Join the new world

Elt egyszer egy szegeny ember es annak harom fia. Ahogy telt, mult az ido, a fiuk felcseperedtek, es elindultak vilagot latni.
Am elt mashol egy annyira azert nem szegeny ember, sokadmagaval. Ez a sok-sok Nem Egeszen Szegeny Ember gazdag szeretett volna lenni. Ezert elhataroztak, csinalnak egy szekeret. Gondoltak, ha megepul es gurul a szeker, az jo lesz, elvegre akkor megy az uzlet.

Neki is lattak. Korulneztek, hogyan lehetne olcso szekeret epiteni. Hat fabol. Nade a jo fa draga, hat vagtak maguknak, amilyet sikerult. A jo mester megdragabb, hat megepitettek azt a szekeret maguk. Festeni azt tudtak, kipingaltak cifrara, hogy szep legyen. Amint elkeszult, fel is ultek ra nyomban, vartak, hogy guruljon. De az a franya szeker nem akart gurulni. Huzhattak vona, tolhattak volna, nade nem azert epitettek cifra szekeret, hogy dolgozniuk is kelljen.

Mit volt mit tenni, keriteni kellett valakit, aki huzza azt a franya jarmuvet. Keresni is kezdtek igasjoszagokat. A lo gyors lett volna, de volt eleg esze, nem allt be ilyen ocska, osszetakolt szekeret huzni. A bivaly eros volt es kitarto, am ez a szeker gyenge volt hozza, leszakadt a rud az elso huzasnal. Ne is allt be mas a szekeret huzni, csak a Marha, meg a Szamar.

Es lattak, hogy ez jo, a szeker halad. Igen am, de az ut rogos volt, a Szamar makacs, elindult a sajat feje utan, es a Marha is ment erre-arra, igy aztan a szeker hol itt hullott szet, hol ott repedt meg. Ugyanolyan hibat szaz helyen is foltoztak rajta, ha megallt, elinditottak ujra, ha pedig eltort, uj kereket faragtak. Vasalas es jo fa persze tovabbra sem volt. De a Marha es a Szamar csak huztak, csak huztak tovabb.

A hosszu ut persze faraszto volt es unalmas, es persze nem is haladtak ugy, ahogy szerettek volna. Ezert azt mondtak a Marhanak es a Szamarnak, hogy a szereznek tobbeket, nagyobb adag szenat kapnak. Egyszer. Igy is lett. Immar soksok Marha es Szamar allt igaba, es huzott, csak huzott. A Marhak persze egy ido utan meguntak a huzast, es elszeledtek a mezore, meg ok is rajottek, hogy a szaraz szena helyett ott zold fu varja oket. Am a Szamarak csak huztak, egymassal versengve, egymast harapva. A verseny, az ellensegeskedes miatt a szeker egyre jobban haladt.

Aztan egyszer a sok Szamar mar ugy osszeveszett, es ugy kimerult, hogy csak vanszorgott, alig haladt. Mit volt mit tenni, NESZE repat logatott a Szamarak ele. Azok rogton megelenkultek, megindultak a finom csemege utan. A szeker haladt, a Szamarak huztak, hiaba volt ocska a szeker, hiaba ult rajta sok-sok NESZE. Es a sok Szamar nem kapott ezert semmit.

Pedig a sok szekerhuzasert jutalmat erdemeltek volna. Repat. A szajukba. V2 felirattal.

Harcinyul.