Levél Vacsárcsiba, a szomszédból

Day 772, 03:19 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

Mondottam én, hogy a zünnepekre hazaeregelek, de én se erősst gondoltam, hogy tankval leszen érkezésem. Met ha egy kicsit megkések es, gyüvök. A ház eliből a hót hánnyák el (edesapám, el s nem le, az más), met a tankval a kapun bé nem férünk. Bár, ha meggondolom, nem es kő elhányni, met a tank fé se veszi aztot a küs hót. Ejsze inkább vágják le a disznyót, s a pálinkát horgyák küjjel a pincéből, hogyne kejjen annyit lefel büklögni majd megmecseredve a garádicsokon.

S még annyit tegyenek meg, hogy a templom harangját szeggyék le, s Gábor Áron dédunokáját keríccsék elé, met úgylehet szükségünk leszen minden álgyúnakvalóra: a szomszédok csikorgassák erősst a fogikat, amétt arrébb igyekszünk őköt kergetni.


( Osztán a mü tankunkot nehogy szétkapják ekevasnak, met ejsze még jó leszen az Bukarestbe kirándulni...)

Münk a légiósok most nagy foglalatosságba vagyunk. Kikericsy ément a havezérekvel diskurálni, hogy mikó a Hargitán átalgyün a magyar sereg, a sort münk székelyek vezessük, met münk minden csaptatót úgy ösmerünk, mint a ködökünköt. Úgy es lesz, smost a legének az összes Szempy sípját keresik, hogy legyen amit megfújjak majd a hargitai fenyves erdő ajjában. Igen, én fújom a sípot majd, pedig tudják magik, hogy én a sípval bánni nemigen tudok. Montam es eztet Kikericsynek, de ő erre:
- De gitározni aztot tudsz-e?
- Aztot igen.
- No. Ez es szól, az es szól, csak lökjed neki!
Erre már nem volt feleletem.

A kürt es megkerült időközbe, menyek hogy ismerkedjünk essze. Ha majd hajják a falu végiből a hangját, akkor tuggyák, hazaérkeztünk, lehet a kupicákot tőtögetni. Ha meg má az idén nem halhassák, akkó egy kicsikét késünk, ezétt most, biztos ami biztos, izenem előre: BBB, s ez nem az a pufádat béfogod féle, hanem:

Bort, Búzát, Békességet! S szép boldog új esztendőt mindenkinek!

Fijjuk, Gyika.