Join the new world

"Válaszlevél Homoródi Postáról, erre :

Édes fiam Gyika,
Szomorúan látom, hogy ez a se nem férfi se nem asszon (tán biza nem is Isten teremtménye) izzaszt téged, miközben Matilka minden nap imát mondat a pappal éretted. Nem tudom, hogy mi fán terem az a nyavalya, amit rendes róvott betükkel le sem tudsz írni, de nálunk csak úgy mondják: vérbaj, az uraságok meg sziszifusz, vagy mi a ménkű.
Drága fijam...nekem is volt ilyen kórságból, amikor még Pestre vittem a Korondi edényeket, ott a doktor úr azt mondta, hogy lógassam a pöcsömet cujkába és meggyógyul...merthát a francos inyekcijóra nem volt pénz már akkor sem. Meg is tettem, ahogy köll, de az egyik félkegyelmű útépítő munkás megitta az alig használt gyógyító nedüt, isten nyugosztalja, sokat szenvedett, de én meg meggyógyultam.
Drága fijam, kerüld azt a fránya némbert, mert ha hazahozod, senki sem fogja tudni melyikötök viseli a lajbit.

Isten áldjon drága fijam
Apád "
(A levelet kézbe atta: Montaigne)

Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

Először es válaszoljak edesapám levelire.

Hát, tudja mit, edesapám, maga nem látta szerencséjére az a fehérnépet, Lanát. Met ha láthatta vóna bár eccer es, tudhatná, hogy aztot én még botval se piszkálnám meg, nem hogy a petemvel. Csak egyedül Hellridernek vóna hezza gusztusa, de hát üsmerjük az ő izlésit, tuggyuk mit mívelt Alaszkába es, sokat nem várhatunk attól, kinek a kedvenc itala a szanitárszesz.

Azt es megtudhassa edesapám, ha eccer csudából hazaeregelnék Lanával a faluba, mindenki egyből tudná, ki viseli a lajbit, saz nem én vónék. De ebből magik nem esznek. Drága Matilka, ne féccs, s majd ne perejj vélem, nem legénkedek én immár a lakodalom óta, s már alig várom, hogy meglássam aztot a rózsás arcodot, s megtapicskoljam az ülepedet.

Igaz, a némber eccer tényleg engemet es megizzajsztott, de az úgy vót, hogy a rémálmomba béesett az ajtómon, olyan kecsességvel, mint egy kerge tehen. Csurdén esett bé, eztől már ki es vert az izzattság. Osztán fülig érő mosolyval megkérdte, hogy ne-e dömöckölje meg a hátamot. Mindenki megmondhassa itt a légióba, hogy így történt, akkorát szöktem kukra a priccsről, solyan iszonyatos vinnyogásval, hogy mindenki aztot hitte, nekem annyi, az ördög szállott meg. Még Kozák Misi is megkérdte másodnap, mi a fene vót az az égzengés az éjvel, met új bérezelt, a bocskorából es kiszökött, penig ő ahajt lakik a szomszédba, a hegyen túl.

És most egy nagyon fontos dolgval gyüvök magik elibe: jól tudom, montam már ezerszer, hogy kűdjenek pénzt, mert nem iszom el, de ezeccer tényleg nem a korcsmába kellene. Öt arany hibádzik, de nagyon, kattincsanak ide né képre:



Láthassák, a dolgok állása tennap óta ha lehet, egy fokval esmeg romlott, met Lana úgy gondolta a fene nagy eszivel, megszőkítse a haját, s a bögyét kibélejje, met béáll ő es az új höböröttek közibe, sőes "cuki-cuki" leszen. Könyörüjjenek hát meg szegén fiukon, s kűggyék izibe az aranyokot! Nekem sajnos most eppeg egy fityingem sincs, a tennap idejárt Sánta, a kéregető csuhás, mindet neki attam, aszonta, ha van miből, segéjjem ki, kéne a pénz az "ÚjraVakojjuk Vályogval ha Adakoztok!" Önsegéllő Alapítvány részire. Mármint a falat vakojják, amit münk húztunk fel. Remélem nem bugyiszínűre meszelik a végin a falat, met akkor istenbiza rea fogok rókázni.

A rókáról gyütt az eszembe. Jó hírem van, a tennap a legének látták, hogy milyen nagy betegségbe vagyok, s szereltek nekem orvosságot, rendes, böcsületes oroszhegyit. No, lázam már egy szál se, csak a fejem hasogat erősst. De eztet már sokszor próbáltam, ezt a nyavalyát már ösmerem, s tudom, hogyan kő kikezelni.

No, levelem végire érkeztem. Maraggyanak kendtek egészségben, s várokozzanak reám, mert úgy lehet, az Ünnepeket együtt fogják velem tőteni. Addig es maradok tiszteletvel,

Fijjuk, Gyika.