyetek el, a kormanyban vannak kelloen magyar, am a lehetosegeket ismero,es gondolkodasra is kepes emberek. Bizzatok ezt rajuk.

En pedig koszonom Heidarnak a tajekoztatasokat, az iranyitast, mert ot sokat latom. Es koszonom a tobbieknek, Doggettnek, sorihunnak, es mindenki masnak, amit kevesbe latvanyosan csinal. Es nem szamit, hogy ez most a Kard altal kedvelt modszer a jatek lehetosegeinek maximalis kihasznalasaval, nemzeti erzelmu celok megvalositasa, vagy az SzP altal kedvelt demokraciaval megvalasztott elnokkel kapcsolatos liberalis allaspont (tudniillik azt csinal, amit akar). Az szamit, hogy ugy erezhetjuk, vegre tortenik valami, az jo iranyba mutat, es megmutattuk, mire vagyunk kepesek.

Harcinyul.