Románbéke, avagy az erep vége? UPDATED!

Day 6,088, 01:04 Published in Hungary Hungary by Vik Alvers Jr

UPDATED

Jelen állás szerint a románok hadügyminisztere nem állt el attól a szándékától, hogy bevonuljanak az eredetijeinkre, így részemről a megegyezést nem támogatom.

Közlöny a témában ITT


Sziasztok!

A napokban a magyar kormány előállt az Asteriával történő békekötés ötletével. Erről szeretnék most néhány mondatot írni.

Szeretném előrebocsátani, hogy ez egy vélemény-cikk, ami az én saját személyes véleményemet tükrözi, melyet természetesen képviselőként is tartok.


AZ ELŐZMÉNYEK


A szövetségi rendszer, amelybe tartoztunk, hónapokon át tartó haldoklás után összeomlott, de előtte éveken át azért voltak sikeres periódusai. A bukása több tényezőre vezethető vissza, de a lényeg, hogy a helyzet, amibe a magyar vezetés került, ugyanúgy kényszerpálya, mint a békekötés ötlete.

Hiszen mi is a dolga egy kormánynak, ha nem az, hogy az összes adódó lehetőséget és opciót felmérve kiválassza és végigvigye azt, ami a lehető legkevesebb kárral jár az általa képviselt közösségre nézve?

Ránk, magyarokra az ellenség, az Asteria tagjai különösen orrontottak kiemelkedő aktivitásunk, magas sebzéseredményeink miatt. Ha lehet így fogalmazni, szép tüske voltunk folyamatosan az oldalukban. Ennek is köszönhető, hogy ránk szálltak és hónapokon át "vetésforgóban" tartottak megszállva minket.

Tehették ezt, hiszen sokszoros erőfölényben voltak és vannak. Arról senkinek ne legyenek illúziói, hogy ebben a virtuális "szép, új világban" klasszikus magyar kifejezéssel élve nem az erősebb kutya b**** elve érvényesül.

Azzal kapcsolatban se tápláljunk hiú reményeket, hogy amennyiben akarják, úgy még további hónapokon, ha nem 1-2 éven át tarthatnak eltörlés alatt bennünket. Nyilván soha nem adtuk könnyen a bőrünket, de a román-szerb-amerikai és annak járulékos függvényeivel szemben valós esélyünk sose lenne.

Egy ponton muszáj feltennünk a kérdést: akarjuk -e, hogy most egy ideig így teljen, erről szóljon a játékunk? Nem fog -e egy idő után az e-magyar közösség a helyzetbe belefásulva, mindenféle alternatíva és jövőkép nélkül lemorzsolódni, megszűnni?

Játszani akarunk vagy kínlódni?

Nem -e arról szól egy játék, hogy folyamatosan alternatívákat keresünk? Nem abban áll minden játék öröme, hogy megoldunk egy kihívást ilyen vagy olyan módon?


NEMESIS


A románok a játékban érthető IRL okok miatt annak indulása óta az ősellenségeink. Mindkét oldalt olyan sérelmek fűtik, amelyeket nem lehet egyszerűen félretenni. Éppen ezért a diplomáciai tárgyalások eleve kényes helyzetből indulnak, és mindkét félnek - a román és magyar lakosságnak és kormányaiknak is - tisztában kell lenniük azzal, hogy ezeket az ellentéteket, feltéve, ha van rá valós szándék, nem lehet egyik napról a másikra orvosolni.

Ha bármilyen megállapodás is köttetik, akkor annak működésén mindkét félnek folyamatosan dolgozni kell. Szerintem jóval nehezebb út ez és nagyobb kihívás, mint egymást csépelni.

Abszolút megértem, hogy erős ellenérzések vannak a legtöbb magyarban ezen tárgyalásokkal kapcsolatban és higgyétek el, hogy engem is ugyanazok a kétségek gyötörnek. De vajon elég érettek vagyunk vagy leszünk -e ahhoz, hogy perspektívákban és alternatívákban gondolkodjunk?


Azoknak, akik abban gondolkodnak, hogy az Asteriával való tárgyalások és bárminemű kompromisszum a románok kihagyásával elérhető, azt üzenem, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott, teljesen téves elképzelés, mivel Románia az Asteria irányító szereplője.

Szerintem eljött az idő, hogy felismerjük, melyik út a járhatóbb a számunkra, és mely út nem töri véresre a lábunkat. A büszkeség nem mindig jó tanácsadó. A büszkeség csodálatos dolog, amíg nem épül fal belőle.

