Miért ne mennénk nyugatra?

Day 1,637, 08:02 Published in Hungary Hungary by NightwatcherHUN
Kedves honfitársaim

Elsô bekezdésnek had kezdjem azzal, hogy mit is jelent számomra a magyarság.
Számomra a magyarság nem feltétlen a helyet jelenti, hanem azt a népcsoportot amely akár hol is él, magyarul beszél, a magyar kultúrát hordozza magában, gyakorolja, és adja át utódainak.
Ez persze nem az jelenti, hogy nem szeretem azt a helyet ahol születtem, és hont adott. Gondolhatsz bármit, kiforgathatod a szavaim, de ez az igazság.

A magyar akárhol is legyen, ha a magyar anyanyelvét és kulturáját gyakorolja, adja tovább, az magyar marad.

Ôseink is anno választottak új hazát, mert anno arra volt szükségük, most itt nem térnék ki arra hogy miért, de a lényeg az hogy RL is megtörént, és noha a magyar népnek új hazája lett, magyar maradt és ugyanazt a nyelvet beszélte, mint elôdjei.
S hogy kik kerültek a vándórlók régi helyére... hát az aki ottmaradt, és az aki utána oda telepedett. Az viszont biztos, hogy az aki ottmaradt, az nem állta útját annak, aki el akart menni. Ezt most csak azért írtam le ide, mert egyértelmû, hogy milyen sokan szövik RL érzelmüket ebbe a játékba.
Ettôl viszont ez a játék, csak egy játék marad ezt sose feled.
Nem fognak igazi magyarok meghalni a csatamezôn, mert elmegyünk itthonról a franciákhoz.

Jelen pillanatban itt a játékban Párizsba szeretne költözni az eMagyarok 75%-a és most nekem kommentbe ne jöjjön azzal senki, hogy ô nem szavazott, de maradt volna, mert aki nem szavaz annak most nincs szava, akkor volt, és ha nem tudott a szavazásról akkor nem tekinthetô aktív emagyarnak aki részt vesz emagyarságot, és annak céljainak fontos döntéseiben. Nyilván nem a kétkatosoké a világ, ez egy közösségi játék, például a századunkban is van olyan akit még soha nem láttam megszólalni, de most elökerült a semmibôl, és megjegyezte miért nem a hazát védjük.
Belinkeltem neki a cikkemet ami elmagyaráz nagyjából mindent a nyugati hadjáratról, és ennyit tehettem.

Hozzátenném, hogy noha a gárda nagy része benne volt a nyugati buliban, már már ôk is a románokat ütnék, és bár nem értek velük egyet, nem állok az útjukban, söt tervezem egy olyan regiment kialakitását századon belül, ahol a kapitány majd csak román csatát tesz be napi parancsként.
Nekem fontos a századtársaim, és honfitársaim játékélménye ezért döntöttem így, tudván ez veszélyeztetheti a nyugati hadjáratot.
Emellett bízom abban, hogy könnyebben, szivesebben ütik majd a franciákat, ha nincsenek eltíltva a román elleni csatáktól, és bízom benne csak akkor fognak románt ütni, ha a francia csata szarrá van ütve, ami a mai napot kivéve, az elmúlt napokban tapasztalható volt.

Úgy érzem a mai napon azèrt tört meg a siker, mert egyesek pesszimista cikkeket írnak a nyugati hadjáratról, a negativ oldalát mutogatják, mintha csak az volna neki, és elbizonytalanít sok olyat akiknek idáig tetszett a dolog, de már nem biztosak benne, és már kevesebb odaadással harcolnak a franciák ellen, sôt talán inkább már megint a románokat ütik.
Ezt a századon belül is érzem, látom.

Nagyon eltértem az eredeti témától, térjünk vissza arra hogy miért ne mennénk nyugatra.

Úgye mint emlitettem már RL is megtörtént hogy a magyarok új hazát kerestek, és persze ez nem fog valószínû mégegyszer elôfordulni, már több mint 1100 éve ott vagyunk, és nem is lenne a mai korban kivitelezhetô.
Na de most ez egy játék, és ha mindenképpen RL érzelmeket akarunk a játék elemeibe fûzni, ami nagyjából így is van, ezért is ütöttük a románokat mióta eRep az eRep, de most próbáljuk más szemszögbôl is rálátni a dolgokra.

Kik is a románok, és miért is nem szeretjük ôket.
Nem kivánok erre kitérni, ali tudja az tudja, aki nem az olvasson egy kicsit, inkább röviden megemlíteném kik is a franciák, és hogy ôket miért nem szeretjük.
Nos volt egy szerzôdés, a Trianoni szerzôdés, amit nem a románok agyaltak ki, és nem a románok irattak velünk alá, hanem a franciák. Persze a románok olyanok amilyenek, de ha az a szerzôdés nem született volna, sose lenne a román és a magyar között olyan konfliktus, mint amilyen van.

Nem gondoljátok akkor hogy a franciák is megérdemelnek úgymond büntetô hadjáratot?

Nos?

Nem a francokat nem!

Nem láttátok a shoutokban, cikkekben hogy gyerünk elôre trianonért?!

Legnagyobb sajnálatomra LGabor is keményen hangoztatta, hogy elôre trianonért, még tankolt is érte, felbuzdulni látszott, és néhány nappal késöbb, ô az aki írt egy pesszimista cikket a hadjárat hátrányairól, sikertelenségérôl. A bónuszok hiányáról. Ô akinek nem is számítanak a bónuszok, mert már erôs gazdasági háttere van, sôt tudna segíteni olyanoknak akiket ez érint, hiszen ez egy alternatíva, egy megoldás, megoldás amit ha akar az ember megtalál, éspedig LG akarta.

