Join the new world

A jetICSicska begurult és okádott egy halom hazugáságot.

A mocsok alak, törölte, mert az ukránok és románok ellen elszenvedett bukta kínosan cáfolta minden sugalmazását.
Azért azonban most legalább megérdemel egy jó szót - köszi - hogy rossz szokásához híven nem törölte a komplett cikkét, a kommentekkel együtt.

Ezért közzé teszem, tanulságul, miket hazudozott:

"Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Ma egy egészen rendhagyó témával készültem nektek. Az igazság az, hogy már azóta érlelődött bennem egy ilyen cikk megírásának gondolata, mióta kirobbant ez az egész román-megállapodásos ügy. Kisborok népszavazásos cikke alatt már felvetettem, hogy esetleg páran nem merik névvel vállalni a többségi véleménytől eltérő álláspontjukat. Mielőtt bárki emiatt kezdene el bosszankodni, leszögezem, hogy jelen esetben a nemek valószínűleg ígyis-úgyis döntő többségbe kerültek volna, így nem is az eredményt kifogásolom, csak egy káros jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.

Szóval, véleményem szerint nagyon sokan azért nem akarnak megfogalmazni, a hangosnak és többséginek tűnő állásponttól eltérő véleményt, mert nem akarják megnehezíteni a saját ittlétüket és játékukat azzal, hogy kiteszik magukat a sokszor minősíthetetlen stílusú egyének folyamatos és állandó vegzálásának. Az ugyanis egészen nyilvánvaló, hogy aki eddig nem nagyon folyt bele a kommentwarokba és a politikai küzdelmekbe, de most neadjisten az igenekre szavazott, az innentől kezdve jó ideig nem fog tudni úgy megfogalmazni egy építő véleményt semmilyen fontosabb témában, hogy valaki be ne álljon alá és el ne kezdje a jeticsicskázást, románozást, hazaárulózást.

Jól látható folyamat ez jelenleg, hiszen már a kongresszusi szavazás után elkezdődött a listázgatás, hogy ki merészelt az igenre szavazni, mint ahogy Kisborok cikkének vonatkozó része is rendszeresen előkerül a kommentekben, cikkekben. De a furcsa számomra, hogy még általam értelmesnek tartott egyének is átvették az ügy kapcsán a minősíthetetlen stílust. Sajnos a vita természete olyan, hogy érdemi diskurzus ki sem tud alakulni, hiszen az egyik oldal döntő többsége azt mondja, hogy "románnal nem egyezkedünk, ha megteszed, akkor román és hazaáruló vagy". Na most ezzel ugye értelmes vitát nem lehet folytatni. Erre jön az, hogy az egyik fél bizonyos képviselői maguknak vindikálták a jogot, hogy eldöntsék, hogy ki a becsületes, ki az, aki morálisan helyesen cselekedett. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy azzal is alátámasztják a saját álláspontjukat, hogy a másik fél nem becsületes, nincs gerince, nem erkölcsös, stb. (egyszerűbben: aki nem úgy gondolkozik, mint mi, az becstelen, erkölcstelen, hazug) Na most erre megint nem lehet értelmes diskurzust építeni, mert mit mond erre a másik oldal?

Álláspontom szerint ezek az "érvek" csak és kizárólag arra szolgálnak, hogy az említett oldal valódi, racionális alapokon nyugvó érvek hiányában valamiféle absztrakt, megfoghatatlan elméletekkel próbálják meg bebizonyítani az igazukat. Ilyen például az, amit rendszeresen hallok, hogy "románt ütni kell, mert az egyenes és becsületes tett, aki nem teszi, az gerinctelen". Lehet, hogy én vagyok egy tudatlan senkiházi, de ha megszakadok sem látom az összefüggést a két dolog között. Tehát ha én mondjuk a példa kedvéért a románok helyett ukránt vagy oroszt, vagy lengyelt, vagy szerbet, vagy amcsit akarok ütni, az nem gerinces?

Természetesen elfogadom és tiszteletben tartom, hogyha valaki érzelmi alapon akarja játszani a játékot, de azért azt lássuk be sok sok évnyi parttalan vita után, hogy ennek kölcsönösnek kellene lennie! Ha idáig eljutnánk, akkor esetleg egyúttal lehetne életet is lehelni a politikai modulba, kialakulhatna valamilyen reális ellenzéki csoportosulás, akinek építő ötletei is vannak, nem pedig csak az, hogy mit ne. Mert azt lássuk be, hogy Magyarországon az ellenzék csak akkor ad életjelet magáról, ha éppen valami ellen tiltakozni kell. De akkor sem egy pártról vagy egy egységes csoportról beszélünk, hanem az éppen aktuális ügyben összeverődött, sokféle emberből álló ad hoc csoportról. A választásokra már lassan évek óta nem képes kiállítani épkézláb jelöltet az ellenzékinek mondott pártok közül egy sem.

És hogy miképpen kapcsolódik ez a politikai döntéshozatalhoz? Véleményem szerint a mindenkori kormányokon ilyen, megosztóbb jellegű döntések meghozatala esetén hatalmas a nyomás. Tudvalevő, hogyha bármilyen NAP, egyezmény köttetik valakivel, az minimum kommentwarba fog torkollani, de rosszabb esetben több napig, hétig mennek majd a gyalázkodó cikkek.