"A végén nem az ellenségeink szavaira, hanem a barátaink hallgatására fogunk emlékezni" - Martin Luther King Jr.


MIÉRT IGEN?

A élet víz, nem kő; ahogy az élet változásai, úgy szerintem az erep változásai is törvényszerűek, tehát a jelenlegi helyzet nem tart, nem tarthat a végtelenségig. Szövetségek jönnek, szövetségek mennek, megy az adok-kapok de hé! Nem ez egy harci játék lényege?

Nem akarunk folyamatos eltörlésben élni, küszködve a fennmaradásért? Érthető. Nem akarjuk, hogy a hiábavaló harcba belefáradva a társaink egymás után távozzanak a játékból? Minden vita és véleménykülönbség ellenére nem -e igaz, hogy végső soron egymás miatt, egymásért vagyunk itt, és mi lehet frusztrálóbb, mint azt látni, hogy megállíthatatlanul fogyunk és fogyunk, míg végül írmagunk se marad?

A békekötéssel lehetőségünk lesz új utat választani és dolgozni a saját elképzeléseink megvalósításán. Persze senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz, sőt, még a kilátástalan harcnál is döcögősebbnek ígérkezik.

"A víz lyukat váj a kőbe; nem erővel, hanem cseppről-cseppre."


MIÉRT NEM?


A békekötés jelenlegi feltételei között az is szerepel, hogy az Asteria egy magyar eredetin tartósan állomásozva tw-zne velünk. Ehhez természetesen csak a románok ragaszkodnak. Ez is érthető, hiszen annyi küszködés után végre meg is akarnak kaparintani valamit, amiről elmondhatják, hogy szép haditrófea.

Ez természetesen minden magyar, így az én számomra is teljesen elfogadhatatlan. Nem adjuk oda önként és dalolva egyetlen régiónkat sem!

Már épp eleget elvettek tőlünk, és mi megtettük, amit megtehettünk, hogy méltósággal szálljunk ki ebből a küzdelemből.

Így béke ide, béke oda, ezzel a feltétellel én nem támogatom az egyezményt, de azt is tudom, hogy a kormány folyamatos tárgyalásban van, és azon dolgozik, hogy ezt a pontot kivegyék a tárgyalásokból.

Ugyanakkor jogosan merül fel az a kérdés, hogy az e-magyar viszonyokat ismerve egy román TW mennyire lenne működőképes? A románok képviselője kijelentette, hogy eddig is elbírtak velünk az éles csatákban, ne gondoljuk, hogy a tw-kben nem bírnák.

Igen ám, csak sajnos jól tudjuk, hogy a magyar lakosság érzelmi indíttatásból viszonyul a román csaták kérdéséhez PLÁNE, ha magyar régiókban zajlik. A magyar haderő és sebzésmennyiség hírhedetten kiszámíthatatlan és irányíthatatlan, így bármilyen megállapodás esetén is borítékolhatóak a napi szintű diplomáciai koccanások a tw-k túlütése miatt.

Szép és jó dolog diplomáciai megállapodásra jutni az ellenségünkkel, de vajon meddig lehet ez működőképes...?

"Ha elhiszed, hogy működhet, lehetőségeket fogsz látni. Ha elhiszed, hogy nem fog, akkor csak akadályokat." - Wayne Dyer


SUMMA SUMMARUM


Én magam a fennálló lehetőségeket mérlegelve és a közösségünk hosszú távú javát szem előtt tartva úgy mondok igent az Asteriával való békekötésre, hogy a románoknak egy magyar régióra való tartós igénye kikerül a megállapodásból.

Teszem ezt azért, mert hiszem, hogy ez egy olyan kulcskérdés jelenleg, amely az e-magyar közösség életét vagy halálát jelentheti.

Nem egy könnyű döntés ez senki számára, de a felnőtt lét arról szól, hogy tudnunk kell önállóan akár nehéz döntéseket hozni.

A megállapodás lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy egyrészt - relatíve - nyugodtan játszhassunk, megmaradjon az országunk, a közösségünk, és együtt eltervezhessük a jövőt. A megállapodás nélkül viszont olyan kilátástalan szélmalomharc vár ránk, amiből semmilyen módon nyertesen kijönni nem tudunk, mert egyedül vagyunk.

Én nem akarom, hogy az országunk folyamatosan teljes egészében vagy vérvörös, vagy világoskék, vagy ami a legrosszabb, sárga legyen.

Vissza akarom kapni a szép zöld országunkat, de nem minden áron.

Tisztelettel köszönöm a figyelmeteket,

Üdvözlettel,