Az ot arany tortenete

Day 1,406, 06:19 • Published in Hungary Hungary • by Harcinyul

Nem lesz gondom telre gyujtosra. Hogy miert?
Azt mondja az ujsagos komam, hogy valami reform miatt. Valaki kitalalta, hogy megreformalja az ujsagirast. En ugyan nem ertem, mit jelent ez, nem tudom, jobbak lettek-e az ujsagok, de hogy tobb lett, az biztos.

Merthogy beulok az ujsagos komamhoz, vegignezem, miket arul, es a jobbakra elofizetek, hogy tegyen mar felre nekem belole. A tobbit meg vegignezem, hatha akad nehany jobb. Hat ez most mar nem megy. Annyi ujsag lett, hogy mar amikert fizettem, azokat is alig gyozom. Azt mondjak, ez azert is van, mert sokan be akarnak most menni abba a csudaszep nagy hazba, ott a szekesfovarosban. Kerdeztem is, mit szol a gazdaja, de azt mondjak, hogy semmit, mert az a haz az orszag haza.

Hat ha az orszage, akkor bizony megnezem - gondoltam. El is utaztam, kell egy kis pihenes, mert akarmilyen vilaglatott ember vagyok, ott biz' meg nem jartam. Ballagok oda a kapuhoz, erre all ott egy strazsa, es kerdi, mit akarok. Hat - mondom - mit akarnek, hat bemenni. Elvegre mienk ez a haz, vagy mi a szosz.
- Nem ugy van a'! Oda csak urak jarnak, kepviselo urak.
Ejj, de hat fizetek en, ha kell, de ha eljottem idaig, hat csak megneznem, nem akarok en maradni.
Nagyot nevet erre a strazsa, es mondja, hogy ez itt forditva van.
- Forditva? A haz jon oda hozzam?
De nem. Hanem ha bemegy valaki, nemhogy fizet, de kap 5 aranyat erte.

Huha, ez valo nekem, meg is kerdeztem, hogyan lehet olyan kepviselofele valaki. Rendes ember volt az ajtonallo, meg is szant, talan o is videkrol jott reg, hat utbaigazitott. Eloszoris kell az ot legnagyobb part valamelyike, amelyik elindit egy korzetben jeloltnek. Mentem is gyorsan, keresni partot. Ha mar az orszag haza, olyan kell, ami illik hozza. Igy kerultem a Haza Fiaihoz.

Csudak csudaja, megengedtek, hogy kepviselojelolt legyek. Azt mondtak, keressek meg ket ilyet, akik jeloltek lesznek, de megsem. Ki erti ezt? De azert talaltam ket cimborat. Aztan azt mondtak, menjek Debrecenbe, ott jelentkezzek a valasztasi irodan es maradjak ott. Partigazolvanyt is adtak hozza. En meg megtettem.

Fura dolog a valasztas. Ismeretlen emberek jonnek mennek, nemelyik csizmaja poros a hosszu uttol, messzirol jott szavazni. Aztan volt ott nehany jelolt - legtobbjukrol eddig alig hallottam - nemelyik kerte a szavazotol a vonatjegyet, megnezte, es adta is oda az arat. Rendes ember, gondol a szegeny szavazora. Nemelyiket meg fel is tarisznyaztak bucsuzoul.

Lattam persze ismerost is. Nehany bajtars eljott, szavazott, hazament. Es volt egy-ket barat is. Tolem csak egy koszonom tellett.
Aztan becsuktak az ajtokat, azzal, hogy most megszamoljak, ki mennyit kapott, es eldontik, ki az, akinek megsem annyi a szavazata. Erdekes egy munka lehet, fontos embereknek. En meg elballagtam a szep kupolas-tornyos haz kapujaba, varni, hogy csak beengednek, es szetnezhetek vegre.

Ahogy ott varok - csodak csodaja - mar szalad is a postas, hogy hozott ot aranyat egy szep levellel. Amire az van irva:

Szuper katona.

Nezem a sok fenyes urat, ahogy ballag be az orszagnak hazaba. Orulok is neki, illenek hozza, megdolgoztak erte. Gratulalnek is, de nemigen allnak meg miattam. Igy van ez jol. Nem valo oda ilyen parasztember, koszlott gunyaban, uri oskolak nelkul. Majd megnezem a keviselo urak ujsagjaban, hatha lesz bennuk kep is arrol a hazrol - mielott begyujtok veluk estenkent.

Addig meg elo a tarisznyat, irany a foldekre, legyen az szanto vagy csatamezo. Ez valo nekem.

Harcinyul.