Úgy gondolom, hogy a múltban ez volt az, ami miatt nem tudott a magyar közösség megújulni és új célokat találni. 2011 tavaszán elértük a nagy célt, eltöröltük a románokat jónéhány alkalommal egymás után. Itt ugye sok ember elérte azt, amiért ide érkezett. Itt kellett volna azt mondania a vezetőségnek , az akkori kormányoknak, hogy oké, rendben, elég volt, keressük új célokat és tartsuk fenn az érdeklődését a lakosságnak (és ne csak a maroknyi embernek, aki éjjel-nappal csak a román háborút tolná), ne a román pingpongot toljuk tovább. A történelemleckébe nem mennék bele, mert aki akarja, elolvashatja innen-onnan. A lényeg az, hogy rövid nyár eleji kiruccanástól eltekintve, amikor eljutottunk Kínába, további több mint egy évig, egészen 2012 augusztusáig nem létezett más, csak a román háború, váltakozó sikerrel. Ősszel mi voltunk a topon, télen ők, aztán tavasszal kiegyenlítődött. Mindig attól függött a háborúnk, hogy éppen melyikünk szövetsége az erősebb.

Közben elfogyott a 2010 eleji lakosság háromnegyede. Legyünk tényszerűek, azért a v2 bevezetése is okozott egy nagy törést 2010 nyarán. És hiába mondja Éhesló is, hogy ez meg az miatt mentek el ennyien. A helyzet az, hogy a román háború miatt mentek el. A megújulás és az új célok hiánya miatt. Aki azért jött, mert románt akart ütni, az maradt volna, ha annyira akarja, mert a két év alatt végig lehetett ütni a románt, szinte folyamatosan ment a háború.

És mi akadályozta a megújulást, az új célok megtalálását? Az a réteg, aki ma is ugyanúgy viselkedik most is, mint anno. Lehet, hogy tudta egy elnök régen, hogy nem jó a román háború, valami új kéne, de nem merte kimondani, mert akkor hőzöngés, anyázás, balhé fogadta volna. Ezért inkább meghúzta a biztosat, a tutit és ment tovább a román háború, abból baj nem lehetett (kivéve, ha a körülményeket is elfelejtette felmérni, mint Levesezredes, aki 2012 januárjában a kormánytagok együttes könyörgése ellenére is beadta a román NE-t, holott NAP-ra is lett volna lehetőség. Ez persze az EDEN-fölény kellős közepén történt, így alig telt bele 7 napba és már el is voltunk törölve).

Közben a lakosság meg csak fogyott, mert a kétkattos mit látott? Belépett hétfőn, román csata, SGP, belépett kedden, román csata, Crisana. Nem lépett be egy hónapig, visszajött, belépett, román csata, SGP, másnap a változatosság kedvéért Maramures. Ebbe azért bele lehet unni. Főleg, ha nem aktív valaki és nem vesz részt a közösségben, tehát nem olvas sajtót, nem politizál, nem jár csetre, stb. Ezek lehetnének még játékban tartó erők, de ugye a csetet démonizálták sokan, hogy az ördögtől való, ott mennek a mocskos alkuk, oda csak rossz emberek járnak fel, míg a sajtóban meg ugyanaz a stílus dívott, mint amiről eddig beszéltem.

Ez nem egy bő réteg, aki ezt csinálja. Alig pár tucat főről beszélünk. Egyátalán nem azonos azzal a csoport, akik ellenzik a mostani román megállapodást. Azt ugyanis tudni kell, hogy aki a megállapodás ellen szavazott, az nem a román háborúra szavazott. Ez egy tény. Például én is sokáig gondolkoztam, hogy támogassam-e a szavazatommal az egyezményt, holott én aztán a hátam közepére sem kívánom vissza a régi, vég nélküli, unalmas pingpongot. Végül azonban csak azért szavaztam az igenre, hogy ismételten, belülről is láthassam az általam felvázolt jelenséget.

Jegyezzük meg, hogy lassan elérjük azt a pontot is, amikor az ukrán megszállásunk és az orosz csaták is pingpong jelleget vesznek fel, de a különbség az a román háborúhoz képest, hogy ebből gazdaságilag legalább hasznunk származik. A románoktól szökőévente sikerült régen bónuszt szerezni, míg az ukrán-orosz párostól stabilan tartjuk a 9-et. Persze néha kell valami változatosság. Ezért is volt jó az amerikai-mexikói hadjárat.

Végezetül arra térnék ki, hogy sokan azt kifogásolják, hogy a társadalom nincs megkérdezve a fontos döntések előtt. Véleményem szerint ez is visszavezethető erre a stílusra. Nyilván, ha a magyar közösségben lehetne értelmes, és építő jellegű társadalmi párbeszédet folytatni, akkor minden egyes kormány szívesen kérné ki a véleményét a lakosságnak, elvégre őértük és őáltaluk létezik.

De vegyük a mostani példát! Ha a kormány kikéri a lakosság véleményét egy nyilvános fórumon egy, szerintem megfelelő és védhető megállapodás kapcsán, akkor ugyanúgy megkapta volna a románozást, a hazaárulózást a csicskázást és mindazt, ami most pár nappal később történt meg.

Végezetül, mielőtt elkezdenének páran mást belemagyarázni, cikkem tanulsága mindössze annyi, hogy ahhoz, hogy előreléphessen az ország, ahhoz arra van szükség, hogy végre el tudjuk kezdeni értelmes társadalmi párbeszédeket. De sajnos tudom, hogy ez nagyon naiv és idealista gondolat."

Hamarosan a válaszomat is kiadom.
Tanulságul.

Üdv, Eheslo

Shout:
(ICS) A csicskák és döntéseik hatása sajtó és a közbeszéd stílusára
http://www.erepublik.com/en/article/-ics-a-csicsk-k-s-d-nt-seik-hat-sa-sajt-s-a-k-zbesz-d-st-lus-ra-2332361/1/20