A szaloncukor története
Sarma I. Mando
Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelyből ma nagyon sokfélét vásárolhatunk. A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században, és csak nálunk maradt hagyományos ünnepi édesség.
Ez a finomság otthon is elkészíthető.
Szaloncukrot már a múlt században készítettek a cukszászok, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá. A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor.
Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.
A budapesti Vendéglátóipari Múzeumban található régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírok harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez a masina tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal lehetett berojtozni. A századfordulón és a két világháború között a cukrászok a sütemények mellett fagylaltokat, cukorkákat, bonbonokat és szaloncukrot is készítettek. A híres cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, volt hogy naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. Ha van időnk és kedvünk, mi is készíthetünk házi "eRepes" szaloncukrot az "eRepes" karácsonyfára.
Recept azaz "eRecept" a következő számban!
(ha lesz elegendő Vote és Subscribe - ugyan, kattints már rá)
🙂
Comments
v+s
Vote.
Aki pedig feljelenti, hogy ennek a cikknek nincs köze az eRephez, az idén csak orron át jusson szaloncukorhoz!
Az utolsó szó, akarom mondani utolsó sor jogán/okán már az is rendben van 🙂
Jóakaróból sosincs hiány.
Pirinc!
vajkaramellás ♥
étcsokiba, vagy tejcsokiba mártva?
a tejeset jobban preferálom
A részedre külön, kék színben 🙂
ment a vote and sub és persze várom az erepszaloncukor receptet 🙂
Akkor szólj a többieknek is, kellenek, a cukros dézsa cipeléséhez!!! tűzgyújtáshoz, rőzse gyűjtéshez és a kóstoöláshozE🙂 (vote és sub jelenti a segítséget)
Egyszer, még a '90-es évek derekán nyári diákmunkát a Budafoki úti csokigyárban töltöttem. Ott volt egy nagy, zöld, szaloncukorgyártó gép. Az oldalán kis géptábla: München, 1936. Nem volt mai darab. Nos, ez a 60 éves szerkezet az egyik oldalán beemelt egy tálca lisztformába öntött (megszilárdult) szaloncukrot, kiborította, rostálta, a lisztet újra a tálcába töltötte, benyomta a formát, beletöltötte az új folyékony fondant, a tálcákat pedig egymásra pakolta, mi azt tologattuk a békával pihentetni, a megszilárdultat pedig vissza a géphez. Maga a cukor oldalt hullott ki a gépből, azt egy romagyerek gyűjtötte tálcára, ami oldalra ugrott, azt berúgta a gép alá. (Könnyebb volt műszak végén takarítani, ha nem tapostuk szét.) Hm, az emlékek idővel megszépülnek...
v+s