Vers - A 2000ik nap költői

Day 2,067, 09:00 • Published in Hungary Hungary • by Hercegno


Kedves olvasók,

A mai cikkben egy verset gondoltam kiadni. Láttam Rodric pályázatát phoenix9876 versíró versenyére és Rodric versét olvasva egy furcsa párhuzamot véltem felfedezni egy Petőfi verssel kapcsolatban. Kicsit beleírtam, tehát nem teljesen azonos az eredeti verssel na meg néhol alálinkeltem, hátha nektek is tetszeni fog.

A 2000ik nap költői

Ne fogjon senki könnyelműen
A betűk pötyögéséhez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe billentyűzetet vesz.
Ha nem tudsz mást, mint legépelni
Saját fájdalmad s öröme😛
Nincs rád szüksége az eVilágnak,
S azért a szent fát félretedd.

A pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot .
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő ,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták , akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le az eFöld mélyibe.

(Székesfehérvár, 2067.)


Köszönöm, hogy olvastátok,

Hercegno