Nagy csalodás volt a cikked LG!
Nem is kivánom belinkelni, úgy érzem itt nincs helye.

A századon belül is jelezték a kicsik, úr isten nem termelek semmit, nincsenek bónuszok, most mi lesz?!... hát az lesz hogy a tehetôsebb majd adni fog. Már ki is írtam a századfalra, hogy aki anyagilag küszködik jelezze, mert rengeteg zsoldunk van félretéve, de ha kell zsebbôl is adok bármikor. Bónuszok most nincsenek, de csak átmenetileg, és nem sírni kell hogy nincs bónuszunk, hanem megoldást kell találni arra, hogy hogyan lehetne hamarabb.
A kormány lehet hogy követett el ezzel kapcsolatban hibákat, de példálul a lehetöség meg volt átköltözni idejében Párizsba, de inkább sokan, az ellenzék direkt Budapestre költözött.
Különben is, olyan könnyû a hibát látni a másikban, de cselekedni ...


Errôl is megvan a véleményem, miszerint a Magyarnak a Magyar a legnagyobb ellensége, egymást elgáncsolja, minthogy egymást segitené.

Itt nem az lesz szégyen, hogy a románok elfoglalják az eredeti emagyar területeket, hanem az, hogy mi leszünk az eRepen az egyetlen olyan nemzet, aki el akart költözni, de út közben egymást gáncsolva elesett, és soha nem ért céljába.

Ez egy játék, játszanunk kellene, nem gyülölködnünk.
Hát játszunk, és foglaljuk el efrancia országot!
S ha mindenképpen RL érzelmeket akarsz szôni a játékba, hát mond azt hogy trianonért, aztán majd visszajövünk haza és a románokon keresztül elmegyünk az ukrán halig.
Számomra ez jelentene játékélményt, ebben a sorrendben.
Nektek?


Tudom már így is hosszúra sikerült amit meg akartam osztani veletek, de még megemlíteném azok számára, akik mindig kérdezik;
hogy oké menjünk nyugatra, de miért hagyjuk ott küzdelem nélkül a magyar régiókat (föleg) a románoknak.

A válasz nagyon egyszerû.

Azért mert már nem vagyunk erôs szuperhatalom mint régen.
Nem vagyunk már olyan erôsek mint régen.
(Az megint más kérdés, hogy miért maradtunk el ennyire, de azt majd egy másik cikkben inkább.)
Nem tudnánk eljutni nyugatra úgy, hogy közben az eredeti régiókat védjük.
Azt se lehet mondani, hogy meg se próbáltuk.
Legutóbb megvédtük Budapestet, de milyen áron?
Aznap elvesztettük a franciák elleni elôretörést, és másnap éjjel(!) védekezésre szorultunk, és csak nagynehezen, szövetségi segítséggel sikerült az ellentámadást kivédenünk.

S ha már szövetségeseket megemlítettem, kitérnék arra is, hogy nélkülük nem megyünk messze, az imént említett probléma miatt (gyengék vagyunk).
Nélkülük múltkor Budapest se lett volna meg.
A magyar meg mit csinál még mindig ezek után?
(tisztelet a kivételnek)

1. Szarrá üti saját francia csatáját (talán csak a TP medál, nemtom)
2. Leüti saját honfitársát BHról egy túlütött csatában.
3. Inkább rittig az elöre bukott román csatába pazaról,

eIndonéziát különösképpen, de többi szövetségesét elfelejti, és hagyja veszíteni.

+ belsô viszályokat kelt, saját társainak tesz keresztbe.


Csak garatulálni tudok mindezekhez, marha közel állok már én is ahhoz, hogy xarjak az egészbe, kidiszidáljak például Malájokhoz, vagy akárhova, csak innen el.

Lehet kezdeni a szokásos komment háborút, lehet vádaskodni, hogy haza áruló vagyok, béke rotyogtató stb, de azok ne felejtség el hány éjszakán át védtem, védettem az eMagyarországot, osztottam állami és saját tankból, hányszor tankoltam akár RL pénzbôl eMagyarországért, és ezért a közösségért.
Sose hánytorgattam fel, sose kértem elismerést, aki adott az adott, aki nem az nem, de már lassan undorodok attól ami itt folyik, és felteszem magamnak a kérdést; Minek, miért? Van e értelme még küzdeni, egy olyan magyar közösségért, amely képtelen együttmûködni.

Mégegyszer tisztelet a kivételnek, és elnézést a negatív hangvételû cikkért, de elkeserítô ami a magyar közösségben zajlik, amihez én is hozzátartozom.

Hozzátartozom és ez a szó a válasz a miértre, amit az elöbb vetettem fel!

Hiszem ezért is nem adnám fel, talán nem is fogom, mert magyar vagyok, magyarul gondolkodok, és habár RL nem Magyarországon élek, de a csak a magyar közösségben érzem magam otthon, ebben a kôzösségben érzem magam otthon még akkor is hogyha olyan, mint amilyen.

Kérek tehát újra mindenkit, ne a hibákat keressük, ne a bónuszokkal foglalkozzatok, a nagyok segitsék a kicsiket, és mindannyian egymást!

Verjük már el a franciákat!
Trianonért!

EGYÜTT!
MAGYAROK
eMAGYAROK


Tisztelettel,
még mindig
Bandi0717